Levelező Hétvége

Végre sikerült befejeznem a levelet amit német barátnőmnek írtam. Fúúú, ez olyan nagyon nem akart befejeződni! Ezek az utóbbi hetek igen nehezek voltak több szempontból. az egész ügy az Aleval  - és engem nagyon is érdekelne mit mondaná a Mama róla, és vehettek rá mérget, hogy ki is fogjuk tárgyalni amint lesz lehetőségünk - plusz az egész munka helyzet. Majd hogy nem mondanám, hogy hiába jöttem vissza, mert jobb otthon boldogan de munkanélkülinek lenni, mint itt dolgozni egy olyan helyen ahol rosszak a körülmények, rosszul bánnak az emberrel és törvényellenes dolgokat akarnak csináltatni az emberrel.

Több ember nem tudja és be adja a derekát, enged a nyomásnak, de én nem. Ezért fokozódott rajtam a nyomás, szemérmetlenül hazudnak körülöttem és igyekeznek megijeszteni olyanokkal, hogy ha merek kiállni a jogaimért azzal bemaszatolom a rekordomat és már senki se akar velem dolgozni. Hát ahogy megmondtam a Karinak, ha egy főnök azért nem akar dolgozni velem, mert kiálltam a jogaimért egy ilyen nyilvánvaló helyzetben, akkor nem akarok én sem azzal a főnökkel dolgozni, ugye?

Ez a hétvége sokkal nyugisabb volt mint a múltkori. Nem aggaszt a munka helyzet, mert már tudom mivel tudom megvédeni magam, és hiszem abban, hogy többen érek a képes vagyok azért harcolni amiben hiszek, kiállni önmagamért, minthogy hagyjam magam mások által eltaposni, és vállaljam a többiek hibáit. Nem, ezen a hétvégén tiszta a fejem, tisztán látom az utamat. Így hát békésen itthon ültem és végre nekiálltam leveleimnek.

Most Kari részéről zűrös a dolog, de remélem, hogy hamarosan az is ki igazodik.