Utolsó Pokoli Hét Kezdete

Sokkal nyugodtabban érzem magam. Tegnap megírtam a "Speciális Könyvvizsgálói" második vizsgát. Érdekes módon, igen, a tanár a múltkor megadta a vizsgák kérdéseinek a 80%-át és a válaszok 50%-át. Így is találtam dolgokat amik rosszul voltak a vizsgában, ugyanis meg kellett tanulni egy törvényt és abból fejből megtanultam egypár részt, cikket. Ennek köszönhetően észre vettem, hogy volt egypár olyan kérdés ahol választani kellett öt lehetséges válasz közül, és három kérdésben rossz volt minden válasz. Igen, rossz volt. Kérdeztem, van-e hiba a vizsgában, de azt mondták, hogy nem. Én akkor odakanyarítottam a törvény cikket és a helyes választ. Persze, ha nem fogadják el, akkor reklamálni fogom és akkora balhét fogok csapni amilyet a világ még nem látott.

Most marad hátra még két vizsga: "Speciális Könyvelés", ahol rég elavult IABS szabványokat tanulunk (41: Földművelés, 40: Befektetési Ingatlanok, 17: Pénzügyi Bérletek), és amihez kicsit agyafúrt gyakorlatokat kell csinálni. A másik az "Költség Könyvelés 2", ami könnyebb lehetne, lesz benne megint matek, DE itt tudom, hogy a tanárnak nehezére esik a matek és rengeteget szokott hibázni. Reméljük ez alkalommal jól írja és számítja ki a válaszokat.

Mostanában rengeteget tanulok, amiért lassan nem is marad fejem, hogy mással foglalkozzak. De csak még egy hét, csak még egy hét és szabad leszek! Persze, még egy hét és akkor fejemre szakad a világ, amikor észre veszem, hogy egy éve nem válaszoltam levelező barátnőimnek, hogy még nem pakoltam, nincsenek meg az ajándékok és nem készültem Magyarországra.

De jó lenne nyugdíjasnak lenni!

Letelt Az Első Pokoli-Hét

... már csak kettő van hátra. Lassan minden munkát beadok, és nem mindegyikben vagyok biztos, hogy jó - SŐT! - de most nem akarok rá gondolni. Majd töröm rajta a fejem, ha megbuktam és megint vinnem kell. Őszintén, ezen a ponton többet veszítek ha aggódom, mint ha nem. Tehát, mivel ezen a ponton a további aggodalom több lelki és energiai költséget jelent, mint akármilyen eredmény nyereséget, a logikus közgazdasági szempont szerint abba kell hagyni a költést és inkább bukni a további nem elégséges hozamlakat. És ezért vagyok én közgazdász.

Tehát röviden, ezen a héten befejeztem és beadtam három munkát a négyből - egyet egy hét alatt kellett megírnom, mert három hónapon keresztül nem voltak hajlandóak a tanárok megmondani, hogy nem tetszik nekik a cég akivel csinálom a munkát. Egy hiányzik, ami csoport munka, de az alapvetően már be is van fejezve. És én vezetem, tehát az a kevesek között van amik jól mennek. Most viszont a vizsga szezonba értünk, tehát kezdem megint ezerrel a tanulást (tanulgattam már, és egy tárgyat már átnéztem, a többit nem annyira, de már előre haladtam), és megint vizsgázok. Remélem minden jól megy!

Közben ma elmentem az Atiékhoz, csak úgy, látogatni. A fiúk (Dani és Fer) nem voltak otthon, ugyanis elmentek a másik nagynénjükkel (a Yuny-val) a tengerpartra a hétvégére. Hn, ha majd vége a vizsgáknak nekem is el kellene vinni őket valahova. Ja igen, Bécsbe! :-) meglátogattam egyből a kis unokahúgomat, Alannát, és egy kicsit karomba vettem. Alanna más mint a fiúk, nem szép, de valahogy szebb (tudni illik, nem szeretem a kisbabákat, szerintem mindegyik ronda), emberibb formájú. És van szemöldöke, nem csak egy csupasz kígyó fej.

Csak egy kis időre akartam oda menni - óráról jöttem, és a pokoli hát miatt nem is éreztem olyan szupin magam - de a végén ott voltam egy pár órát és elbeszélgettem a sógornőmmel. A takarítónőről mesélt, aki a végén úgy döntött, hogy felmond és visszamegy Nicaraguába, mert nem jó neki, hogy az Atiék kérték, hogy már ne éljen náluk (a szüksége miatt, az Atiék nem csak munkát adtak neki, hanem megengedték, hogy náluk éljen, de a szerződése szerint ő nem egy bent élő takarító), és most kénytelen más helyet találni magának. Fura ember ez a takarítónő.

Sajnos a világon sok ember van aki nem veszi észre, hogy a többiek segíteni akarnak nekik, és azt hiszik, hogy nekik minden jár.

Lassan Ideje Lefeküldi

Ahogy telnek, múlnak a napok, egyre nehezebb, komplikáltabb a dolog az egyetemmel. Sajnos jelenleg ez jár folyamatosan a fejemben, és ez is lesz december 1.-éig! Rég volt, hogy ennyire szörnyen éreztem magam. Hogy mik fordulnak most elő, azt el se lehet mondani. Csak annyit árulok el, hogy vagy egy nagy házifeladat amit szeptemberben kellett volna elkezdeni, amit nem voltak hajlandóak megmagyarázni, amit október közepén magyaráztak meg, amire már két előzetet küldtek, amire nem válaszoltak... amiről tegnap derült ki, hogy nem is tudnák elfogadni, mert egy szakszervezettel csinálom... amit idáig senki se mondott.

Amikor mondtam a tanárnak, hogy miért nem szóltak akkor nekem előbb, ő azt mondta, hogy "az nem az ő reszortja". És amikor mondom, hogy akkor mi legyen, legyintet, hogy 'ugyan már, ezt egy hétvége alatt meg lehet írni". Igen ám, de ha jövő szombaton kell beadni, akkor nincs már egy hétvégém, hogy dolgozzak rajta. Mi lesz? Egy barátnőm segíteni fog, hogy a Taco Bell-el csináljam meg. Nem lesz egy szupi munka, de valami lesz. Persze, erről levél készül.

Ma, hogy egy kicsit kiengedjem a feszültséget, elmentem a lányokkal egy medencés helyre... ahol nem is mentünk be a medencébe, hanem pontosan azt csináltuk amit mindig: sorozatokat néztünk, olvasgattunk, beszélgettünk, ittunk, ettünk... és észrevettük, hogy komolyan, teljesen elfelejtettük mi a pláne abban, hogy az ember elmegy egy ilyen helyre. :-D Hát ja, talán legközelebb. :-D

Nagy Vezetések Sok Gondok

Még egy bonyodalmas hét és még egy fáradalmas hétvége. Megkaptam a másik két vizsgát amit az egyetemen csináltam ás az amibe biztos voltam, hogy a legjobb lesz a legrosszabb lett. Igen ám, de kiderült, hogy rosszul javították ki, tehát most be kell adnom egy reklamációs lapot, hogy kijavítsák a rosszul osztályzott részeket.

Ma nagyon korán kellett kelnem - egy vasárnaphoz képest - mert 45 Km-t kellett vezetnem, hogy elmehessek órára. Nem volt egyszerű, de könnyen ment azután, hogy a múlt héten kb 50-60 Km-t vezettem hegyes és szerpentinős utakon, hogy egy egyetemi munkát csinálhassak meg. Sajnos látom, hogy muszáj órákra menni - amint tudjátok, ez egy olyan egyetem fajta, ahol az óra nem szükséges és épp ezért nem tartanak minden órát minden helyen, de még van olyan tárgy ahol nincs is óra. A tegnapi - mert tegnap is voltam órán - nagyon jó volt, de a mai... ciki volt, hogy a tanár nagyon nem tudott olyan dolgokat amiket én a kisujjamból rázok ki. Persze, ez magyarázza is miért van az, hogy rossz válaszlappal javítanak vizsgákat: a tanárok nem is vették észre, a hibákat a saját lapjukon! Így én is tudok tanítani.

Még egy hónap van hátra ebből a harmadévből, de már az is sok. Nem fogom feladni - a szakdolgozatot sem adtam fel - de had ne keljen örülnöm, hogy még bajlódnom kell ezzel.