Igen, naplókról fogok ma írni de előtte el szeretném dicsekedni, hogy ma zsemlét sütöttem! Igen, ezeket a zsemléket én sütöttem. Még nem kóstoltuk meg - remélem jók! - de minden esetre jó az illatuk és szépen néznek ki. (Várjatok csak, megkóstolom az egyiket! Te, ez fincsi!) A receptet az internetből halásztam ki. Mondanám, hogy egyszerű, de legalább harminc percig kell dagasztani és abba az embernek belefájdul a keze, de szerintem megéri - legalább itt nekünk. Fél kiló lisztből, víz, élesztő, só, cukor, tojás és lesz belőle 12 zsemle, szép tömör (nem csupa levegő, mint mások), friss és házi.
Ezen a Szent Héten sokat pihentem, kötögettem, levelet írtam (amit még mindig nem fejeztem be), tévét néztem, olvasgattam és sütögettem. A zsemléken kívül sós perecet is csináltam egy Pesti Est recepttel. Teljesen mozi ízűekre sikerültek! A naplómat is elővettem egyszer és írogattam belé. Aztán a minap egy lány a Facebook-on megkérdezte az embereket, hogy ki ír naplót, és a válaszok között volt olyan aki azt mondta, hogy írna, de nem tudja hogyan tegye, vagy mennyire biztonságos. Nekem ez rettentő érdekesnek tűnt, mert soha életembe nem jutott volna eszembe, hogy a napló írás nem lenne biztonságos, vagy hogy nem tudnám mit írjak bele. Ha nem tudod mit írjál belé, akkor ne írj bele semmit, akkor írsz amikor csak akarsz és azt amit csak akarsz, úgy ahogy csak kedved tartja.
Például, ha valakinek abszolút nem jut eszébe mit írjon, de szeretne írni egy naplót - vagy talán a doki mondta, hogy írjon egy naplót - megteheti azt, hogy azzal kezdi amit egy jó barátnak mesélne. Nem kell ahhoz, hogy minden napja egy Indiana Jones kaland legyen, írhat másokról is! Pletykák, gondok, politikai vélemények, miért szeretjük vagy nem szeretjük ezt meg azt az embert. Ebből mindig van mondani valónk, és a napló egy olyan hely ahol végig fognak hallgatni és ahonnan egy árva szó nem fog kikerülni. De nem csak ez, lehetnek tervek, álmok, történetek, versek, slágerek, de még vicces történések is! Bele lehet biggyeszteni egy fényképet és köré írogatni, vagy ezer évig rágódni egy adott helyzeten. Van aki listákat vezet benne: Kedvenc színei, kedvenc emberei, kedvenc helyei... Lehet tervezgetni benne. Felteheti az ember a kérdést: Hova szeretnék menni nyaralni? És majd apránként kitervezni, hogy milyen lesz minden. Lehet rajzolni belé, újság cikkeket beleragasztani... amit csak az ember kíván.
A biztonság kérdése... na az nekem fura. Miért is olvasná el valaki az ember naplóját? És ha van ilyen, miért is engedjük meg, hogy ilyen emberek legyenek körülöttünk? Persze, ha nem lehet ezektől az emberektől egyhamar megszabadulni, vagy Emberi Jogok Tiszteletére tanítani, akkor egy pár igen egyszerű trükkhöz lehet folyamodni. Például írhatunk egy olyan nyelven amit az adott emberek nem értenek. Ez egyébként fantasztikus nyelvgyakorlatnak! (Igen, talán elkezdhetnék megint franciául naplózni.) Igen, igen, nem mindenki beszél három vagy négy nyelven, de mindenki aki akar megtanulhat! És ha az a gond, hogy nem tudunk találni egy olyan titkos nyelvet, adok egy pár tippet: Svéd, Finn, Izlandi. Afrikaans, Hindi. Magyarországon tuti lehet ilyeneket tanulni, nem úgy mint itt Costa Ricában, ahol most már nagy nehezen kezd a német és a mandarin megjelenni, az angol, olasz és francia mellett. Ha Amerikában laktok, mindig el lehet menni az állami egyetemekhez, vagy nagyobb egyetemekhez és megkérdezni, hogy tanítanak-e valamilyen indián nyelvet. Persze, lehet, hogy nem akartok egy nyelven megtanulni csak azért, hogy naplózhass, de akkor a nyelv lehet egy indíték, hogy majd naplózás mellett be tudjál tervezni egy utazást oda ahol a nyelv használatos.
Ha a külföldi nyelvek tanulása - vagy bennszülöttek nyelve tanulása - nem kivitelezhető (mert mondjuk valaki nagyon nem szeret tanulni, vagy nyelveket tanulni), akkor marad a titkos írás. Persze ki lehet találni új betűket és jeleket, de ezzel mindig az a veszély, hogy vagy elfelejti az ember, vagy komplikált vele az írás, vagy elveszíti a kód megoldó lapocskát és minden kárba veszik. Ehhez is vannak megoldások, de a legegyszerűbb az ha az ember egy meglevő írást használ. Mondjuk Cirill betűkkel ír magyarul vagy angolul, vagy rovásírást használ, Japán katakana vagy hiragana írást és így tovább. Ha az ember gyakran használja, egy idő után teljesen belejön és már nem is kell mindent lapocskával kézben olvasgatni.
Ha ez sem megoldás mert már eleve magyarul is nehezen írunk, mindig van arra esély, hogy a naplónkat magunkkal vigyük mindenhova, így senki se olvassa el amikor nem vagyunk ott. Én sokáig magammal vittem, de főleg azért, mert így akármikor leülhettem írni - és akkoriban rengeteget írtam. Ilyen módon egy tablet-tel naplózhatunk egy "X-Akták" című fájlban, vagy egyenesen a neten, egy titkosított blogban amit senki se olvas.
Naplózásban az a fontos, hogy az egész magadról szól. Azt írsz amit akarsz és semmi se hülye. Hogy attól félsz, hogy majd a jövőben elolvasod azt amit írtál és észreveszed, hogy milyen hülye voltál? Ha ez lenne a helyzet, van egy hírem neked: leírod-e vagy nem, akkor is hülyének fogod tartani magadat. Ne írj, mert kell, hanem azért, mert akarod, és akkor minden jó lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése