Idő Kérdés

Forrás: https://culturedecanted.files.
wordpress.com/2015/04/
white-rabbit-1.jpg

Tegnap nagyon, nagyon megharagudtam két barátnőmre, egy náluk krónikus helyzet miatt. De mi is volt a helyzet? Nézzük:

Pénteken találkoztunk Caroll, Kathleen meg én egy... hát alapvetően vacsorára. Ezen a héten már több napon is próbáltunk találkozni de valahogy sose jött össze, és mindig az utolsó pillanatba derült ki, ami nekem, hát kényelmetlen volt, mert abba maradtunk, hogy Caroll majd átadd nekem egypár részt valamilyen új sorozatból, amiért én saját laptopomat cipeltem be a munkába két külön napon, plusz Kathleen szülinapi ajandékát.

Caroll-t és Kathleen-t rendszeresen noszogatni kell, hogy egy találka megtörténjen. Így a pénteki találkához az időpontot is kanállal kellett belőlük kivenni. Caroll az nap otthonról dolgozott, és 6-kor kellett végeznie. Kathleen korábban végzett, de még haza akart menni átöltözni, majd úgy döntöttek, hogy Kathleen elmegy Carollért és úgy mennek tovább oda ahol találkozunk. Mikor találkozunk? 6-kor. Igen, én is azt gondoltam, de nem mondtam semmit. Alapvetően nem figyeltek arra, hogy milyen időpontott mondtak.

Forrás: http://www.nacion.com/economia/
empresarial/Starbucks-actualmente-
Lincoln-Plaza-Moravia_
LNCIMA20150706_0124_1.jpg

Én a munkából egyenesen odamentem, időben ott voltam, és egy kicsit elidőztem, tudván, hogy - szokás szerint - nem lesznek ott időben. Persze, amikor már egy órát késtek (és egyszer se hívtak fel, hogy szóljanak), akkor írtam nekik, hogy hol vannak, hol tartanak. Nagy nehezzen, csak annyit mondtak, hogy már jönnek. Érdemes itt megfigyelni, hogy ők sokkal közelebbről jöttek, mint én. Én mégis ott tudok lenni 20 perc alatt, nekik pedig 90 perc kellett.

Találkoztunk, mentegetőztek, hogy az Uber így meg úgy, bocsánatot kértek amolyan röpke módon - és minek is? Nem mintha változtatnának valamit legközelebbi alkalomhoz - és leültünk vacsorázni. Beszélgettünk, kellemes volt, és egy pontban úgy döntöttünk, hogy ezen a héten elmegyünk megnézni Annabelle 2, a filmet. Mikor? Jó kérdés. Én megmondtam nekik, hogy se csütörtökön (kezdődik az NFL és én ezt meg akarom nézni a Twitter #NFLTour csoporttal), se pénteken (találkozom a tervezővel a lakásom ügyében), se szombaton (Hard Rock Café találka a németes barátnőimmel). Pénteken nem maradtunk semmibe, és egész hétvégén nem is beszéltünk róla. Nekem teli programom volt, tehát nem is foglalkoztam vele.

Hétfőn megkérdeztem, hogy akkor mi a helyzet. Caroll, REGGEL 10-kor felvetette, hogy találkozzunk szerdán. Mondtam neki, hogy jó. Várjuk, várjuk, hogy Kathleen válaszoljon, de semmi. Délután 5-re már nagyon elegem volt a csendből, és hát én is szeretnék dolgokat tervezni, tehát írtam Kathleennak a közös WhatsApp-ban, hogy megköszönném, ha válaszolna. Caroll erre felháborodott, hogy biztos nem tud válaszolni, mert dolgozik.

... Komolyan? Reggel 10 óta? És nem eszik, nem megy vécére se semmi? Ugyanaz a Kathleen aki beszélgetés közben folyamatosan böngészi a telefonját, és néha azért nem válaszol a vele szembe ülő embereknek, mert épp fanfic-ot olvas? Neki nem volt ideje válaszolni egy üzenetre?

Persze, este hétkor már megjelent (röviddel azután, hogy Messengeren is felkerestem), és akkor előjött a szokásos mentegetés. "Jaj bocsi, de gyűlésen voltam, és nem vehettem elő a telefonomat, vagy elkobozzák"... Értem. Reggel tíz óta, vécé és ebéd nélkül. Úgy szeretném elhinni, de sajnos már nem megy.

Caroll és Kathleen elkezdtek mindenféléről beszélgetni, fényképeket mutattak egymásnak és egy szó se esett a moziról. Se milyen nap, se mikor, se semmi.

Az a helyzet, hogy igen, mindenki ki van téve annak, hogy valamikor elkésik. Az a különbség, hogy az ember általában igyekszik akkor valamit változtatni, hogy ne késsen el a legközelebbi alkalommal. Miért? Mert váratni a többieket neveletlenség. Amikor valaki valaki mást várat, azt tudatja vele, hogy neki a másik ember ideje kevesebbet ér, mint a saját ideje. Ha valakit várat az ember, annak az embernek az idejét pazarolja. Ha pazarolod, pedig az azért van, mert szerinted nem ér eleget.

Ez nem egy mostani dolog, ez egy folyamatos, meg nem változó dolog. Már többször megelégeltem, már többször megálltam a sarkomon és ekkor néha úgy tűnik, hogy a dolog javul valamelyest, de aztán megint visszaesnek a régibe. Na, ezt én már nem fogom tovább tűrni. Nekem ennyi már sok is volt. Most már komolyan, nem tervezek velük semmit. Egyszerűen nem. Se mozi, se találka, se semmi. És ha kérdezik, sajnos most megmondom, hogy nekem már elegem volt a várakozásból, nekem ez nagy neveletlenség, és sajnos már nem vagyok hajlandó tovább tűrni.

Ők megvannak egymással, és ez működik nekik, de nekem már nem. Idáig ért tűrő képességem.