Sérült Kapcsolatok

Nehéz megérteni a kapcsolatok mögött történő mindenféle cselekedeteket, gondolatokat és egyéb emberi és társadalmi gépezeteket, miszerint két (vagy több) ember aki nem tud egymással lenni továbbra is együtt marad és alapvetően a közös és egyéni rongálásra törekszik. Nincs köztük már kedves szó, vagy igaz kedves szó, és minden nap nem más mint egy hiba-vadászat, egy perelés egymás ellen, folyamatos lekicsinyítés. Maga a szex is követelmény lesz, unalmas, nem kívánt rituális aminek "eleget kell tenni" mert alapvetően ez jelenti a kapcsolat egyetlen értékét és értelmét. Valamiért, valamikor beleléptek ebbe a hajóba, minden viszonnyal a szex miatt. Az egyik mert tartós, folyamatos, biztos szex forrásra várt, a másik vagy ugyanazért, vagy azért, hogy szex által tudjon magához pszichológiai kiegészítőket szerezni. Talán az egyik csak kielégülésre utazott, a másik pedig ezzel az elfogadott pénznemmel önszeretetet, kényelmet, megélhetést, elfogadást, társadalmi rangot vett.

Összekerül így - vagy akárhogy - két vagy több ember egy kapcsolatban, ami lehet, hogy eleinte tökéletesnek tűnik. Minden illatos vörös rózsák, pezsgő, forró szex, mosoly, csókok minden lámpa alatt, kedveskedés, hívások, csoki, közös kirándulások és egyebek. Talán szorosabbra is tömörödik a dolog és mindenféle álmok és jövőbeli tervek keletkeznek. Együtt élnek egy szép lakásban, gyerekeket nevelnek, lesz egy kutyájuk és elutaznak majd Disneyland-ra. Romantikus énekek egymásra emlékeztetnek, felteszik egymásnak, talán el is éneklik egymásnak, és lehet, hogy még elő is veszik az iskolai könyveket és kiporoljak a régi verseket.

Tekinteted ragyog, akárcsakA kékzománcos ég,A hangod úgy olvasztja szájad,Mint gyöngéd csók ízét

Hova illan el mind ez? Hova tűnik? Vagy talán mind csalóka? A mézes pár között lassan bukkannak fel a tüskék, és igen, minden rózsának van tüskéje, de rózsa az aminek csak tüskéje van de se virága, se illata? Miért maradnak együtt miután ennek a rózsának a szirmai lehullottak már és ellettek mind taposva és söpörve? Mi a jó abban, hogy az ember egy olyan valakivel van akinek szemei farkas éhséggel mások után ered, keseregve néz maga mellé arra ami már rég nem elég. Olyan ember aki kövérnek, tehetetlennek, tökkelütöttnek, öregnek, butának tartja mellette valóját, akinek egyetlen viccei a válásról, párja haláláról szólnak? Ki marad olyan ember mellett aki minden nap elszökik mellőle, aki minden adott alkalommal tettekkel és szavakkal jelzi vágyát a kapcsolat feloszlásának? Minek olyan ember az ember mellett, akit már nem érdekli mi van vagy mi nincs a párjával, aki csak a tárgyi kényelemért van ott. Az eltartásért.

Együtt maradnak, de mint két keserves madár, teleteszik fészküket tüskékkel, és csak arra törekednek, hogy a másiknak minél rosszabb legyen. Hallottam nem rég olyanokat, hogy férje kövérnek hívta. Hát ő most le fog fogyni és fel fog venni egy iciri-piciri bikinit, és majd látni akarja mit mond amikor majd mindenki megnézi őt. 'Ja, ja, de persze, főleg egészség miatt'. Ühüm, törekszünk az alultáplázásra és az alacsony test súlyhoz az egészség miatt. Miért kell új testet faragni és kitenni mások mocskos vágyakozásaira, csak azért, hogy a férje valamennyi elismeréssel járjon. Gisele Bündchen-t faraghat magából, a férje már eleve másra tette a szemét. Neki nem kell már a rég megszokott szétbaszott kehely, neki az új, fiatal, ismeretlen, könnyen torzítható, kifacsarható, szennyes vágyaihoz idomítható.

Mocskos malac fekszik mellette az ágyban, szennyes szájjal pocskondiázza, miközben nyálazik a legrondább, legperverzebb képek láttán. Minek a piszok, aki mindenféle swingers klubba akarja hurcolni, hogy egy pár órára kicserélhesse unott testét egy ismeretlen másikért. Mint aki be megy egy kocsiüzletbe, valahova leteszi régi trabiját és egy csillogóbb Ford-ba ül és pörgeti egy picit.

Ismerem a szokásos mondókát. Igen, nem minden kapcsolat ilyen, ez csak egy nagyon szerencsétlen esett, ja. De nem, ez egy nagyon megszokott, átlagos esett. Egy kapcsolatnak alapvetően 90%-os esélye van ilyenbe csapongni ki. Minden szép kis csillogó elem lekopik, porban leli majd a helyét, és csak a maró, fojtogató futónövény marad meg. Madarak akik tele teszik fészküket tüskékkel. Mi ebben a pláne?

1 billió ember krónikusan éhes a világon

Robert Zoellick a Világ Bank elnöke. Hát igen, azt rossz. Kivéve, persze, ha az ember tökkelütött FIDESZES* és komolyan hisz a mindenféle mafla, eszeveszett tételekben miszerint az országok összefogása nem jó, és a szegény országok egyetlen mentő útja a szabad piac, a vad kapitalizmus beengedése  - mert nem is igaz, hogy olyan vad és a rabszolgaság csak az ókorban volt - és nincs jobb a gazdaságnak, és ezzel együtt a társadalomnak, mint a szabad piac, ahogy azt a Chicago Boys-ok jósolták. De hát jó, Robert Zoellick a Világ Bank elnöke, ugyanaz az ember aki jött Costa Ricába 2007-ben ráordibálni az embereknek, hogy aztán engedjék be a CAFTA-t (Central American Free Trade Agreement, Középamerikai Szabad Kereskedelem Egyezmény) vagy jaj nekünk, és bekényszerítették és most jaj nekünk. (Barack Obama elnök tervei közt volt ezeknek az átnézése és lehetséges visszamondása, ugyanis az Amerikai népnek is káros.) Tehát igen, miután leszögeztük ennek az alaknak a felfogását a világról, és álláspontja a világ jóllétével kapcsolatban, térjünk erre a cikkre ami a CNN-en jelent meg a világ krónikus éhségéről.

Krónikus éhség az ahol az ember rendszerint nem kap elég eledelt és sokszor egyáltalán nem is szerez ennivalót. Ez, persze, nem csak a nagyon szegény és elmaradt országokban fordul elő, ahogy azt sokan szeretnék gondolni, hanem világszerte, minden országban. Van krónikus éhség Amerikában, Angliában épp úgy mint Szomáliában, Egyiptomban, Oroszországban és Magyarországon is.

Kérdések merülnek fel afölött, hogy képes-e a világ elég élelmet termelni az egész lakosságnak, és lassan megint az agrár krízisről esik szó. Igen, mintha épp az agrár krízis lenne itt a gond. Mondanám, hogy nézzünk ennek a szemébe, de ezt már annyiszor mondtam, már olyan sokszor tettem szóvá, annyi nyelven (oké, talán csak hárman), hogy már kezd elegem lenni. Nem, nem értük el a Thomas Malthus pontot, ahol a világ már nem bír annyi emberre termelni, hanem arról van szó, hogy másfelé vezetjük a termelést. Termel, persze a föld, sokat és dúsan, csak jöjjön el akárki ide, nézze meg milyen kövér fürtökben csüng a banán és a kókusz a pálmafákon. Nézzen végig a rizsültetvényeket, a dinnye, ananász, kávé, yuca, krumpli, szója, eper, papaya és egyéb termőföldeken. Nézze aztán hogyan hagyják a multik - azok a nagy nemzetközi cégek akik a szabadpiacon híztak fel - rohadni a terméket a földeken, agyonlövik a szegényt aki egy maréknyit is mer elvenni (komolyan, puskával lelövik, ólom golyót röpítenek a fejébe), mert arra szavaznak, hogy ne legyen sok a termelés, hogy a termék ára felmenjen és drágán tudják eladni.

Tehát termel a földünk eleget minden lakosa megélhetésére? Igen, termel.

Nézzünk az "ökologikus" oldalra is. Igen, a biofuel rajongóira, akik a McDonald's újrahasznosított sült krumpli olaján vezetnek. Komolyan így van? Vagy az lenne, hogy mivel sokkal több profitot lehet kipréselni az üzemanyagból, mint az eledelből, több termelő (főleg a nagyobb fajta) nem az élelem produktív láncba adja a termékét, hanem az "ökologikus" bio-üzemanyag iparba? A szabad piac szerint a racionális termelő ott adja el a termékét ahol nagyobb a profit, mi szerint a gabonánk nem a reggeli kenyérbe és Special K gabonapehelybe megy, hanem a tankolóba. Aki meg tudja fizetni az a drágább kaját is meg tudja fizetni, aki pedig nem az amúgy se tudta volna megvenni. De aki épp a szélén volt? Aki épp ki tudta fizetni? Hát ja, szegény, de a gazdaság a piacokkal foglalkozik nem azzal az egy pár (millió) emberrel aki Paretto alapján rosszabbul járt. Arra léteznek a mindenféle jótékonysági szervezetek, tehát termelni kell a szegényt, az alultápláltat, hogy legyen annak a sok unatkozó asszonynak mivel foglalkoznia, ugye?

Akkor visszamegyek a kérdésre: van, vagy egyáltalán kilátásban van egy agrár krízis miáltal lecsökken a termelés és kevesebb lesz a kaja a világon - mondjuk, hogy elérünk egy afféle Malthus pontot - tehát drágább lesz a kaja és még több ember csúszik bele a krónikus éhségbe? Vagy az lenne, hogy a világot elfogta a mértéktelen önzés, a kizsákmányolás hadeszi telhetetlensége** amiért nincs is agrár krízis, vagy Malthus-i pont, csupán egy hosszan tartó, fel nem adó erkölcs krízis.

FORDÍTÁS: "Éhes a gyereked? A kocsim FARKASÉHES!"

*Csak egy FIDESZES-t ismerek aki nem tökkelütött, és az az apósom. De csak azért, mert ő tökéletes, imádnivaló, szeretnivaló és teljesen Édes!!! :-) Gyuszi FIDESZES de nem tökkelütött, csak éppen nincs tisztában azzal, hogy mi a politikailag és gazdaságilag jó. János Papa is egyetért ebben velem, ugye Papa? :-)

** hivatkozás a mai bejegyzésre ami angolul jelent meg a másik bloggomban.

Szent Bálint Nap

Ma kivételesen sötét volt a reggel. Erősen borús és szeles, ami abszolút nem segített azon, hogy minden jel szerint megfáztam. Pokolba. Na, legalább kivehettem a Colts sálamat és nyakam köré tekerhettem és így mehettem a munkába. A főnök nem lesz egész héten az irodában, ami azt jelenti csak, hogy nyugisabbra vehetem a munkát, nem kell egész nap magassarkú topogóban totyognom és több időt tölthetek olyan dolgokkal amiket élvezek, mint a bloggozás, levelezés, Odaátozás (a tegnap letöltött 13. rész a 6. évadból rettenetesen jó!!! Lehet, hogy édes Sammy-nk most szétesik? Jó ötlet volt visszapasszírozni a lelkét? Jaj, jaj, ez Dean-nek sem fog jól esni!) és egyéb kellemes foglalkozások. Sonja levele is félig van csak meg, tehát miért ne foglalkozzak azzal? Nem hívhatnak be akármikor gyűlésre, nem kell hirtelen memókat írni és válaszolni, csak itt kell lennem és jelenleg egyetlen egy dologgal foglalkozni... amit úgy tűnik valaki más már megcsinált. Egyszóval: relax.

Közben ma van a híres, hírhedt Szent Bálint Nap. Nem terveztem semmi különlegeset erre a napra, csak annyit, hogy kihasználom és átadom Skylar és Lau karácsonyi ajándékukat, talán veszek útközben valami kis csokit, hogy feldobjam a csomagot és ennyi. Hát Kari felhívott. Nem felejtette él! Én bezzeg nem is tartottam fejben, hogy őszinte legyek. (Érdekes módon Szent Patrik napot jobban észben tartom ^_^ Pedig nem is vagyok ír és semmi közöm az írekhez.) Azért küldtem egy képeslapot, de ki tudja megkapja-e, mivel a gmail-re küldtem, és Kari alapvetően egy non-Internet, csak-freemail típusú alkalmi cibernauta. Azért jól esett, hogy felhívott ^_^. Kérdés persze, emlékezni fog a névnapomra. Arra nem mindenki emlékszik. Persze, mivel itt nincs olyan, hogy "névnap" mert mindenkinek olyan nevet adnak, mint ami a szülőknek eszébe jut, nem lehetne annyi névre és találmányra napot adni. Híres esetek itt a Hitler, Bienvenido Kennedy (Isten hozott Kennedy), Hamlet, Michael Jackson López, Mister Rambo, Usnavy (U.S. Navy), Lady Sexy nevek. Ismertem én magam egy pár Lenint és Rey Fernandot (Ferdinánd Király).

Nem tudom azért lenne, mert a Yuly megharagudott rám amiért nem voltam hajlandó játszmájába belemászni, miáltal meg akarta kaparintani magának a KLM csekk nagyobb részét, de már rég nem tudok egy szót se róluk. Remélem Ati és a gyerekek jól vannak, de nekem, őszintén jobb így. Komolyan mondom, nem értem hogyan lehet valaki ennyire rohadt szellemileg. Ahogy bánik az Atival, ahogy vélekedik a szüleimről - még ha nem is mondja ki nyíltan mit gondol -  ahogy elvárja, hogy mindenki folyamatosan a kedvében járjon, ahogy költögeti mások pénzét magára és a kisebbik fiára miközben nem is képes figyelni a Danira, egyszerűen undorító. Persze, van ennek egy jó oldala is, még pedig az, hogy tudom magamról, hogy nem vagyok könnyű esett, és a Kari sokszor érthetetlen és kibírhatatlan és agyramenő tud lenni, de amint látom a Yuly-t, vagy emlékszem rá, olyan boldog vagyok magamra és a Karira! Mi aztán tökéletes, mesebeli, teljesen funkcionális párnak nézünk ki!

Boldog Szent Bálint Napot!!!

SUPERBOWL: Go Packers!!!

Tegnap este volt a Super Bowl meccs, az Amerikai Futball szezon vége, ami tavaly tavasszal kezdődött. A végén csak két csapat maradt lábon, ahogy az szokott lenni a döntők végén, és ez alkalommal a Green Bay Packers és a Pittsburgh Steelers. Ennek az utolsónak, úgy tudom, van egy rajongó csapata Magyarországon. Hupikék Törpike - bevadult Steelers rajongó - már a múlt hét óta lobogtatta sárga Terrible Towel-jét a munkahelyen és igyekezet mindenkit betáborozni a Steelers drukkoló csapatba.

Mint mindig idáig, a twitteresek kiválasztottak egy sportbar-t, ez alkalommal Chichi's, ami szintén egy amerikai étterem/söröző szerűség, lefoglaltak egy asztalt, majd többre telepedtek (mindig legalább három összetologatva), ahogy nőt a népesség. Hupikék Törpike betegségre hivatkozva nem ment (nem akart ott lenni  ha a Steelers-ek veszítenek, főleg miután kicsúfolta @Chichi_A-t amikor a Steelers-ek megverték a Jets-eket), Mario szintén betegségre hivatkozva nem ment (nem volt kedve), Minor távolságra hivatkozva nem ment, én pedig azért nem mentem, mert Mario nem ment és nem volt kedvem másképp menni.A meccset azért mind megnéztük és Twitteren mind ott voltunk.

Kemény meccs volt, rendetlen, agresszív Packers-okkal, akikben senki se hit eleinte - egy csomó új gyerek egy olyan csapatban ami 16 éve nem nyert meg egy Super Bowl-t -  és egy lassú de valamivel jobban megszervezett Steelers-ekkel szemben. Nehezzen de keményen, a Packers-ek belehúztak a meccs első két negyedébe 3 touchdown-t, és a hozzájáró extrapontot - 21 ponthoz a Packers-ekkel szemben, akik csak egy field goal-t rugtak, három pontért. A második két negyed időre kiestek sérülésért nagyon fontos Packers játékosok, ami lehetőséget adott a Steelers-eknek, hogy felnyomják pontjaikat és közel a Packers-ek nyakában lihegjenek. Kemény volt végig nézni a játékot. Akármelyik pillanatban megdönthették volna az eredményt, egy touchdown és Steelers vezetett volna. Eszeveszettség volt, ahol a stratégia alig akart működni és a félelem hajtotta futás juttatta célba a csapatott.

Packers 31, Steelers 25.

Nem volt egyszerű.