Egy Rossz Hétnek a Vége

Ez az elmúlt hét igen rossz volt. A gondok a munkában nagyon felgyűltek - és mondhatom, hogy nem én gördítettem össze őket! - aminek hát az lett a vége, hogy csütörtökön már dolgozni se tudtam, annyira depis lettem a helyzet miatt. Hogy mennyire rossz volt a helyzet? Annyira, hogy egy olyan vidám, folyamatosan beszélő ember mint én - mert, igen, ritka kivételekkel szemben nekem folyamatosan jár a szám - alig bírt megszólalni. Olyan volt mintha minden szó bennem nagyon mélyre fészkelődött volna be és akármennyire nyaggatta az eszem őket, hogy kellenek, bukjanak ki a számon, csak nem akartak előkerülni. A depi aztán a tüdőmre is lecsúszott, ahol vas kapocsként szorult, nem engedve a levegőt a tüdőmbe. Rossz volt eléggé ahhoz, hogy lebírjam cipelni magamat a dokihoz, ahol hirtelen és megállás nélkül kezdtem el sírni, még pedig annyira, hogy maga is a doki majdnem elsírta magát.

A kedves doki rögtön ki is írt két napra és beutalót adott a psichológushoz.

Négy napot voltam itthon, mialatt kipihenhettem magam, és mindent megtettem, hogy így legyen, de mégis nem érzem jobban magam a hétfővel szemben. Olyan ez mintha az embernek vissza kellene mászni egy olyan helyre ahol nem tud senkiben se megbízni, de alig vannak eszközei azok ellen akik a legjobban akarják megbántani. Ha tudnék lemondanék, most mindjárt fognám a pénzemet és mennék vissza haza, Magyarországra. Itt is olyan a munkahelyzet mint otthon, ha nem rosszabb, és inkább otthon lennék. De hát most ez nem lehetséges, és így hát mi mást tehetek, maradok, egy darabig jó picire összekuporodok és tovább küzdök azok ellen akik minden furfangok ki akarnak használni, hogy egy igen komoly helyzetbe tudjanak keverni.

Ezek most nagyon veszélyes napok, és a Mercury Retrograde is bevolult... mindennek a tetejében.

Itteni Virág Fényképek

Otthon tavasszal -  tulajdonképpen mindig! - rengeteget fényképeztem a természetet, ami őszintén nem jellemző rám. Érdekeltek a növények amiket az ablak párkányon tartottunk - persze többsége ehető, fűszer növény - és lassan próbálgattam a fényképezéssel hogyan lehet jobb, érdekesebb képeket csinálni. Ekkor volt amikor a Mamáék kertjében találhattatok engem amint egy apró virág mellet guggolok vagy épp fekszem és várom, hogy a szél enyhüljön, hogy el tudjak csattintani egy képet egy apró virágról amire igazán senki se figyel fel.

Itthon valahogy nem. Igen, amikor még nem volt kocsim néha hajnalok hajnalán (oké, olyan reggel 5:50-kor) munka felé megálltam az úton és lefényképeztem egy fát ami teljesen be volt borítva cukor lila virágokkal, de olyan sűrűn, hogy egy darab levelet nem lehetett rajta látni; de mostanában nem. Hát úgy döntöttem megnézem mit talál a telefonom lencséje az Anyu kertjében, macskákon és messzi hegyeken kívül. Hát íme:

Érdekes hogyan hagy ki az ember sok mindent, vagy nem is látja igazán milyen szép míg nem kerül a kamera lencséje elé. Néha nem csak nézni kell, hanem közelebbről is meg kell figyelni a dolgokat.

Őszintén, azért jobban szeretem a magyar növényeket és virágokat. Azok nekem a varázslatosak, mert mind, mind olyan mint a mesékben, miközben itt mindegyik fura formájú, élénk színű és olyan trópusi jellegű. Persze, mert trópus. Minden esetre, most majd felfedező útra kerekedek. Jövő héten azt hiszem be fogok ütemezni egy ebédet a munkahelyem előtti nagy parkban - olyan mint egy mini Margit Sziget, csak épp nincs vízzel körülvéve, hanem utcával. Ott majd megfigyelem a növényeket és megnézem van-e érdekesség amit érdemes lenne lefényképezni.

Azok Az Elavult Barátságok

Tegnapelőtt elvesztettem két barátnőt. Nem, nem haltak meg, nem betegedtek meg, de eljutottunk valahogy arra a pontra amikor az ember azt mondja "idáig voltunk barátnők". Persze, ha jól belegondolok - és Kari bizonyára egyet ért velem ebben - nem is tudom, hogy igazán mondhatom őket "barátnőknek", ugyanis az egyikkel már rég úgy döntöttem, hogy el fogok távolodni tőle, és a másikat inkább ismerősnek mint barátnőnek kellene neveznem. De vegyük az eseteket egyenként.

Az egyik ilyen helyzet a jóga tanárnővel fordult elő. Ez a lány elég érdekes, mert rengeteget foglalkozik a mozgással és a testépítéssel, rengeteget tud ezekről a témákról és komolyan odafigyel az emberekre munka közben. Elég szimpatikusnak és nyíltnak tűnik, habár nem mindig van az embernek az az érzése, hogy barátságos mindenkivel. Egy idő után, viszont, amikor többet mentem jógára én, mint a Laura barátnőm, akkor jobban összehaverkodott velem. A Facebook-on is "összehaverkodtunk", főleg mert ő e keresztül szokott szólni ha van valamilyen változás az órákkal kapcsolatban. Idáig minden mindig szép és jó... volt. Valahogy neki, Joe-nak, mindig elég szúrós megjegyzései voltak azokról a dolgokról amelyek mások, mint amit ő gondol, tesz vagy hiszik. Persze, érdekes az intolerancia egy jóga tanárban, de hát már csak ilyen az ember. Persze élőben is néha elejtett ilyen megjegyzéseket, főleg azok ellen akik húst eszünk, ugyanis ő vegetariánus.

Az ember, persze, nem veszi ezeket komolyan, ugyanis azok a dolgok amiket mond azok pontosan úgy hangzanak, mint amikor a szélsőséges keresztények beszélnek a megmentésről és a világvégéről. De hát ő így boldog, tehát nem mondjuk neki milyen jó, zaftos husikat eszegettünk itt vagy ott. Na, a dolog valahogy talán múlthéten kezdődött, amikor feltettem a Facebookra ezt a képet amit ide tettem balra. Szerintem rettentően cuki és leleményes. Rajta a szöveg ezt mondja: "Naponta több ezer ártatlan növényt gyilkolnak meg - a vegetariánusok. Segíts véget vetni az erőszaknak". Részben azért is tetszett, mert ezzel visszavág a vegetáriánusoknak, akik előszeretettel szoktak rondán lemészárólt állatok képeit feltenni a netre és minden húsevőt gyilkossággal vádolni, ami egyébként szemétség, ugyanis ugyanúgy él a növény, mint az állat, mint az ember, mint a gomba.

Erre a képre egyből elég undokul válaszolt valami olyannak, hogy "szerinted ez vicces?". Fura volt, de megmagyaráztam neki a helyzetet, azt, hogy szerintem nem szabad élet fajták között érték különbséget tenni. Azt hittem, hogy a téma le volt zárva, és remélem le is van. Egyébként, igen, szerintem vicces ^_^.

Pénteken írt valamit a Facebookjára arról, hogy mennyire az agyára mennek azok az emberek akik nem szeretik a Hétfőt. Ha csak ő lett volna akkor elengedem a fülem mellett mondván, hogy mivel neki nincs egy rendes munkája ahol az ember nap mint nap fel kell, hogy keljen kora reggel, akkor mélységes tudatlanságából beszél. Igen ám, de ez a "Nem Szeretem Azokat Akik Utálják a Hétfőt", vagy "Nem Szeretem Azokat Akik a Dugókról Panaszkodnak" már egy ideje megy, és mind olyan emberektől akikről tudom, hogy nincs munkájuk, akik másokkal tartatják el magukat és akiknek fogalmuk sincs milyen is a tartós, rendes munka. Na, bepipulatam és megmondtam a véleményemet. 

Nem vagyok a hétfők ellen, szeretem a munkámat és szeretek vezetni, de normális vagyok és nem szeretem amikor korán kell kelnem ébresztő hangra, vagy dugóban vezetnem. Van akinek egy 8-tól 5-ig, hétfőtől péntekig tartó munkája van, erre tanult, ezt szereti és ha elveszti a munkáját egy ugyanilyet fog keresni. De csak azért, mert az ember tudja milyen szerencséje van, nem jelenti azt, hogy elveszti annak a jogát, hogy úgy mint mások, panaszkodjon azok a dolgok ellen amik kényelmetlenek. Nekünk is van jogunk kifejezni magunkat. Akik a hétfő ellen panaszkodnak, egy nem létező, kitalált dolog ellen panaszkodnak. Nincs hétfő a természetben. De akik ezek az emberek ellen panaszkodnak, azok emberek ellen panaszkodnak. Emberek mint ők magunk. Ki itt akkor az aki a legundokabb?

Bele se telt egy perc és már üzenetet írt, hogy undok vagyok, hogy ő tud is angolul nagyon jól, és ha ez a véleményem róla mondjam meg neki egyenesen és ne úgy mintha nem is neki szólna. De hát leginkább akkor már ne barátkozzak vele és "vigyem nyilaimat máshova" (ebből azt gondoltam, hogy mivel már rég nem mentem jógára, biztos azt gondolja, hogy pénzemet inkább íjászatra költöm, minthogy az óráit vegyem fel, amihez egyébként neki semmi köze). Próbáltam vele beszélni, de egyre jobban belemélyült a legkifacsartabb logikába. Hogy miért válaszoltam, ha nem vonatkozik rám az üzenete - erre azt válaszolta, hogy ezt akarom én tőle kérdezni, amikor az én üzenetem általános volt -, hogy hogy írhatok ilyen goromba dolgokat, miért panaszkodom a Facebookban, az olyan ízléstelen - megint "de Joe, nem veszed észre, hogy ez te vagy?", majd meg is kérdeztem "miért ízléstelen panaszkodás az én véleményem, de a tiéd egy általános, jogos vélemény?" - és reméli majd egyszer kibékülök magammal és sikerül túltennem magam sok problémámon.

Na, ez itt egy jóga tanár. Ma mentem volna, de persze a világért se mentem volna! Képes és kitalál valami kellemetlent az órára, ha ott lát engem! Egyszerűen annyira logikátlan, vádló és hisztériás volt, hogy elhiszem, hogy nem tud különbséget tenni a munka és a magán élete közt.

Így aztán úgy döntöttem, hogy ezzel a kapcsolattal végzem.

A második eset Ale. Igen, az a régi barátnőm aki annyira kiábrándított, hogy úgy döntöttem, hogy nem barátkozom már vele, de hát 1991 óta ismerjük egymást és valahogy mindennek ellenére nem volt számomra könnyű szakítanom a barátságomat vele. Persze, a végén alig beszéltem vele, nem is találkoztunk és nem is kezdeményeztem semmiféle beszélgetést vele. Ale élete tele volt mindenféle fura történettel amikről őszintén nem tudom megmondani mennyi igaz és mennyi a saját találmánya. Na, az a helyzet, hogy egy jó barátnők -  közös barátnők Laurával - a Rosa írt nekünk, hogy a nővére Gina, keres egy ügyvédet valamilyen IRS bevallási dokumentum ügyben. Édes Laura egyből Alera gondolt, mondván, hogy így segítünk egyszerre mint a kettőn: Ale szerez egy kis munkát és Ginának lesz ki segítsen ezzel a dokumentummal. Én egy picit tartózkodtam, mert egyszer egy másik ismerősöm, Fran, nagyon rossz dolgokat mondott Aleről, de mivel nem volt róla tényleges bizonyíték, nem voltam hajlandó teljesen elfogadni a szavát. Azért adtam a Rosának és a Ginának lehetőséget, és felajánlottam az unokatestvéremet és az Alét - Laura kérelmére.

Telt múlt az idő amikor ír a Laura, hogy a Ginának sürgősen kapcsolatba kell lépnie az Aleval, mert egy ideje próbálnak beszélni vele, de csak nem sikerül. Azt hittem, hogy az a helyzet, hogy az Ale mellett döntöttek, és most beszélni akarnak vele, de nem tudják elérni. Amikor írtam az Alenak, a válasza amolyan "nem törődöm"-féle volt. Ez furának is tűnt, ugyanis mindig arról panaszkodik, hogy alig talál ügyfeleket, nem mindig van elég pénze és ilyenek. Hát kiderült, hogy nem is úgy áll a dolog ahogy gondoltam: az Ale és a Gina már beszéltek, at Ale elválálta a munkát és egy előleget kért! Ez se itt sem sehol nem szokás. Aztán úgy tűnik, hogy az Ale fogta magát és lelépet a pénzzel.

Ahogy ezeket hallottam el se tudtam hinni. Gina már nem akart vele dolgozni, és Rosa mondta, hogy még a pénzt is hagyná veszni, annyira mérges, és annyira nem akar az Aleről soha többé hallani. Írtam az Alenak, mondva, hogy Gina már nem akarja, hogy tovább dolgozzon az ügyén, és legyen szíves adja vissza a pénzt. Ale válaszolt, hogy hát rengeteg gondja volt, hogy a férje most költözik össze a barátnőjével és neki (Alenak) segítenie kellett elköltözni, és hát az igazolványát és ellopták... de hát ez munka! Miért nem beszélt akkor a Ginával? Miért nem válaszolt neki? És mi az, hogy az apró magán ügyei miatt hátráltat egy munkát? Amiért már pénzt is kért?

Beszéltem a Laurával, és eldöntöttük, hogy ha az Ale nem adja vissza a pénzt a Ginának, akkor mi vissza adjuk neki - amolyan $100 - de így is, úgyis, ahogy a Kari mondja, most már tudom milyen is az Ale igazán, és egy ilyen hazug, felelőtlen, szemérmetlen tolvaj személyt nem tudok barátomnak tartani, még kevésbbé amikkor meg se gondolja, hogy két barátjának az bizalmával visszaéljen.

Jövő hét két "barátnővel" kevesebbel kezdődik, de mondhatom, hogy ez a hét igazibb, egyenesebb, hitelesebb barátokkal kezdődik. Ma van a Kínai Új Év, és érdekes, hogy ez az új év előtt - a kígyó év - két viperától sikerült megszabadulnom.