Képzeljétek, augusztus óta nem írok. Hn. Na, mi történt azóta? Egy pár dolog, például, már elértem az ideális súlyomat, és leadtam még egy picit. Nem direkt, ugyanis ebben az utolsó hónapban sokat aggódtam az egyetem miatt. Lett volna egypár elképzelésem arról, hogy miket írhatnék ide, de aztán se kedvem, se energiám nem volt rá. Az egyetem komolyan kifacsart. Komolyan. Azt hiszem a Karinak van erre egy mondása, de most nem emlékszem rá. Igen, a Kari meg én már nem vagyunk együtt, de az nem azt jelenti, hogy most úgy fogok tenni mint aki nem ismeri vagy csak csúnyákat mondok róla. Igazán nincs is rossz amit mondani lehetne róla. Kari egy igazán jó gyerek. És azt hiszem tartozik még nekem egy lángossal... ^_^
Sajnos mostanában igen nehéz lesz az otthoni gépemről itt bloggoznom, mivel ott csak a spanyol billentyűzet van, és engem idegesít amikor nem tudom rendesen kitenni a vesszőket. Nem mintha magamtól elétaláltnám, de szeretem amikor ki tudom tenni őket.
Az egyetemmel kapcsolatban, hát már a végére jutottunk a dolognak, befejeztük a munkát, megcsináltuk a könyvvizsgálást, "megvédtük" a munkát - múlt héten volt, csütörtökön - és hát most nem tudjuk mi lesz. Nehéz volt a munka, főleg mert Adrianna meg én úgy éreztük, hogy nekünk ketten kellett a javát megcsinálni, de hát az is baj volt, hogy a tanár nem nagyon igazítot minket útba. Nem válaszolt az e-mail-ekre amiket küldtünk, nem nagyon javítgatot, és rendíkívül sokat késet mindennel. Egy pontban már annyira ideges lettem, hogy elővettem a kézimunka kosaramat és elkezdtem kötni. Egy nap alatt megkötöttem ezt a sapkát amit itt a fejemen láttok. A fennmaradó fonalból most sálat kötök. Azt egyszer megkötöttem, de nem lett elég hosszú, tehát felfejtettem és megint elkezdtem. Legalább ez valamennyire megnyugtat.
A munka megvédése rettenetes volt. Mi már egyszer megvédtünk egy munkát ezekkel a tanárokkal és hát minde rendbe volt, de most kifejezetten undokok voltak. Ezt úhy értem, hogy nem csak kérdéseket tettek fel - ami rendben van - hanem a hangnem amit használtak egyenesen agresszív volt, kitaláltak dolgokat, és ennek a tetejében olyan dolgokba kötöttek bele amiket maga a tanár javított ki vagy javasolt.
A szemináriumon három csoport volt, tehát három munkát kellett megvédeni (mindenki a sajátját, persze). és mindenkivel igen rosszul bántak. Érdekes módon, a tanárok főleg olyan dolgokba kötöttek bele amiket ők maguk javítottak ki a munkákba. Nem tudom ez valahol máshol szokás-e, de itt nem így szokott menni a dolog.
Na, majd lesz valami: vagy átmegyünk... vagy akkora nagy grimbuszt fogunk csapni, hogy legalább egy tanárt elbocsáttatunk az egyetemről. ^_^ Persze, ha a tanárok okosak, mind át fogunk menni, más különben, ahogy itt mondani szoktuk, "Róma égni fog".
Egyebekkel kapcsolatban... hummm... hát, levágtam a hajam ^_^ Igazán nem terveztem, hogy levágom a hajam, csak el akartam menni a fodrászhoz, hogy a hajam végeit kicsit vágja le, de már amikor mentem arra gondoltam, hogy már elegem volt abból, hogy réteges frizurát hordjak, és inkább legyen az egész ugyanolyan hosszú. A fodrászom vagy 15 cm hosszú hajat vágott le, és ahogy láttam magam a tükörben azt gondoltam: ez az, ez kell nekem. Most nagyon, nagyon meg vagyok elégedve a hajammal. Nem kell összekötnöm, mindig friss most a tarkóm, könnyebben fésülöm, gyorsabban szárad meg miután megmosom és jól áll. Csak jó oldalai vannak, mit mondjak?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése