Otthon tavasszal - tulajdonképpen mindig! - rengeteget fényképeztem a természetet, ami őszintén nem jellemző rám. Érdekeltek a növények amiket az ablak párkányon tartottunk - persze többsége ehető, fűszer növény - és lassan próbálgattam a fényképezéssel hogyan lehet jobb, érdekesebb képeket csinálni. Ekkor volt amikor a Mamáék kertjében találhattatok engem amint egy apró virág mellet guggolok vagy épp fekszem és várom, hogy a szél enyhüljön, hogy el tudjak csattintani egy képet egy apró virágról amire igazán senki se figyel fel.
Itthon valahogy nem. Igen, amikor még nem volt kocsim néha hajnalok hajnalán (oké, olyan reggel 5:50-kor) munka felé megálltam az úton és lefényképeztem egy fát ami teljesen be volt borítva cukor lila virágokkal, de olyan sűrűn, hogy egy darab levelet nem lehetett rajta látni; de mostanában nem. Hát úgy döntöttem megnézem mit talál a telefonom lencséje az Anyu kertjében, macskákon és messzi hegyeken kívül. Hát íme:
Érdekes hogyan hagy ki az ember sok mindent, vagy nem is látja igazán milyen szép míg nem kerül a kamera lencséje elé. Néha nem csak nézni kell, hanem közelebbről is meg kell figyelni a dolgokat.
Őszintén, azért jobban szeretem a magyar növényeket és virágokat. Azok nekem a varázslatosak, mert mind, mind olyan mint a mesékben, miközben itt mindegyik fura formájú, élénk színű és olyan trópusi jellegű. Persze, mert trópus. Minden esetre, most majd felfedező útra kerekedek. Jövő héten azt hiszem be fogok ütemezni egy ebédet a munkahelyem előtti nagy parkban - olyan mint egy mini Margit Sziget, csak épp nincs vízzel körülvéve, hanem utcával. Ott majd megfigyelem a növényeket és megnézem van-e érdekesség amit érdemes lenne lefényképezni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése