Mi Történt Itt?

Mindig is nagyon szerettem és nagyon élveztem Magyarországra jönni az év akármelyik évszakában, de hát persze, jobban télen, amikor nagy a hideg, havazik és minden olyan nagyon más mint otthon Costa Ricában. Mindig is rendkívül szerettem Magyarországot, és főleg Budapestet, a város ahol születtem és ahol mindig is szerettem volna élni. Mindig volt valami varázslatos az utcáiban, a parkjaiban, az embereiben ami folyamatosan ide hívott. Tereztem és álmodoztam sokat arról, hogy vissza költözök ide lakni, a város és az ország amihez mindig is tartoztam. Persze rengeteg ember csak szidja Magyarországot és csupa rosszat tud csak mondani róla - mindig is így volt ez -  ami sajnos egy rendkívüli rossz magyar szokás. Most viszont, ahogy elhaladok az utcán teljesen más érzésem van az országgal és a várossal kapcsolatban. Nem egy havas, vagy tulipános szép várost látok magam előtt, hanem egy torz, lecsonkított, tönkrement cement csontvázat. Oda a szép épületek és érdekes üzletek. Mi történt itt?

A rádióban hallottam akkor a kormány gyűlölet teljes propagandája. Érthetetlenül hallgattam ahogy minden fél órában félrevezető, adó pénzből kifizetett hirdetést a menekültek ellen, akiket "illegális bevándorlóknak" neveznek, ahogy a "bevándorló kuota" ellen szónokolnak mondván nem tudni hány terrorista surranhat be az országba. Ugyanakkor, és ugyanabban a hirdetésben, az ellenkezés a menekültek ellen nem is terroristák ellen van, hanem azért, mert meg akarják védeni az "európai kultúrát". Ne is kezdjünk ebbe belemélyedni, mert már eleve nincs egy európai kultúra, hanem ezer, és nincs egy európai hagyomány hanem ezer, és ha vallásról akarunk beszélni, hát az igazi európai vallás egy halom vallás és egy sem a keresztény, ami eredetileg egy közel keleti régióból jött ide (jé! mint az Iszlám!), miközben az európai vallások eltűntek, leigázva a rohanó kereszténység alatt, pogánynak bélyegezve. Tehát mit is védenénk egy tucat menekült elől?

Itt elfelejti a kormány hány magyar menekült az éveken keresztül Nyugatra, egy olyan korban amikor ugyanez a kormány büszkén mer lobogtatni egy csonkított zászlót ami alatt annyian szöktek ki Amerikába. Miért voltak azok a magyarok hősök, a szíriaiak pedig illegális menekültek és terroristák.

Egyértelmű, hogy a kormány rettentő rossz úton halad, de hát sajnos az emberek sem mennek más úton. A kormány lassan tönkreteszi az országot, gyűlöletre uszítja a népet miközben rendszeresen szegényíti őket, butítja gyerekeit, fiataljait. Nem veszik észre az emberek, hogy mit művelnek?

Ahol régen boltok voltak, most piszkos, betört, üres helységek állnak. Elporlik a város, leapad az élet vér benne és elrohad a lehetőség.

Észrevettem, hogy ez már nem a város, nem az ország ahol élni akarok.

Ennyi Idő Után

Képzeljétek, augusztus óta nem írok. Hn. Na, mi történt azóta? Egy pár dolog, például, már elértem az ideális súlyomat, és leadtam még egy picit. Nem direkt, ugyanis ebben az utolsó hónapban sokat aggódtam az egyetem miatt. Lett volna egypár elképzelésem arról, hogy miket írhatnék ide, de aztán se kedvem, se energiám nem volt rá. Az egyetem komolyan kifacsart. Komolyan. Azt hiszem a Karinak van erre egy mondása, de most nem emlékszem rá. Igen, a Kari meg én már nem vagyunk együtt, de az nem azt jelenti, hogy most úgy fogok tenni mint aki nem ismeri vagy csak csúnyákat mondok róla. Igazán nincs is rossz amit mondani lehetne róla. Kari egy igazán jó gyerek. És azt hiszem tartozik még nekem egy lángossal... ^_^

Sajnos mostanában igen nehéz lesz az otthoni gépemről itt bloggoznom, mivel ott csak a spanyol billentyűzet van, és engem idegesít amikor nem tudom rendesen kitenni a vesszőket. Nem mintha magamtól elétaláltnám, de szeretem amikor ki tudom tenni őket.

Az egyetemmel kapcsolatban, hát már a végére jutottunk a dolognak, befejeztük a munkát, megcsináltuk a könyvvizsgálást, "megvédtük" a munkát - múlt héten volt, csütörtökön - és hát most nem tudjuk mi lesz. Nehéz volt a munka, főleg mert Adrianna meg én úgy éreztük, hogy nekünk ketten kellett a javát megcsinálni, de hát az is baj volt, hogy a tanár nem nagyon igazítot minket útba. Nem válaszolt az e-mail-ekre amiket küldtünk, nem nagyon javítgatot, és rendíkívül sokat késet mindennel. Egy pontban már annyira ideges lettem, hogy elővettem a kézimunka kosaramat és elkezdtem kötni. Egy nap alatt megkötöttem ezt a sapkát amit itt a fejemen láttok. A fennmaradó fonalból most sálat kötök. Azt egyszer megkötöttem, de nem lett elég hosszú, tehát felfejtettem és megint elkezdtem. Legalább ez valamennyire megnyugtat.

A munka megvédése rettenetes volt. Mi már egyszer megvédtünk egy munkát ezekkel a tanárokkal és hát minde rendbe volt, de most kifejezetten undokok voltak. Ezt úhy értem, hogy nem csak kérdéseket tettek fel - ami rendben van - hanem a hangnem amit használtak egyenesen agresszív volt, kitaláltak dolgokat, és ennek a tetejében olyan dolgokba kötöttek bele amiket maga a tanár javított ki vagy javasolt.

A szemináriumon három csoport volt, tehát három munkát kellett megvédeni (mindenki a sajátját, persze). és mindenkivel igen rosszul bántak. Érdekes módon, a tanárok főleg olyan dolgokba kötöttek bele amiket ők maguk javítottak ki a munkákba. Nem tudom ez valahol máshol szokás-e, de itt nem így szokott menni a dolog.

Na, majd lesz valami: vagy átmegyünk... vagy akkora nagy grimbuszt fogunk csapni, hogy legalább egy tanárt elbocsáttatunk az egyetemről. ^_^ Persze, ha a tanárok okosak, mind át fogunk menni, más különben, ahogy itt mondani szoktuk, "Róma égni fog".

Egyebekkel kapcsolatban... hummm... hát, levágtam a hajam ^_^ Igazán nem terveztem, hogy levágom a hajam, csak el akartam menni a fodrászhoz, hogy a hajam végeit kicsit vágja le, de már amikor mentem arra gondoltam, hogy már elegem volt abból, hogy réteges frizurát hordjak, és inkább legyen az egész ugyanolyan hosszú. A fodrászom vagy 15 cm hosszú hajat vágott le, és ahogy láttam magam a tükörben azt gondoltam: ez az, ez kell nekem. Most nagyon, nagyon meg vagyok elégedve a hajammal. Nem kell összekötnöm, mindig friss most a tarkóm, könnyebben fésülöm, gyorsabban szárad meg miután megmosom és jól áll. Csak jó oldalai vannak, mit mondjak?