Kocsikázom!

Szombaton fogtam először Sookie-t és bementem vele San José-ba. Ez alkalommal volt egy ebédem Livel San Joséban, pontosabban dél Sabanában, közel a munkahelyemhez. Az út nagyon jól ment. Nyugisan vezettem, nyanya tempóban, végig 40 kmph, semmi gond, ami persze igazán felidegesített nem egy embert akinek MUSZÁJ volt +120 kmph sebességgel száguldoznia. És tudod mit? Bánom is én! Nem ordibáltam, nem jeleztem, csak mentem és mosolyogtam és huzigáltam a vállam olyan "oops! sorry mister! I'm new at this" stílusban és robogtam tovább. Nem is mondok semmit, főleg mióta múlt héten lelőttek egy gyereket amiért rádudált egy másik vezetőre. Simán, szépen bementem San Joséba, a munkám környékébe, befordultam ott ahol kellett, odaértem kedvenc venezuelai éttermünkhöz... és nem volt hova letenni a kocsit! Le kellett mennem egy szűk, kashbah szerű utcácskán - amolyan fél sávos szerű, darabos aszfaltos - és leértem egy pici zsákutcába (amit a képen lehet látni. Tegnap lefényképeztem a 15. emeletről). Na, a fényképen nem lehet igazán látni milyen gyalázatos állapotban van az utca, de igazán rettenetes. 50 méterre egy új cement utca van, 2x2 sávos, és amellett egy méreg drága aszfaltos sztráda, és ezen az utcák csak darabkák voltak mindenből. Na, itt parkoltam le. Nem, nem két kocsi, azt még nem csinálom, és lehet, hogy vagy egyszer megfogom Aput vagy Alet, hogy segítsen, vagy megvárom a Karit, hogy most ezt tanítsa meg (végül is alapvetően azt mondhatom, hogy most azért vezetek, mert a Kari volt olyan türelmes és merész, hogy leült velem gyakorolni. Köszi Szívem!! Szeretlek!!!).

Miután ezt letettem, elgondolkodtam, hogy végül is mit kell várnom ahhoz, hogy bemehessek a munkába kocsival? Ja igen, hogy apuék belenyugodjanak, mert közben valamit észrevettem: imádok vezetni! Utálom a hülyéket, de imádok vezetni! ^_^ Visszafelé volt dugó rendesen - igen, szombaton - de nekem volt rádióm, tehát nem volt kibírhatatlan. A kocsi nem oltódott el se semmi, szépen mentem vele, hümmögtem a zenét, néha-néha hátrapillantottam a tükrön keresztül a marhára aki komolyan azt hiszi, hogy egy pici Suzuki Swift lyukat tud fúrni egy kamionon és egy buszon keresztül, hogy ő gyorsabban mehessen. Komolyan mondom, az emberek természetes butasága többszörösére fokozódik a kormány kerék közelében.

Vasárnap nem mentem el gyakorolni. Volt egy pár tennivalóm a városban, de inkább nem mentem kocsival, ugyanis annyira megtetszett a kocsikázás, hogy gondoltam, hogy azért mozogni is kell, tehát inkább gyalog mentem. Helyette délután kocsival elmentem Laurához odaadni a nagyon elkésett szülinapi ajándékát és elhozni a cuccokat amiket a Rosa küldött. Ott elcsevegtünk egy darabig, majd amikor besötétedett mentem el. Ummm... elfelejtettem, hogy kellett a lámpákat felkapcsolni, tehát az úton csak parkoló lámpákkal (parking lights) jöttem. Hehehehe... Na, legalább most már tudom. :-P Nagyon szépen is parkoltam, nem a szokásos helyre, hogy a fű is levegőzzön, de az Ati mégis kifogásolta. Nem tudom miért, ugyanis szépen középre álltam, egyenes volt a kocsi és nem voltam közel a kerítéshez, de a növényeket sem nyomorgattam össze. Apu még vasárnap eldicsekedte Atinak, hogy én elmentem Sabanába szombatom. ^_^ Apu nem mondja és sokat cikiz, de büszke rám.

Tegnap nem hoztam be a kocsit, mert ugyanis terv szerint csak a jövő héten kezdem el hozni, de most azzal a kifogással, hogy végül is gyakorolnom kell ezt az utat, ja, és azért is mert lekéstem a buszt (neeeeeeem, nem direkt! Deeeeeeeehogy!), fogtam a kocsit és behoztam. Fantasztikus volt! Ott vettem észre végül, hogy imádok vezetni, hogy nekem ez tetszik, és lehet, hogy nem száguldozom, de ez... ez nekem nagyon bejön! Ja igen, én nem automatikus kocsin, hanem igazi, váltós kocsin. Korán beértem, beparkoltam egy szép helyre... kicsit közel egy oszlophoz, de mivel pont ott fordul be mindenki, inkább beljebb, mint kijjebb. Egyenesen parkoltam, szépen, és majd megnézzük milyen lesz visszafelé, habár tuti jó lesz és kellemes. :-)

Nyuszika már vezet!