Parkoltam!

Ha valaki figyel engem a Facebook-on, vagy követ Twitteren, akkor már erre a pillanatra tudja, hogy tegnap sikerült nekem TELJESEN EGYEDÜL hátrafelé parkolni. Tegnap szintén az első nap volt, hogy kivittem a kocsit gyakorolni egyedül. Már kezdtem megszokni, hogy Kari ott van mindig mellettem a kocsiban, hogy ha valami történik akkor ő behúzza a kéziféket, átveszi a kocsit, szól, hogy ne felejtsem el az indexet kitenni, figyelni, hogy erre is jöhetnek kocsit, itt és ott kinek van elsőbbsége, parkol, biztat, nyugtat, megért.

Hétfőn nem gyakoroltam, mert nagyon fáradtan értem haza amiért egész este nem tudtam aludni, nem is szólva arról, hogy szomorkás voltam amiért Karim hazarepült, pedig én már szépen beleszoktam abba, hogy munka után látom, kocsikázunk egy kicsit, vacsizunk, beszélgetünk, elmegyünk a boltba, vagy ő kalózoskodik míg én Internetezek, ő olvas az ágyon, én tévézek, vagy összehajtogatjuk a ruhát, ő nézi a futballt én bloggozom, vagy valami mást csinálok. Nem, hétfőn a fejem nem volt ott ahol lennie kellene, hogy vezessek, tehát nem is próbáltam meg. Tegnap viszont, ki voltam pihenve, jól aludtam és a szomorkodás kevesebb volt. Nem tagadom, ideges voltam, mert  - ja - nem volt Kari aki mellettem ült volna és segített volna, de azért neki láttam.

Kari megígérte, hogy a kocsit úgy teszi be a garázsba, hogy onnan én ki tudjak állni, és így is volt. (Nem mint Apuék, akik úgy tették be a kocsit, hogy neki mentem a kerítésnek!) Kiálltam szépen, áldozatok és károk nélkül, becsuktam a kaput és tettem egy kört a háztömb körül. Olyan jól ment, hogy tettem még egyet. Szerettem volna a bolt felé fordulni, de ekkor nem sikerült elindítani a kocsit. Ott izéltem egy darabig, míg próbáltam elindulni, és a bal lábam már kezdett nagyon remegni, de nem adtam fel magam. Mivel azért nehezen ment, gondoltam, "Na, inkább hazafordulok". Változtattam az indexet, és arra gondolva, hogy ha Amerikában is megválasztottak egy fekete elnököt, akkor én is el tudom érni a "lehetetlent". Igen, Barack Obamára elindult Sookie, :-) de nem mentem egyből haza, hanem most én makacsoltam meg magam, hogy de bizony én elvezetek a boltig, még ha estig ülök is a kocsiban és próbálom beindítani. Másodszorra se volt könnyű, de sikerült, megtettem a kört és hazajöttem.

Na, ideje volt a parkolással szembe nézni. Nem próbáltam meg úgy ahogy a Kari próbált tanítani (ugyanabban a sávban maradok amiben vagyok, és hátrafelé megyek, befordulok és úgy - KRESZ szerint), hanem Apu és Ati módra. Sookie orrát a szembelevő házhoz irányítottam, kinyitottam a kaput, betettem a kocsit ... Reverse-be (hogy hátrafelé menjen. Kari valami rühverszt mond), és hátrafelé indítottam lassan. Jobban ment, mint a KRESZ dolog, és be is tudtam tenni a kocsit semmi féle áldozat vagy kár nélkül. :-D Nem lett szép, nem lett egyenes, nem lett elegáns, de LETT! Természetesen eldicsekedtem fűnek-fának, hogy sikerült parkolnom.

(így parkoltam!)

Ma nem gyakorlok, mert dolgom lesz munka után, plusz megyek moziba megnézni Thor-t 3Dn vagy Fast Five... még nem döntöttem el. (Mindenesetre szombaton megnézem azt amit ma nem nézek meg ^_^). Holnap gondolom, megint gyakorlok egy kicsit, szombaton is - habár lehet, hogy szakdolgozat nap lesz, ezt még meg kell nézni - és vasárnap is. Talán majd hamarosan munkába is mehetek kocsival! ^_^

Anyuék nagyon hiányolják a Karit. Anyu mondta is tegnap, hogy hiányzik neki, hogy Kari jó étvágyat kívánjon. Azt is megjegyezte, hogy Kari egy arany ember, hogy látni milyen kedves, készséges, és tiszta öröm volt látni, amikor ketten sündörögtünk a konyhába és főztünk. ^_^ Jó ez a Kari! ^_^