Kocsi Dolgok

Otthon már hétfő van. de itt még vasárnap. Igen, késő van - Magyarországhoz képest - de csak most tudtam leülni bloggozni. Ma elmentem a moziba és megnéztem G.I. Joe 2: Retaliation-t. Nem volt olyan jó, sőt, de élvezhető volt. Csupa rossz filmet vetítenek mostanában. Otthon biztos jobb filmek vannak. Hogy elmennék most a Mammutba, vagy a Nyugatiba, de még az Eurocenterbe is! Az Eurocenter nem a kedvencem, de közel van. Ok, nem ide, de otthon közel van.

Ez a hét érdekes volt. Kétszer volt gondom a kocsival: Hétfőn gond volt az akkumulátorral, ami után megtanultam, hogyan kell figyelni, hogy gyakran kell és hogy kell feltölteni ezzel a speciális vízzel (distilled water), de ha nincs akkor a szóda víz is jó, de nem lehet sose rendes víz. Tegnap pedig moziba akartam menni amikor felforrt a kocsim. Szó szerint. Láttam, hogy a kocsi pirosba megy a hőmérőn, majd annál feljebb. Leálltam, kinyitottam a kocsi tetejét és felhívtam az Atit. Kiderült, hogy a kocsi víz nélkül marad. Megvártam, hogy kihűljön és tettem bele vizet. Addigra jött egypár férfi segíteni - mert nem tudják elképzelni, hogy egy nő eltudna boldogulni egy kocsival - tettek több vizet a radiátorba, majd megnézték az olajat, és megállapították, hogy nincs benne olaj. Ahogy később kiderült, ez nem volt igaz. Így hát hazamentem és nem mentem moziba. Itthon kiderült, hogy van a kocsiban olaj, és csak víz kellett bele.

Mint ebben az a jó, hogy a kocsi jól van, működik és én most már tudom mire és milyen gyakran kell figyelni. El tudjátok képzelni, hogy idáig életemben sose néztem meg a kocsi vizét vagy olaját? Nem is voltam benne biztos mit kell egy akkumulátoron nézni vagy hol lehet a fék víz (vagy fék folyadék. Mi a neve magyarul?).

A munkában minden jól megy. Kezdek a munkába belejönni és valahogy kezdem azt észrevenni, hogy az a gyerek aki jelenleg a legjobb nem is olyan jó. Én jobb tudok lenni és az is leszek. Imádom az új helyemet is minden ami vele jön: az épület, a főnököm, a munkatársaim, a munka... egyszerűen minden fantasztikus!

Új Hely

Végre ezen a héten átkerültem már az új helyre. A munka sok és nem egyszerű, de rettentően érdekes. Többnyire ügyvédi munka van, amihez közgazdasági tudással kell hozzásegítenem. Még tanulgatok, hogy hogyan kell csinálni, mit várnak el tőlem, de már gondolkodom azon amit a Lidiette mondott nekem: jogot kellene tanulnom.

Sok tervem van. Eldöntöttem, hogy be akarom fejezni a könyvelői egyetemet, hogy plusz egy diplomám legyen, és hogy legyen lehetőségem maszek munkát is elvállalni, nem is beszélve arról, hogy a tudást otthon is fel tudnám használni. A régi irodában a dolgok csak romlanak, amiért örülök, hogy már nem vagyok ott. Azt hangoztatják, hogy az igazgató nőt hamarosan leváltják, de mégha igaz is lenne, mire az bekövetkezik, addigra nem marad semmi a csoportból.

Szomorú, hogy mi van a világban.

Költözés

A biztonság kedvéért, tegnap vettem két karton dobozt a költözéshez. Költözés? Igen. Nagyon érdekes módon, a hülye és az emberi erőforrásos butuska találtak és elintéztek egy cserét - amiről a múltkor meséltem - és semmiféle beszélgetés vagy egyezkedés által megállapodtak és aláírták a cserét. Persze, nem mintha ez rossz lenne nekem, ugyanis tudjátok, hogy nagyon szerettem volna odamenni, DE nem szóltak a főnökömnek, nem egyezkedtek megfelelő módon és így pénteken adtak egy papírt, hogy írjam alá, majd szóltak, hogy hétfőn (illetve holnap) szedjem össze a cuccaimat, vigyem a számítógépemet és jelenjek meg az új osztályomban.

Ez egyszerre jó és "nem olyan jó" hír, ugyanis örültem, hogy ilyen hamar megszabadulhattam a hülye nőtől, de ugyanakkor a munkám nincs befejezve, és sok minden még mindig tőlem függ, még mindig én vagyok hivatalosan kinevezve és az emberek továbbra engem keresnek fel velük kapcsolatban. Nem voltak megbeszélések, interjúk, megállapodások se semmi. Beszéltem főnökömmel telefonon, akinek nagyon nem tetszett a rohanás és a hülye módon ahogy mind a Hülye és a Butuska intézték a dolgokat. Költözőben vagyok, de a dolgokat megfelelő módon kell befejezni.

Holnap hétfő és pakolás mellett le kell ülnöm átnézni a munkám állapotát, hogyan állnak a különböző projektek és majd mindezeket megfelelő módok kell átadnom a főnökömnek.

De már szabad vagyok. :-)

Mint egy Varázslat

A rémálomnak lassan vége szakad. Nem, a hülye nő nem megy el, de a hétfői gyűlés után - ahol mindenki csodalattára szemébe megmondtam, hogy nem a munkával van a bajom, hanem velem - elképesztő gyorsasággal képes volt találni nekem egy cserét. A csere az egy olyan dolog, ahol egy másik osztályból találnak valakit aki megfelel a munka feltételeinek, és aki hajlandó helyet cserélni valaki mással. Szokás szerint három hónapig próbaidőben vannak és aztán - ha senki se vonja vissza - akkor ott is maradnak, ahova kerültek.  A főnököm terve szerint megtartott volna engem úgy, hogy elcserél valaki mással aki ahhoz a csoporthoz tartozik ahova ő menne. Ez elég jól hangzik, kivéve, hogy úgy tűnik végül nem fog elmenni.

Egy idő után, sok gondolkodás után, eldöntöttem, hogy nem hagyom sorsomat a főnökömre, ugyanis a stratégiai munkája nem volt elég gyors, hogy lelki erőmet meg tudjam tartani, így hát elkezdtem machinálni valami lehetőség után. Na, érdekes módon a nő cserét talált nekem a kedvenc helyemre: az ügyvédi csoportba. Nem ő mondta meg nekem, ugyanis a hétfői beszélgetés után tudja, hogy nem akarok vele beszélni, és el is ment a kedve, hogy velem beszéljen. A főnököm mondta nekem. Ez egyébként jó lett volna, kivéve, hogy a főnököm eleve úgy mondta, hogy "milyen hülye ez a nő. Ugye persze azt fogod mondani, hogy nem".

Nem tudtam mit mondjak, habár az arcom biztos elárulta, hogy örülök a lehetőségnek. Időt kértem, mondván, hogy nem akarok negatívnak és elutasítónak tűnni, de őszintén az idő arra kell, hogy gondolkodjam, mit mondok majd neki. A lehetőség fantasztikus, és igen, nagyon is szeretnék vele élni. Mi legyen? Gondolok imámra a Szent Héten, amikor kértem az Úrt, hogy mutasson nekem tiszta utat. Ez lenne az? Ideje a főnökömtől elszakadni és új útra lépnem?