Az elmúlt héten töltöttem be a három hónapot az új helyemen, ami azt jelenti, hogy vége a próba időnek, és most már véglegesen itt maradok. Végre mondhatom, hogy most tényleg megszabadultam! Igen! közben, persze, sok a munka de azért haladunk vele. Egy kicsit érzem magamon, hogy lelassultam amióta a per dolgain dolgozom, de gondolom, hogy ez részben azért van, mert az ügyvédek valahogy zavaros törvényekkel dolgoznak, ami nem mindig add helyet a jó, szolid matekhoz. Rég nem éreztem így magam, hogy tényleg éreztem, hogy egy kis matek megnyugtatná az agyamat!
Mint minden más gyerek, kis koromban utáltam a matekot! Talán nem annyira mint a fizikát vagy a kémiát, de nagyon, nagyon nem szerettem a matekot. Oké, semmit se szerettem a suliban, talán csak a "Rajzóra" (ami nálunk inkább amolyan "plasztikai művészet" óra volt, ahol festettünk, kisebb szobor szerűségeket csináltunk, és maszkokat is készítettünk gipszből), de a matekot azt végkép nem szerettem. A kapcsolatom a matekkal valahogy az egyetemen kezdett javulni, és ahogy az a matek inkább gazdasági formákat öltött és nem mindenféle hülye ábraméricskelő miafrancok, egyre jobban és jobban megszerettem, míg egyszer csak azon kaptam magam, hogy annyira nyugtató formulákat bogozni és kifejteni! Szinte olyan lazító és nyugtató mint a kötés vagy a horgolás!
Jelenlegi munkámból ez hiányzik, és valahogy ezzel a jelenlegi munkával az zavar nagyon, hogy nem is az kell, hogy igaz legyen, hogy a matek helyes legyen, csak az kell, hogy az adott jogi tételhez megfeleljen. Igen, én sose lehetnék ügyvéd.
A munkán kívül, minden szépen, rendben megy. Kicsit megint küszködök a pénzügyekkel, mert habár minden rendben, valahogy folyamatosan az az érzésem, hogy nem állok bele teljesen az általam kiszabott költség-és-spórolási rendszerbe, de azért tartom továbbra a frontot. Talán a jövő fizetéssel jön a félévi fizetés emelés (ahogy meséltem már ezt többször, Costa Ricában törvénybe van fogva, hogy minden munkásnak évi kétszer kell fizetés emelést kapni, mint az állami, mint a magán szektorban, és az állam szabja ki a minimális fizetés emelési százalékot külön-külön mind a két szektorra), és vele egy kis plusz pénz (ez azért van, mert a fizetés emelés július 1.-jétől érvényes, e mindig valamikor augusztusban fizetik ki, így ekkor a munkaadónak ki kell fizetni a ki nem fizetett részt. Mondanom se kell, hogy az embert mennyire nem zavarja, ha késnek vele, mert akkor többet kapunk!). Ezzel majd, remélhetőleg ki tudom egyenlíteni magam.
Az íjászattal minden szépen megy. Múlt hét óta folyamatosan csak hosszú ujjú blúzokban járok, mert a bal karom tele van hatalmas nagy lila foltokkal, ahol a múltkor megütöttem magam az íj madzagjával. Nem fájt nagyon amikor megütöttem magam, de egyszerűen olyan nagy és csúnya foltot hagyott maga után, hogy kénytelen vagyok takargatni, és már unom a hosszú ujjú cuccokat. Nem is beszélve arról, hogy otthon van minden tökjó hosszú ujjú cuccom. Na, ennek a tetejében a tegnapi gyakorlat folytán - ami elég jól ment - többször is megütöttem a karomat, majdnem a csuklómig, tehát majd ezeket az ütéseket is ki kell várnom. Nem mondom, nem örülök neki! És igen, azt hiszem most már kénytelen leszek hosszú ujjú cuccokat keresni, mert nem járhatok mindig pulóverrel. Gondoltam, arra is hogy beszerzek csak ujjakat. Ezeket kar melegítőként árulják, vagy csak úgy, mindenféle érdekes mintával. Sportolók használják, de a goth gyerekek is. Talán ez jobb lenne és olcsóbb, míg el nem halványodnak az ütések, mert nem vagyok hajlandó kisminkelni a karomat.
Na, majd lesz valami, de addig is íjászkodni fogok, mert nagyon, nagyon élvezem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése