Az első nap nem rosszabb a másodiknál, ugyanis a második olyan rossz mint az első. Azzal a különbséggel, hogy ráléptem a mérlegre, és a tegnapi szenvedések és erőfeszítések után csak 300 grammot fogytam. 300 gramm egy egész nap csoki, kóla, kenyér, Special K, ropi és egyéb nyalánkság nélkül?? És úgy, hogy gyalogoltam, és futottam, és 600 kalóriát égettem a Margitszigeten? Nem mondom, kicsit becsapva éreztem magam. De hát még nem adtam fel, végig akarom csinálni, lássam mi lesz ebből.
A fejem továbbra is sütiken jár és egyéb nyalánkságon. Ma csináltam a Karinak palacsintát - neki nem kell kúráznia, tehát miért szenvedjen, ugye? - de azért elég hülyén viselkedett. A káposzta levesből és vett, amit eleinte kedves szolidaritásnak vettem, majd el kezdett nevetni, hogy neki kolbász is kell bele, hogy ha tudta volna, akkor tesz bele, stb. A legrosszabb az egészben a nevetése volt. Tudja, hogy fogyókúrázom, hogy ezt kell ennem, így, hogy rengeteg dolgot nem ehetek ezen a héten, és erre ilyenekkel viccelődik? Ez tényleg nagyon bántott, nem csak azért, mert nem figyelt, de nem is gondolt arra, hogy tájékozódjon a helyzetről mielőtt gúnyt űz a helyzetből.
Gondolom, hogy ennek megfelelően, a hét fennmaradó részében folyamatosan igyekezni fogok csak akkor enni amikor vagy ő nincs itt, vagy amikor ő nem éhes és így nem tud egyéb undok megjegyzést tenni. Ez az egész már elég nehéz ahhoz, hogy jöjjön valaki és ingyen több kényelmetlenséggel rakja meg a dolgokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése