Hooters!

Tegnap Kari meg én elmentünk az Aleval és a Joséval Hooters-be. Mi még mindig nem találkoztunk ez alkalommal (a Kari egy utazási alkalmával, úgy értem), és gondoltuk, hogy mi lenne, ha most elmennénk négyesbe valahova. Eleinte az volt a terv, hogy elmegyünk egy kis hangulatos helyre aminek az a neve, hogy "La Puerta de Alcalá". Én voltam egyszer ott, de nagyon régen és nem emlékszem az útra - még kevésbé, ha vezetnem kell - tehát úgy akartuk megoldani a dolgot, hogy akkor az Aleékkal megyünk, akik tuti tudják az utat oda.

Nem tervezgettük sokat, hanem tegnap a Facebook-on keresztül meg is beszéltem az Aleval, hogy találkozzunk és menjünk el oda. Nekem kedvem volt újra látni azt a régi helyet, és az Alenak meg voltak a saját tervei a hellyel. (José oda vitte az egyik nőjét, Alet pedig sose vitte oda.) Tehát megbeszéltük, hogy megyünk négyesbe, de amikor arra került sor, hogy mikor is menjünk, Kari meg én korán szerettünk volna menni (olyan 7 és 1/2 8 között), de az Aleék addigra nem is voltak készen. (Valahogy ők is a Yuly-féle "rugalmas órák" hívei, miszerint egy ebédet este 7-kor is lehet tartani, és elmenni vacsorázni olyan 1/2 10-kor is lehet...). Amikor felhívtam az Alet olyan 6 felé, épp ügyfelekkel volt, és mondta, hogy a José nem indul haza csak olyan 1/2 8 és 8 körül. (José egy egyetemen dolgozik. Az egyetem most szünetet tart.) Majd mondta, hogy amint tud felhív. O_O Hétkor a Karival úgy döntöttük, hogy megyünk mi valahova, és az a valahova Hooters ^_^ Én választottam ^_^

Épp készülődtünk amikor felhívott az Ale, hogy José még úton van, hogy mi legyen. Mondtam, hogy nekem nagyon késő lenne sokat várni rá, fél 5-kor keltem, de mit szólna, ha mi elmegyünk érte és ő szól a Josénak, hogy találkozzon velünk Hooters-ben. Ale mondta, hogy jó, majd mesélte, hogy eleinte José nagyon húzta az orrát, mert Hooters nagyon drága. Igen, az, de neki van rá kerete! Elmentünk az Aleért, majd onnan Hooters-be, ahol José már várt ránk egy asztalnál. Valahogy szemei nagyon pirosak és fáradtak voltak. Mivel visszafelé én vezettem - megbeszéltük a Karival - a José, az Ale meg a Kari kértek egy kancsó sört és én egy kólát citrommal. Enni én kértem egy Fish & Chips tált (ami a képen látható), a Kari valamilyen Jalapeño sült kumplit rengeteg mindennel, és az Ale meg a José kettőjüknek egy tál 10 darabos Buffalo wings. Eleinte azt hittem, hogy az az egyikük kajája, de nem, ketten osztozkodtak ugyanazon a tálon. (A Buffalo wings az csípős szószban sült csirke szárnyak. Az nem egy nagy adag!)

Egy darabig nevetgéltünk a Hooters felszolgáló lányok butaságán, de aztán hamarosan kihalt a beszélgetés. (Amikor elfogyott a kancsó sör, és kértünk egy újat, a felszolgálok zavarba esett, ugyanis a kancsót poharakkal kell kihoznia, és a poharakba még volt sör. Aztán megkérdezte, hogy hány poharat hozzon. Mondtuk, hogy úgy mint előbb, de ettől is zavarba esett, annak ellenére, hogy látta a poharakat. Meg kellett mondani, hogy hármat.) A beszélgetés ezek után két részre oszlott: Ale meg José és Kari meg én. Még gondoltam is, hogy minek is hívtuk meg őket! Én közben nézegettem is egy Amerikai Futball meccset (egyetemi, nem NFL), és beszélgettem a Karival amennyire a zaj engedte, de nem tudtunk sokat beszélni velük szembe. Nem tudom mi volt a Kari érzése, de nekem valahogy kifejezetten kényelmetlen volt, hogy ott vannak, mintha az utamba lennének. Nem vártam volna, de ilyen volt.

Ale kedvéért, meg kérdeztem a Josétól, mit szólna ha legközelebb elmegyünk mind "La Puerta de Alcalá", ahol trova zenét is lehet hallgatni. José hirtelen megfeszítette az arcát, majd kijelentette, hogy nem ismeri a helyet. Egy vak is észrevehette, hogy hazudik. Próbálta a sztoriját tartani, és mi engedtük. Én abba hagytam volna - nem is akarok oda velük elmenni már, inkább magunk kutatjuk fel az utat - de az Ale csak nyomta és nyomta a témát. Igen, menjünk, ő ismeri a helyet, tudja hol van (nekem előtte azt mondta, hogy nem is tudja), hogy régen járt ott, nagyon szép... és már időpontot is akart rá szabni.

Sajnálom az Alét. Ott ültek ketten, kar karban, beszélgetve egymással de egyikük sem tiszteli a másikat. José élősk9dik rajta és csalja, egy fillért se ad haza, de mindent használ a házba, elvárja, hogy főzzenek neki, de nem mozgatja a kisujját sem. Ale, közben, akinek egy jó szava nincs a Joséról, aki állítólag követteti egy privát detektívvel aki épp akkor nem dolgozik amikor kéne, aki mindenfélét kitalál, de mégse csinál sose semmit, csak tűr és marad a helyén. Ott voltak ketten, mint egy hamis kép. Hamis mint ők maguk, a két kóros hazudozó. Undorító.