... már csak kettő van hátra. Lassan minden munkát beadok, és nem mindegyikben vagyok biztos, hogy jó - SŐT! - de most nem akarok rá gondolni. Majd töröm rajta a fejem, ha megbuktam és megint vinnem kell. Őszintén, ezen a ponton többet veszítek ha aggódom, mint ha nem. Tehát, mivel ezen a ponton a további aggodalom több lelki és energiai költséget jelent, mint akármilyen eredmény nyereséget, a logikus közgazdasági szempont szerint abba kell hagyni a költést és inkább bukni a további nem elégséges hozamlakat. És ezért vagyok én közgazdász.
Tehát röviden, ezen a héten befejeztem és beadtam három munkát a négyből - egyet egy hét alatt kellett megírnom, mert három hónapon keresztül nem voltak hajlandóak a tanárok megmondani, hogy nem tetszik nekik a cég akivel csinálom a munkát. Egy hiányzik, ami csoport munka, de az alapvetően már be is van fejezve. És én vezetem, tehát az a kevesek között van amik jól mennek. Most viszont a vizsga szezonba értünk, tehát kezdem megint ezerrel a tanulást (tanulgattam már, és egy tárgyat már átnéztem, a többit nem annyira, de már előre haladtam), és megint vizsgázok. Remélem minden jól megy!
Közben ma elmentem az Atiékhoz, csak úgy, látogatni. A fiúk (Dani és Fer) nem voltak otthon, ugyanis elmentek a másik nagynénjükkel (a Yuny-val) a tengerpartra a hétvégére. Hn, ha majd vége a vizsgáknak nekem is el kellene vinni őket valahova. Ja igen, Bécsbe! :-) meglátogattam egyből a kis unokahúgomat, Alannát, és egy kicsit karomba vettem. Alanna más mint a fiúk, nem szép, de valahogy szebb (tudni illik, nem szeretem a kisbabákat, szerintem mindegyik ronda), emberibb formájú. És van szemöldöke, nem csak egy csupasz kígyó fej.
Csak egy kis időre akartam oda menni - óráról jöttem, és a pokoli hát miatt nem is éreztem olyan szupin magam - de a végén ott voltam egy pár órát és elbeszélgettem a sógornőmmel. A takarítónőről mesélt, aki a végén úgy döntött, hogy felmond és visszamegy Nicaraguába, mert nem jó neki, hogy az Atiék kérték, hogy már ne éljen náluk (a szüksége miatt, az Atiék nem csak munkát adtak neki, hanem megengedték, hogy náluk éljen, de a szerződése szerint ő nem egy bent élő takarító), és most kénytelen más helyet találni magának. Fura ember ez a takarítónő.
Sajnos a világon sok ember van aki nem veszi észre, hogy a többiek segíteni akarnak nekik, és azt hiszik, hogy nekik minden jár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése