Végre a sok rossz után egy parányi kis remény fény villant fel a sötétségben. Nem sok, de egy fontos kezdés. Főnököm közölte velem pénteken, hogy a hülye már eljutott arra a pontra, ahol észrevette, hogy nem fogok bolondságaiba belemenni, nem fogom hülyeségeit követni és nem fogom takargatni és javítgatni rossz munkáját. Továbbra is tartottam a felállásomat, nem adtam be a derekamat, és most nagyon is nyilvánvalóvá tettem mindenki számára, hogy a cég legkeményebb szakszervezetébe tartozom. Állítólag azért adta meg magát velem, mert nem vettem át a titkárnőjétől egy levelet. Ez egy levél amiben engem hivatalosan Külső Könyvvizsgalói Liaison-nak nevez ki, de szintén annak nevezi ki a különböző osztályokban levő költségvetési főnököt. Ezt a levelet már egyszer megpróbálta elküldeni és én vissza küldtem neki egy igen is tiszta üzenettel: 1. nem a költségvetési főnököknek kell küldeni, hanem az Osztály Igazgatóknak, akik két szinttel a költségvetési főnökök fölött vannak, és 2. Nem ő nevezi ki - ha egyáltalán ki kell őket nevezni - hanem neki kérelmezni kell az Osztály igazgatókat, hogy nevezzenek ki KKL-eket.
A mai napig nem értette meg, hogy neki az a munkája ebben, hogy engem nevezzen ki hivatalosan az igazgatók és a CEO előtt, hogy ők aztán tudják, hogy ha kérek tőlük valamit, az miért van, de nem, ő csak is a saját feje után megy. Másodszor is elküldte ugyanúgy és én megint elutasítottam. Ő azért elküldte mindenki másnak a listán és ennek az lett az eredménye, hogy többen rá is förmedtek. Ezek után beszélt a főnökömmel, hogy adjon neki helyettem valaki más, de ő sem adta be a derekát, így hát elfogadta, hogy a főnököm keres neki valaki mást a jelenlegi Vezetőségből ahova elküldték. Főnököm szerint van néhány elem ott akit nem szeretnek, akiket szívesen elküldenének valahova máshova. Az egyikük lehet a kiutam.
Sokat gondolkodtam ezen a helyzeten, és rájöttem hogy vannak olyan helyzetek amikor kedvesnek és diplomatikusnak lenni nem elég, hogy a dolgokat előre mozdítsuk. Ha a főnököm javaslatát követtem volna, nem lennék most itt. Így hát úgy döntöttem, hogy folytatni fogom az utam, hogy igyekezni fogok nem csak önmagamat kiszabadítani, hanem az egész csoportot, vagy amennyi embert csak tudok. Néha ideje letenni a stratégiát, a hamis kedvességet és azt a várakozást ami a reménytelen reménységben él, hogy majd minden jobb lesz. Néha, ha nem harcolunk érte, ha nem teszünk érte, akkor nem lesz jobb, hanem rosszabb.
Néha nem szabad várni, néha az Isten keresztülünk cselekedne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése