Szórakozás & Munka

Ezen a héten megkaptam a könyveimet, illetve a Kari elment értük a boltba. Összesen tíz könyvet kértem, amikre egy igen jó engedményt kaptam. :-) Igen, igen! 20% árengedmény a szülinapom miatt plusz a nem antikváriumos könyvekre kaptam még 10%-ok! Így mind azt bedobáltam a cyber-kosaramba amit általában nem vennék meg, mert az ára túl magas a várható haszonért, és mind azt amit valamiért nem tudok eldönteni, hogy most tényleg akarom-e vagy nem. Így most nem is gondolkodtam sokat, megvettem a "majd későbbre" és "lehet de nem tudom" kosaraimba levő minden Jo Nesbo könyvet (a Harry Hole sorozatból ezzel már öt lesz meg a tízből), plusz három (nem kettő!) boszorkányos könyvet. Bedobáltam egypár antikváriumos könyvet is amiből gondoltam, hogy legalább egy érdekelni fogja a Karit. Ha már ő cipeli a cuccaimat, legalább legyen valami haszna is belőle, nem? Persze, ott vannak a Jo Nesbo könyvek, amik komolyan jók, de hát ki tudja el kezdi-e azokat olvasni.

Persze, ahogy azt jól tudjátok, itt is vettem könyveket és már az egyiket ki is olvastam. A címe angolul "Gone Girl" Gillian Flynn-től. Nem igazán ajánlom, ugyanis annak ellenére, hogy elég jól van megírva, nagyon az ember agyára megy, és sok túl olyan "sitcom" jellegű elem van benne ami nem csak előreláthatóvá és lapossá teszi a regényt, de idegesítő is. Amolyan tipikus "jump the shark" elemei vannak. Most "The Great Gatsby"-t olvasom, angolul, természetesen. Ez egy 20-as éveki amerikai klasszikus, Fracis Scott Fritzgerardtól. Még maradt sok olvasnivalóm, és még van miből nassolgatnom a Kindle-ben, tehát itt is, ott is sok könyvem van.

Közben tegnap - sok hét után - végre elmentem a moziba. Talán nem kellett volna, mert tegnap reggel íjászat közben jól összeütöttem a karomat az íj... madzagjával, és egy hatalmas nagy lila folt keletkezett a könyököm alatt. Az íj ütése olyan erős volt, hogy itt-ott a bőrt is feltépte, de csak kicsiket. Mondta is az edző, hogy minél hamarabb tegyek rá jeget, és hát igen, minél hamarabb, ugyanis a tűző napon kellett vissza kocsikáznom haza, és hát jó lett volna minél előbb ellátni az ütést, hogy ne nézzen ki túl csúnyán. Igen ám, de nekem el kellett menni a moziba megnézni a Pacific Rim filmet, és azt is csak azért mert nagyon emlékeztetett az egyik kedvenc japán rajzfilmemre: Gundam Wing. Tulajdonképpen - miután megnéztem - észrevettem hogy nem olyan mint a Gundam Wing, hanem inkább olyan mint Gasaraki, de hát annak aki sose látott "mecha" [ejsd "me-ka"] rajzfilmeket, és nem tudja mi a különbség Mazinger Z és egy EVA közt, annak fogalma sincs mi egy Gundam, vagy mi is a Gasaraki. Közben a moziban úgy hirdetik, mint egy film amiben összehozzák a Transformers robotokat Godzillával. Na, ez abszolút félrevezető még annak is aki nem tudja mi egy EVA! (Transformers azok kocsik amik robotokká változnak és nem vezeti őket senki. A Gundam, Gasaraki robotok és az EVA-k azok emberek által vezérelt robotok.)

Ja, ezt jó, hogy magyarul írom, mert ha nem akkor tuti lenne nem egy ember aki meggyőződne arról, hogy geek vagyok, pedig nem is vagyok az.

A munkában minden szépen és rendben megy. Az egyik munkatársnőnk aki folyamatosan kihúzta a bőrét a munka alól, végre már nem dolgozik a mi kis csoportunkba. Meséltem róla? Ez egy igen érdekes nő aki állítólag három főnöknek "dolgozott" egyszerre, és nagyon jó dolga volt. Állítólag hozzánk tartozott, és ez azért volt jó neki, mert a főnöknők nagyon rugalmas amikor az ember kér tőle szabit vagy engedélyt, viszont vele sok a munka és ez neki nem tetszett, tehát valakimással kötelezte el a munkaidejét, de nem is teljesen, így amikor valaki kért tőle valamit, mindig azzal vágott vissza, hogy sok dolga van, mert A vagy B egy hatalmas munkát adott neki. Érdekes módon - és ez ki is derült - nem is volt igaz. Ő folyamatosan valaki másnak a munkáját másolja, de nem hajlandó sose olyan munkát elvégezni amiben ő a felelős. Ezt nem lehet sokáig fenntartani, és hát most borult fel az egész játszma, így hát eltávolították a főnöknőmtől (persze "ő döntött úgy, hogy már nem akar vele dolgozni", ühüm, tudjuk, hogy megy ez), és lassan összeszorult körülötte a kötél.

A munkám nagyon érdekes, de ahogy telnek a napok egyre jobban észreveszem, hogy milyenek az emberek akik velem dolgoznak. Sok a nyafi és sok az elégedetlen. Érdekes módon azt veszem észre, hogy egy olyan légkör van, ahol az emberek szinte azt várják, hogy a többiek saját maguktól vegyék észre, hogy nekik mi kell. Az egyik nem csinál semmit és azt várja, hogy mindenki vegye észre mennyire zseniális munkás, a másik pedig folyamatosan sündörög, mindenki munkáját végzi, folyamatosan titkárnőzik mindenkinek és azt várja, hogy mindenki vegye észre neki mennyire nem tetszik ez.  Komolyan mondom, olyan az egész mint a diliház. Miért nem gondolnak arra, hogy aktívan tesznek saját maguk valami annak érdekében, hogy elérjék azt a célt amire annyira várnak?