Tervezgetés

Stormberry tulajdona

Lassan itt a kedvenc hónapom :-) és nagyon-nagyon sok szépet látok magam előtt. Hamarosan itt az év vége, megint elutazom haza egy kis látógatásra, utazgatásra és ilyenekre - én a tél közepén!!! Semmi nyár, semmi meleg, és semmi hőség. Alig várom, hogy megint felszállhassak a repülőre és otthon lehesek, utazgathassak, meglátogassam a Mamát és a Papát, találkozzam a Gyulával, talán most a Tündivel is, és a kedvenc, szokásos programjaimat is elvégezhessem. Tudjátok mire gondolok, ugye? Elmenni Bécsbe, MEGINT megpróbálni korcsojázni, felvásárolni a Libri és a Vince egész könyvkészletét, majd azon sopánkodni, hogy hogyan fogom mind a bőröndbe tenni, és milyen arcot fogok vágni a reptéren amikor lemérik a 20-kilósnak-szánt-bőröndöt-ami-valahol-most-25-kilós, mintha 20 Kg és 25 Kg alapvetően ugyanaz a szám lenne... Ja, a szokásos program.

De most más is van, mert jövőre (ha minden jól megy), elkezdem az ormos házam építését. :-) Igen, lesz házam és lesznek rajta ormok. :-) És ahogy a tervező eleinte megrajzolta, LEHET, hogy lesz rajta ÉPP hét orom. Hogy ez miért fontos? Azért, mert kedvenc regényem Nathaniel Hawthorne-tól ez a "The House of Seven Gables", ami azt hiszem magyarul "A Hét Ormos Ház", ahol egyébként voltam amikor elmentem Salem, Massachusetts-be, ÉS ahonnan származott at ötlet, hogy nekem ilyen kell. Orom, nem egy akkora ház. Tudni illik, a házakat takarítani kell, és én nem igazán szeretek takarítani.

Stormberry tulajdona

Ez azért fontos, mert az jelenti, hogy nem fogok tudni sokat költeni ezen az utazáson, mert hát kell a pénz a házra, DE most nyugodtan tudok könyvekre költeni, mert annak ellenére, hogy most már nincs helyem könyvekre, jövő év végére LESZ helyem... mert lesz házam, és a házam egy fontos százaléka könyvtár. :-)

Na, de a tervezés nem csak az utazásra esik - habár jelenleg itt több dolog még nincs kitervezve - hanem az is a helyzet, hogy a határidő naptáromban, októberre érdekes módon mindig megjelenik egy extra lap amiben a jövőévi tervező lapokat ajánlják. Tudjátok, ez úgy működik, hogy van nekem ez a csinos kis határidő naplós, gyűrüs mappám - A5-ös most - amibe az ember minden évben beleszerzi, vagy belenyomtatja a lapokat. Mivel a határidőnaplóm Filofax, akkor sokszor veszek bele Filofaxos naptárokat, de már volt amikor magam nyomtatom ki a lapokat, vagy valami más próbálok ki. Jelenleg a magyar Saturnus heti betétlapokat használom.

Általában úgy vagyok ezekkel a naptárokkal, hogy meg tudom szokni az elrendezésüket, de nem mindig a legjobb. Idővel már megszoktam, hogy különböző dolgokra kell helyem egy határidőnaplóba, mint napi tevékenység listák és időpontokra is. Ráadásul nekem a hétvégék épp annyira be vannak tervezve, mint a hétköznapjaim. Ilyenkor szoktak az egyetemi órák, vizsgák, tanulási csoportok, házifeladat időpontok, posta ügyek, mozi-maratonok és ilyenek lenni. Ekkor is szoktam, például, a könyvelési munka nagy részét elvégezni, és ilyenkor tervezem be a legtöbb találkozót barátnőimmel, tehát, igen, kell a hely, és mindig az van, hogy nem pontosan az amit szeretnék.

Igen, kinyomtatni jó ebből a szempontból jó, de ez se szokott mindig úgy sikerülni, mint az nekem pontosan tetszene. Egyszer... sok-sok éve már, tengerpart bús mezején... :-) Na, az a helyzet, hogy tavaly... azt hiszem tavaly volt, kipróbáltam ezt a Bullet Journal rendszert. Hogy az mi, az egy határidő rendszer ami nagyon hajlékony és az ember maga szabja meg, hogy milyennek akarja. De hogy jobban értsétek, hagyok nektek itt egy kis videót magyarul, ahol egy nagyon csinos magyar lány megmagyarázza a rendszert. :-)

Stormberry tulajdona

Tavaly nagyon sok Bullet Journal-os videót láttam és egy kicsit el is gondolkodtam rajta, majd mivel nagyon nagy kedvem volt ilyet csinálni, elővettem ládámból egy régi, üres füzetet, és kipróbáltam. Én nem jött be. Sajnos nem. Érdekes volt időnként, de nem igazán volt nekem való, mert egy idő után nagyon untam, hogy MINDEN NAP, meg kellett a dátumot írni, a listákat megírni, az időpontokat átkopírozni... ez nagyon nem.

Viszont az a helyzet, hogy most megint elgondolkodtam ezen. Filofaxom most nagyon, nagyon vastag, és gondoltam, hogy ha valahogy bullet-journal-ozni tudnám, lehet, hogy nem csak olcsóbb is lenne a dolog  - ugyanis van otthon TÖMÉNYTELEN SOK PAPÍR amit méretre tudnék vágni és felhasználni - hanem most kiokumulálhatnék egy jobb rendszert, és ha nem sikerült, csak kinyomtatok egy határidőnapló betétet.

Itt nem csak az van, hogy fel akarom használni azt ami már van, és pénzt akarok spórolni, hanem az is van mindebbe, hogy ki akarok próbálni valami újat. Zavar, hogy a filofaxom nem fér bele minden táskámba, hogy nagyon nehéz, de szeretem a méretét. Akkor, most egy picit vihetőbbé akarom csinálni. És ki akarok magamnak fejleszteni egy működő, tökéletes rendszert.

Majd meglátjuk sikerül-e.

Hard Rock Café: Freddie-for-a-Day

Stormberry-é

Tegnap egy nagyon szupi programom volt a lányokkal: elmentünk egy Tribute Koncertre az itteni Hard Rock Café-ba Freddie Mercury születés napja alkalmából. Én nem vagyok nagy Freddie Mercury rajongó, de hát tetszik Queen zenéje, és miért ne? Hard Rock Café-t nagyon szeretem, tehát el is mentem.

Eleinte két németes barátnőmmel mentem volna - Gra és Fer - de Fer az utolsó pillanatban lemondta, mert minden baja volt. Fer még az egyetemen tanul - biológia szakos - és sokat kell mennie mindenféle hegyre és erdőbe és ilyenekbe bogarakat nézni. Tegnap egy hegyen voltak, és amikor jött haza akkor már fáradt volt, beteg volt, eső által átázott... egy szóval, mindene volt. Eleinte a Caroll-t is meghívtam, hogy üljön velünk, de a Caroll igazi rajongó, és a mi helyünk neki nem volt elég jó, így hát egy drágább helyet vett magának közelebb a színpadhoz. Mivel maradt egy szabad hely (és én már számítottam arra, hogy Fer nem jön - nem, ehhez nem kell boszorkánynak lenni), akkor meghívtam Laurát.

A tegnapi napom kicsit nagyon tele volt. Reggel el kellett mennem az egyetemre az E-Commerce tankönyvemért (ez egy olyan egyetem ahol az ember beiratkozik egy tantárgyra, és a tantárgy árában benne vannak a tankönyvek. Így az embernek nem kell rohangálni és telefonálni föl-alá, hogy meglegyen időben a tankönyv), majd a postába megnézni van-e valami a postaládámba, majd el kellett menni az Atiékhoz, hogy elvigyem a feleségét és három fiatalabb gyerekét egy LEGO kiállításra, ahol az Ati szerepelt.

Az egyetemet és a postát szépen, gyorsan el tudtam intézni, de az Atiékat nem. Yuly-t meg kellett várni mert még körmözött, majd otthon össze kellett szednie a cuccokat. Bámultam eléggé a házukat, mert elképesztően nagy volt náluk a rendetlenség. De komolyan, náluk a rendetlenség olyan, mint az isten: mindenhol ott van.

Nagy nehezen végre elindultunk, elvittem őket, de aztán az Ati helyét is meg kellett találni, és ő egy olyan címet adott, egy olyan utat ahol nem lehet kisbaba kocsival közlekedni. A kiállítás egy bevásárló központ alagsor parkolójában volt (?), és ebben a bevásárlóközpontban van egy MOYO fagyizó. Nekem nagy kedvem támadt oda menni, tehát meghívtam a Yuly-t és a gyerekeit. Ezek után megtaláltuk az Atit, és már mentem is vissza.

Visszafelé nagy volt a dugó, tehát eltelt egy darabig míg hazaértem, de mire hazaérte, Ati hívott, hogy vissza tudok-e menni, mert az Isabella beteg lett a fagyitól és haza kell mennie. Nem volt elég időm a következő programomig, tehát mondtam, hogy nem. Nekem van egy hipotézisem miszerint nem az volt a baj, hogy az Isabella fagyit evett (Yuly meg én is ettünk, és nem lettünk betegek), hanem az, hogy náluk a gyerekek nem szoktak rendes időben enni. Ha a gyerek délután kettőkor kezd el hányni, és a fagyit hányja ki... mert még nem ebédelt... a fagyi a hibás, vagy csupán azért hányt ki fagyit, mert csak az volt a pocijában?

Forrás: https://lottielondon.com.au/
products/wing-woman-felt-tip-
liquid-eyeliner

Délutánra Laura, Caroll meg én megbeszéltük, hogy a koncert előtt elmegyünk a moziba. Meg akartuk nézni az Anabelle 2 című filmet. El is mentünk abba a bevásárló központba ahol megakartuk nézni, de sajnos nem volt már parkoló hely. :-( Elmentünk egy másikba, de épp lekéstük azt az előadást ami nekünk jó lett volna. Semmi gond, helyette beszélgettünk, nézelődtünk, Laura meg én sminket vettünk. Én egy új eyeliner-ceruzát vettem, mert keresek egy olyat amivel szépen tudom megcsinálni ezt a "winged" szemcsík stílust.

Caroll nem akart aztán nagyon gyorsan elindulni, mert Hard Rock Café egy nem-olcsó hely, és ő nem akart sokat költeni. Ennek ellenére azért sikerült szépen, időben elindulnunk, és félórával a koncert előtt márt ott is voltunk, és a parkoló utolsó helyét kaparintottam meg.

Stormberry-é

Caroll egy darabig velünk volt, aztán ment a saját asztalához. Nekünk kint volt az "asztalunk", mert csak ott volt olyan asztal amin még meg volt az egész hely. A belépő helyre szólt, és én nem akartam ismeretlenekkel egy asztalt megosztani. A banda neve Mr. Fahreheit. Nem volt annyira jó, szerintem. Mi azért nagyon jól éreztük magunkat. Laura és Gra nagyon gyorsan összehaverkodtak, és hamarosan akkora nagy röhögés és hahotázás volt az asztalunknál, hogy alig tudtunk, például, fényképezni. A bejáratnál mindenki kapott egy vörös szalagocskát és egy karton bajuszt amit fel lehetett ragasztani. Ivásra nem volt valami jó, mert azok akik Margaritát ittunk (mi mind), azoknak a papírbajusz az italba vagy a sóba lógott. Persze, aztán fel akartuk tenni egy fénykép kedvéért, de annyit nevettük, hogy folyamatosan leesett.

Uborka margarita, szeder margarita, blue curacao margarita.
A kép Stormberry-é

A chips maradéka. Stormberry-é a kép.

A Hard Rock Café egy nem-olcsó hely, az biztos, de bemutattam a lányoknak az Air Mexico Ritát, ami a legjobb dolog a világon: három mini-margarita, vagy margarita kóstoló, és egy tál kukorica csipsz és "pico de gallo". Ennél jobbat nehezen talál az ember.

Időről időre Caroll feljött hozzánk beszélgetni, és ő is összehaverkodott Gra-val. Gra, persze, ez szuper szimpi csaj, tehát lehetetlen nem összehaverkodni vele. :-) Igazán annyira jó volt az egész élmény, hogy már kezdek azon gondolkodni, hogy milyen más HRC koncertre tudnánk még elmenni. Annyira jók ezek a csajos kiruccanások!

B1 Zertifikat és az a sok Deutsch amit Összeszedtem

Stormberry-é

Na? Találjátok ki mi? (Ezt így mondjuk magyarul? Én mindig így szoktam, de nem tudom, hogy ez csak a spanyol és angol kifejezésnek a magyar helytelen lefordítása-e, vagy sem.) Meglett a B1-es német nyelv vizsgám!! (Ez egy középfokúnak felel meg.) Igen, tudom, már hallottam: "Mi ebben a meglepő, hisz neked MINDEN nyelv OLYAN KÖNNYEN MEGY!", "Te már eleve kivoltál téve kisbaba korodtól két KÜLÖNBÖZŐ nyelvnek, neked ez semmiség!". De nem. Nem, nem, nem. Az istenekre bizony, hogy a német kifogott rajtam. A francba, hogy ez egy mennyire agyafúrt nyelv! És tudjátok mit? Már tudom a németek miért ennyire rendszeretőek és metodikussak mindenben: MERT A NYELVÜK NEM AZ!! Szegényeknek kell VALAMI amibe LOGIKA van.

Ezzel a nyelvvizsgával - ami nekem nem is kell, de kötelező, ha az ember tovább akar tanulni németül - igen sokat szenvedtem. Kezdjük azzal, hogy le kellett ülnöm tanulni. Tanulni! Én! Nyelvet! Na, én ezt nagyon ellenzem. Igen, persze, minden másban az ember vizsgához tanul, DE nyelvtanulásban - ha az ember azért tanul, hogy egy nyelvet megtanuljon, és nem mert kell a pont valami másra - akkor nem tanul vizsga előtt. Miért? Mert a vizsgával meg tudod itélni tulajdonképpen mennyi is van a fejedben. Nyelvtanulásban az ember gyakorol, megírja a házifeladatot, órán jelentkezik, de nem tanul vizsgára. Vagy látott valaki már olyat, hogy a reptéren, a pályaudvaron, vagy az étteremben, mielőtt megszólálna valaki, előtte előveszi a tankönyveit és pontosan megnézi mit is kell mondani? Nem, ugye? Más tanulnivalókkal, az ember mindig konzultálhatja régi könyveit, de a nyelvvel nem. Ezért nem tanul az ember a vizsga előtt. Az önámítás lenne.

De a B1 más volt. Ó, az más volt. Milyen? Körülbelül ilyen:

HÖREN (a hallgatós rész):

Te ezt hallod: 

Erre a kérdés: 

A vonat Bécsbe megy? (IGEN) (NEM)

A vonatban......(a) a büfé az első vagonban van 

........................(b) a kávét kihozzák az emberhez 

........................(c) minden állomáson és megallóhelyen megáll.

LESEN (az olvasó rész):

BIXOLOFAVERIN, A LEGÚJABB GYÓGYSZER.

Bixolofaverin egy új miafrancos gyógyszer amit ki tudja ki, kitudja hogy, ki tudja mennyi idő után fejlesztettek ki a ki tudja milyen tudósok. Bixolofaverin a fejfájás gyógyítja rendkívüli gyors hatással, és szinte semmilyen mellékhatással. Minden esetre nem ajánlott 12 éves aluli gyerekeknek, se terhes asszonyoknak.

A kérdés:

Bixolofaverin......(a) nem ajánlot gyerekeknek

............................(b) nem ajánlot terhes asszonyoknak

............................(c) gyorsan hat

Az író és a szóbeli részek is komplikáltak, de ezek után ahogy az embernek németül kell produkálni, inkább oroszul írna-beszélne, mégha oroszul az ember csak annyit tud, hogy "ja nye panyimaju paruszki".

A vizsga két héttel ezelőtt volt, de tegnapig kellett várni, hogy megtudjuk átmentünk-e vagy sem. Persze, ráadásul mindenkinek egyenként, e-mail-ben mondták meg a jegyét, amiért nem mindenki kapta meg a jegyét egyszerre. Én már akkor kezdtem nagyon megijedni, amikor az egyik barátom a négy részből egyben megbukott. Ő sokkal többet tanult mint én, és én koppintottam le tőle a szóbeli feladatra a kezdő és befejező mondókát!! Ez nagyon-nagyon rossz volt. Ő tegnap előtt kapta meg a jegyét, tehát én 24 órán keresztül izgulhattam, és gondoltam, hogy ha ő egy részben megbukott, akkor én minimum kettőben buktam meg. Kicsit kiábrándulva, gondoltam, hogy ha nem megyek át, akkor mennjen a Goethe a fenébe, úgy se kell nekem és tudok én magamtól is gyakorolni. Hát nem is épp ezt csináltam a franciával? És nagyon is jól ment.

Stormberry-é

Tegnapelőtt kinyitottam a naplómat, amibe be akartam írni az egész Caroll-Kathleen ügyet amit itt is megvitattam, és úgy döntöttem, hogy akkor most németül írom meg. És istenek-bizony, megírtam németül. Lehet, hogy nem valami jó némettel, de nem is ez a fontos, hanem az, hogy Diamine Oxford Blue tintával, Lamy Vista töltőtollal németül írtam, és gyakoroltam, és hagytam, hogy úgy csurogjanak ki belőlem a német szavak, ahogy csak akarnak. Hogy nem az a megfelelő szó? Nem baj. Hogy nyelvtanilag nem helyes? Semmi gond! Mi voltunk ott: a német meg én, semmi tanár, és semmi vizsga, és semmi szó mennyiség követelmény nélkül. És a kócos, bolondos, szeleburdi német csak úgy dobálta szavait felém nagy boldogan, hogy kifejezzem magam velük.

A német meg én játszottunk és jó volt.

Persze, aztán másnap kiderült, hogy mégis átmentem. Délután be is iratkoztam a következő tanfolyamra (ez tanfolyam?). De semmi gond :-). A német meg én most barátok vagyunk. Már nem lesz több nyelvizsga. Én most gyakorolgatni fogok, néha pedig naplómba is irogatok németül, épp úgy ahogy vannak dolgok amiket inkább franciául írok be a sok magyar és angol bejegyzés közt (nem, valahogy nem szoktam spanyolul naplózni. Nem áll a kezemhez). Az új kurzus csupán segítség lesz, hogy a német meg én jobban tudjunk játszani. :-)

Idő Kérdés

Forrás: https://culturedecanted.files.
wordpress.com/2015/04/
white-rabbit-1.jpg

Tegnap nagyon, nagyon megharagudtam két barátnőmre, egy náluk krónikus helyzet miatt. De mi is volt a helyzet? Nézzük:

Pénteken találkoztunk Caroll, Kathleen meg én egy... hát alapvetően vacsorára. Ezen a héten már több napon is próbáltunk találkozni de valahogy sose jött össze, és mindig az utolsó pillanatba derült ki, ami nekem, hát kényelmetlen volt, mert abba maradtunk, hogy Caroll majd átadd nekem egypár részt valamilyen új sorozatból, amiért én saját laptopomat cipeltem be a munkába két külön napon, plusz Kathleen szülinapi ajandékát.

Caroll-t és Kathleen-t rendszeresen noszogatni kell, hogy egy találka megtörténjen. Így a pénteki találkához az időpontot is kanállal kellett belőlük kivenni. Caroll az nap otthonról dolgozott, és 6-kor kellett végeznie. Kathleen korábban végzett, de még haza akart menni átöltözni, majd úgy döntöttek, hogy Kathleen elmegy Carollért és úgy mennek tovább oda ahol találkozunk. Mikor találkozunk? 6-kor. Igen, én is azt gondoltam, de nem mondtam semmit. Alapvetően nem figyeltek arra, hogy milyen időpontott mondtak.

Forrás: http://www.nacion.com/economia/
empresarial/Starbucks-actualmente-
Lincoln-Plaza-Moravia_
LNCIMA20150706_0124_1.jpg

Én a munkából egyenesen odamentem, időben ott voltam, és egy kicsit elidőztem, tudván, hogy - szokás szerint - nem lesznek ott időben. Persze, amikor már egy órát késtek (és egyszer se hívtak fel, hogy szóljanak), akkor írtam nekik, hogy hol vannak, hol tartanak. Nagy nehezzen, csak annyit mondtak, hogy már jönnek. Érdemes itt megfigyelni, hogy ők sokkal közelebbről jöttek, mint én. Én mégis ott tudok lenni 20 perc alatt, nekik pedig 90 perc kellett.

Találkoztunk, mentegetőztek, hogy az Uber így meg úgy, bocsánatot kértek amolyan röpke módon - és minek is? Nem mintha változtatnának valamit legközelebbi alkalomhoz - és leültünk vacsorázni. Beszélgettünk, kellemes volt, és egy pontban úgy döntöttünk, hogy ezen a héten elmegyünk megnézni Annabelle 2, a filmet. Mikor? Jó kérdés. Én megmondtam nekik, hogy se csütörtökön (kezdődik az NFL és én ezt meg akarom nézni a Twitter #NFLTour csoporttal), se pénteken (találkozom a tervezővel a lakásom ügyében), se szombaton (Hard Rock Café találka a németes barátnőimmel). Pénteken nem maradtunk semmibe, és egész hétvégén nem is beszéltünk róla. Nekem teli programom volt, tehát nem is foglalkoztam vele.

Hétfőn megkérdeztem, hogy akkor mi a helyzet. Caroll, REGGEL 10-kor felvetette, hogy találkozzunk szerdán. Mondtam neki, hogy jó. Várjuk, várjuk, hogy Kathleen válaszoljon, de semmi. Délután 5-re már nagyon elegem volt a csendből, és hát én is szeretnék dolgokat tervezni, tehát írtam Kathleennak a közös WhatsApp-ban, hogy megköszönném, ha válaszolna. Caroll erre felháborodott, hogy biztos nem tud válaszolni, mert dolgozik.

... Komolyan? Reggel 10 óta? És nem eszik, nem megy vécére se semmi? Ugyanaz a Kathleen aki beszélgetés közben folyamatosan böngészi a telefonját, és néha azért nem válaszol a vele szembe ülő embereknek, mert épp fanfic-ot olvas? Neki nem volt ideje válaszolni egy üzenetre?

Persze, este hétkor már megjelent (röviddel azután, hogy Messengeren is felkerestem), és akkor előjött a szokásos mentegetés. "Jaj bocsi, de gyűlésen voltam, és nem vehettem elő a telefonomat, vagy elkobozzák"... Értem. Reggel tíz óta, vécé és ebéd nélkül. Úgy szeretném elhinni, de sajnos már nem megy.

Caroll és Kathleen elkezdtek mindenféléről beszélgetni, fényképeket mutattak egymásnak és egy szó se esett a moziról. Se milyen nap, se mikor, se semmi.

Az a helyzet, hogy igen, mindenki ki van téve annak, hogy valamikor elkésik. Az a különbség, hogy az ember általában igyekszik akkor valamit változtatni, hogy ne késsen el a legközelebbi alkalommal. Miért? Mert váratni a többieket neveletlenség. Amikor valaki valaki mást várat, azt tudatja vele, hogy neki a másik ember ideje kevesebbet ér, mint a saját ideje. Ha valakit várat az ember, annak az embernek az idejét pazarolja. Ha pazarolod, pedig az azért van, mert szerinted nem ér eleget.

Ez nem egy mostani dolog, ez egy folyamatos, meg nem változó dolog. Már többször megelégeltem, már többször megálltam a sarkomon és ekkor néha úgy tűnik, hogy a dolog javul valamelyest, de aztán megint visszaesnek a régibe. Na, ezt én már nem fogom tovább tűrni. Nekem ennyi már sok is volt. Most már komolyan, nem tervezek velük semmit. Egyszerűen nem. Se mozi, se találka, se semmi. És ha kérdezik, sajnos most megmondom, hogy nekem már elegem volt a várakozásból, nekem ez nagy neveletlenség, és sajnos már nem vagyok hajlandó tovább tűrni.

Ők megvannak egymással, és ez működik nekik, de nekem már nem. Idáig ért tűrő képességem.