Montezuma Tengerpart

Kari el akart menni még egyszer a tengerpartra mielőtt hazarepülne most szerdán. Gondoltam volna én, hogy egy nyaralás a Csendes Óceánon Új Év táján és egy nyaralás a Karib tengeren, Kuba hírhedt Varadero partjain elég lett volna, de nem: Karinak még több tengerpart kellett - amennyiben lehet, Karib. Ha hiszitek, ha nem, pár nap alatt elintézni egy tengerparti utazást nem egyszerű, de főleg nem amikor nincs elég idő és magas szezonban vagyunk. Igen, magas szezon, mert habár a Costa Ricai turisták már mind visszavonultak a munkába, a külföldiek most özönnek be, messzi fagyott tájakból, hogy épp itt süssék pirosra és ropogósra vakítóan fehér húsukat. És komolyan, nem kevés a vakító szőke aki szeplős arccal járkál hol fura, hol nevetséges, hol nem illő turista ruhájában  amiből minden egyes alkalommal kilógnak nyers-fehér lábaik-karjaik, és amikről az embernek az a gondolat támad, hogy ezek biztos olyan medúza jellegűek lehetnek, és ha az ember megfogja őket biztosan gusztustalanul szétmállnak az ember ujjai között.

Karib tengert nem tudtam produkálni, de emlékeztem egyik kedvenc tengerpartomra a Csendes Óceánon, Montezuma. Itt egyszer jártam, egy millió évvel ezelőtt (olyan 10 éve, talán) Rosa barátnőmmel, Blanca nővérével és templomi barátnőjükkel, Rebecca. Akkor annyira megtetszett, hogy emlékszem írtam is rengeteget a Gyuszinak, aki akkor mondta is, hogy majd ide akar költözni élni. És ki nem akarna itt élni? Montezuma egy apró kis falu szerűség amit valamikor évekkel ezelőtt hippie-k és szörfölők hoztak létre egy meredek, szinte megközelíthetetlen szakadék oldalán. A két utcából álló falu tele van laza kis hotelekkel, pizzazókkal, organikus és vegetariánus éttermekkel, internettes kávézókkal és nagy lazasággal. Bankot nem igazán látni, csak egy bank automatát ami többet van működő képtelen helyzetben, mint működésben, és két kis közért. Kártyát majdnem mindenhol elfogadnak, és a tengerrel párhuzamos utcán végig sorakoznak az asztalkák tele ékszerekkel amiket az helyiek saját fantáziája kitalál.

Nem sokat változott a hely, habár most már van világítás a főúton, aminek nem feltétlen örülök, mivel az is hozzátartozott a helyhez, hogy esténként az árusok mind kitettek egy gyertyát asztalukra, és így az utca varázslatos gyertyafényben tündökölt.

A hotel is megváltozott, új vezetőség alá került, aki jobban kiemelte a laza-komfortos élet elemeit egy közös terasszal ahol a vendég hintaágyban olvasgathat vagy alhat, közös konyha ahol helyi kék madarak érdekes kis fekete tollas fejdísszel - szerintem angolul bluejay-nek hívják, de nem vagyok benne biztos - minden található cuccal garázdálkodnak. Van spanyol óra, jóga óra, poi (tűz tánc) óra és ki tudja még mi más. A szobák szebbek mint amire emlékeztem, de sajnos a zuhanyban a víz igen kevés.

Az első nap Kari lerohant a tengerbe - illetve óceánba - de itt olyan veszélyes és kifürkészhetetlen a víz, hogy hirtelen felkapta és éles kövekhez vágta. Nem, nem halt meg, de csurgott le róla a vér patakokban amikor jött vissza. Rohantam is a boltba alkoholért és vattáért, hogy gyorsan fertőtlenítsük, majd ma felmentünk a közeli városkába - Cóbano - ahol fel akartunk venni pénzt (mivel Montezumában az automata hallani sem akart a munkáról), és egyből egy patikába is bementünk fertőtlenítő cuccért. Komolyan mondom, az ilyenek után nagyon meggondolom, hogy mégis menjek hozzá a Karihoz, így legalább amikor egyszer majd belehal valami marhaságba legalább én örökölni fogok. De mondjuk, ez alkalommal nem az ő hibája volt, nem láthatta előre milyen itt a víz.

Van aztán Montezumában egy használt könyv könyvesbolt. Tíz évvel ezelőtt is itt volt, és vettem benne egy könyvet: "Rosemary Fia", ami Ira Levin könyvének "Rosemary Babája" folytatása, és amit maga Ira Levin írt. Tegnap zárva volt, de ma nem, amiért egyből bementünk és vettünk is könyveket. Én találtam három érdekesnek látszó könyvet, és Karinak a tulajdonos talált egy könyvet magyarul. Igen ám, magyarul. Ki hitte volna, nem?

Holnap megyünk már haza korán, ugyanis komppal kell menni egy darabig, és ennek nincs sok járata, amiért sietnünk kell, hogy felférjünk rá. Mosni kell majd, és a kocsikat lemosni - úgy tűnik, hogy majd nekem kell a saját kocsimat és az Apu kocsiját (Apu Grand Vitarajával jöttünk, ugyanis az út nagyon rossz, és kell ide egy négy kerék hajtásos kocsi) - amiket csak kívülről fogok lemosni, és majd szerda előtt Kari kitakarítja őket belül. Kocsimra nagyon, de nagyon ráfér egy mosás, már azért is, mert a minap észrevettem, hogy alig lehet kinézni az ablakán  -vagy szélvédőn! - amikor rásüt a nap. :-P

Hétfő, kedd, szerda... munka, munka, munka, de szerdán Kari megy megint haza - és biztos nem rendet rakni megy, sajnos - tehát ki kellene az időt használni, és nem csak megfelelő, tervezett pakolással, hanem talán egy kis kiruccanással valahova vacsizni, nem gondoljátok? :-)