Na, ma elegem lett a káposztaleves kúrából. Csütörtökön kínlódtam a banánnal - amiből csak 2 és felet tudtam megenni, mert a többit kihánytam (igazán utálom a banánt) - ma pedig annyira gyengének éreztem magam, hogy úgy döntöttem, hogy a fogyás nem éri meg, hogy az egészségem is oda legyen. Súly ide vagy oda, bánom is én, hogy csak ma és holnap volt hátra, elkezdtem a napomat egy étcsokiba mártott ostyával (amit bödönökben árulnak az Auchan-ban), csokis banánnal (az olyan Casali, banánhab, mert az szeretem), majd elmentem a Margit szigetre gyalogolni. Aztán az utolsó káposztaleves adagomat, majd egy kis sajt, egy kis szárított gyümölcs, cherry kóla, zöld tea, majd pizza a Don Pepétől és estére egy szeret Fekete Erdő. (Az Eszterházy szeletet holnap eszem meg.)
Eszembe jutott, hogy néha nagyon akarunk valamit, legyen meg gyorsan, egyszerűen, és nem gondolunk arra, hogy talán lassabban, jobban átgondolva, és szakértők segítségével sokkal jobban sikerülhet a dolog. Igen, most lehet, hogy megint visszaszerzek egypár kilót a lefogyottból, de most majd táplálkozás szakemberrel fogom ezt megvitatni és a súlyommal kapcsolatban döntéseket hozni.
Ez közben kitér más dolgokra is. Igazán okosabb nem vaktában belevágni a dolgokba, behunyni szemeinket és remélni, hogy minden sikerülni fog, hanem egy kicsit jobban utána nézni a dolgoknak, és a megfelelő módon közelíteni meg őket. A B-tervek jók, és jó, ha mindig van egy, de egy B-terv nem azt jelenti, hogy akkor nem kell annyi erőfeszítést fektetni az A-terv aprólékos kidolgozásába. Gondoljuk át, mert sok minden az ember életében nem a ruletten forog, vagy nem ott a helye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése