Itt ülök egy Subway-ben, San Pedróban, a Costa Ricai Egyetem Jogi kar épülete előtt. Az utca tele van kocsikkal, és a zaj mindenhonnan lódul az emberbe. Vonattal jöttem be, ami nagyon felvidítja a szívemet. Szeretem a vonatot!! Lehet, hogy azért, mert nem egy szokványos dolog itt a vonatozgatás, vagy lehet, hogy azért, mert valahogy összekötöm az élményt Magyarországgal és az ottani vonatozással. Ki tudja.
Hamarosan fel kel szedelődzködnöm, és rohannom kell a Gazdasági Professzionálisok Kollégiumába, ahol ma tartják az utolsó órát a ... hát nem tudom, hogy kell mondani magyarul, spanyolul "Control Interno". Ez arról szól, hogy a cégekben milyen eljárásokat kell végrehajtani, annak érdekében, hogy minden rendben menjen, és ne legyen az, hogy valaki sikkaszt, vagy hogy olyan pontok keletkeznek ahol mások belopakodnak a cégbe, az adataiba, dokumentumaiba és bajba juttathatják a céget. Ja, igen, mint az amit az államok általában nem tartanak be, amiért sok képviselő, miniszter, elnök, segéd, vagy önkormányzat vezető kikanalaz az ország pénzéből saját magának és barátainak, családjának vaskos kis vagyonokat.
A kurzus fantasztikus, és egy nagyon tapasztalt asszony vezeti, akivel más ezelőtt három ilyen órát vittem. (Ez most egy felfrissítés!) Ma van viszont az utolsó nap, és kicsit szomorkodom emiatt, mert olyan jó, hogy örültem volna, ha legalább egy hónapig vagy kettőig eltart. Egyszerűen olyan sok tanulnivaló van!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése