Pontosan Mi is a Pláné?

Ezekben a napokban otthon vannak az unokaöcsék. Nem, szemmel láthatóan nem örülök neki. Nem mintha nem szeretném őket, de annyira fárasztóak! Kivéve, persze, a Dani, aki olyan szépen el tudja foglalni magát. A többi gyerek, akik a kissebbek - mert Dani a legnagyobb - zajosak és folyamatosan valamit akarnak, folyamatosan velem akarnak beszélni/játszani vagy ki tudja mit, és hát én inkább olvasnék.

Forrás:
https://listado.mercadolibre.com.ar/

Az a helyzet, hogy a Yuly most egy kis termelő vásáron dolgozik Herediában, ahol kiállítja a pozsgásokat amiket termel. Igen, a Yuly jelenleg abban dolgozik, hogy ezeket a poszgásokat termeli és mindenféle kézműves dolgokat csinál "découpage" és "vintage" stílusban. Ezt már egy ideje csinálja, és valamennyit tud is ezzel keresni, ami jó. Otthon nagyon örülünk annak, hogy végre talált magának egy foglalkozást amit élvez és amivel szintén hozzá tud járulni a családi kötségeknek, és ezek a kis termelő/kis kézműves vásárok nagyon jól jönnek neki. Általában ezek egy hétvégét vesznek igénybe, de ez alkalommal két hétig tart, ami csak jó, főleg a karácsonyi napokban. Ennek viszont, az a háttulütője, hogy közben valahova kell tenni a gyerekeket, és az ránk marad, illetve főleg az Anyura. És négy gyerek nagyon fárasztó.

A gyerekek néha nálunk aludnak - kivéve a Felipe, aki még nagyon picike - és hát minden este vannak lefekvési csaták, mert senki se akar lefeküdni (ezeket a gyerekeket lefekvési óra nélkül nevelik...), senki se akar fogat mosni, senki se akar szót fogadni. És emellett van a ki azt mondja, hogy a gyerekek áldás? Had kételkedjem. (Nem úgy kell mondani, ugye?)

Az a helyzet, hogy az utóbbi napokban érdekes dolgok történtek. Egyszer az öcsém azt mondta Fernandónak (a második gyerek), hogy mondja el NEKEM az esti imát. Égnek állt a hajam! Miért nekem? No jó, ez kibírható, persze, nincs vele semmi gond... de miért nem a nagymamának? Miért épp a pogány nagynéninek? Nem volt belőle a végén semmi, de azért fura volt. Aztán tegnap a Yuly azt mondta az Anyunak, hogy bizonyosodjon meg arról, hogy a Fernando elolvasson két fejezetet a gyerek bibliából. Én csak nagyokat pislogtam.

Persze, mindenki úgy éli a hitét ahogy azt megfelelőnek érzi - hát ezt főleg én mondhatnám - de hát... egy picit fura nekem. Első sorban, miért csak a Fernando? Miért nem kell imatkozni a többi gyereknek, vagy bibliát olvasni? Másodszor, mi értelme imátkozni és bibliát olvasni amikor az élet többi részében nem viszik tovább a hitet? Ez valahogy egy "polc hit"-nek tűnik nekem, egy olyan hitnek ami csak valamennyi szertartásban jelenik meg, egy-két szokásban, de egyébként tejlesen másképp élnek.

Persze, lehet, hogy én vagyok az aki nem érti, vagy nem látja át jól a helyzetet, de szerintem a hit az életnek egy szerves része. Ez nem azt jelenti, hogy minden külső jelet és szertartást fenn kell tartani, de szerintem az amiben az ember hiszik, az természetesen megnyílvánul szavaiban és cselekedeteiben, nem? Talán én nem látom, mert nem élek velük és nem tudom a mindennapjuk, minden egyes kis rezzenését, de hát... fura volt.