2013. január 31., csütörtök

A Hiány

Hazament tegnap a Kari. Utoljára tegnap hajnalkor láttam, amikor készültem a munkába menni, hajnalok hajnalán, a sötétben és a paplan és szúnyogháló alatt. Másfél hónapon keresztül mindig ott volt, és ahogy készülődtem a munkába mindig sötétben kellett tapogatnom a cipőmért, nem hagyhattam a rádiót tovább zenélni míg teljesen fel nem ébredtem, csendesen (már amennyire) sündörögtem és mielőtt kiléptem volta az ajtón mindig odahajoltam az ágyhoz és kaptam egy csókot és egy "Szeretlek"-et. Most megint az enyém az egész ágy, rádiózhatok, felkapcsolhatom a villanyt, de hiányzik - őszintén - a Kari amint ott göngyölődik össze egy nagy paplan-kukac formába. Hiányzik látni munka után, hallani a hangját és nevetgélni hülyeségeken. Van-e program, vagy nincs, valahogy mindig olyan jó amikor otthon van.

Elkezdtem ekkor gondolkodni azon, hogy vajon milyen lehetett a Karinak amikor én jöttem ide félév együtt élés után. Hiányzott neki a reggeli járkálás miközben készülődtem a minden napi gyaloglásomra? Hiányzott, hogy nem voltam otthon amikor hazajött? A könyvek, a rengeteg toll, a tévé ami folyamatosan megy - valahogy szeretem a tévé zaját hallani, még ha nem is nézem! Gondolom a folyamatos nyaggatást nem hiányolta. Mosogasson el, eltüntetem a kávéfőzőt ha megint ott álldogál mosatlanul, ne tegyen újságot az asztalra, egyen rendesen... Vajon hiányzott neki a házhoz szállított pizza amit Don Pepe-től hozattunk nem ritkán, vagy a moziba hurcolás, az időről időre felbukkanó újabb meg újabb könyvkupacok, a L'Occitane zacskók és a töménytelen sok termék a fürdőszobában. 

Gondolom hiányzott neki ez meg az, itthon pedig már most hiányzik ő, és mindenkinek hiányzik. tudjátok mit mondott az Anyu? Hogy Kari annyira, de annyira család, mintha az Atival meg velem nőtt volna fel. (Gondolom az Anyu arra céloz, hogy a Kari jobban bele illik a családunkba mint a Yuly, de ez biztos csak azért, mert a Kari magyar és magyarul beszél.) Már tegnap nagyon hiányolta és mondogatta, hogy mennyire jó lett volna, ha itthon maradhatott volna. Hiányzott látni a macskákat dögönyözni, kávézni vele, vacsizni... és egyáltalán.

Hát most így állunk, most várni kell.

Nincsenek megjegyzések: