Karib!

Hétvégén, ahogy előbb leírtam, lementünk Karival, kocsival a Karibi tengerpartra. Egyszerűen gyönyörű volt! Kék tenger, átlátszó vizek telis-tele élettel, lágy és langyos vizekkel amik vagy úgy habzanak, mintha szénsavasak lennének. Lágy, selymes homok terült el végig a parton, bizonyos helyeken fekete, finom, bársonyos a vulkáni ásványoknak köszönhetően. Ha az ember már belekerül a vízbe, akkor alig akarja elhagyni. Annyira  fincsi és nyugodt! De főleg olyan kevés ember van  (vagy volt amikor a Karival ott voltunk), hogy az ember nagyon is otthon érzi magát egy hamar. Körbe, körbe közben, dús növényzet van mindenhol. Magas fák telis-tele líkenekkel, pálma fák, bambusz és mindenféle olyan bokrokkal, növényekkel amiket nehéz leírni, megmagyarázni, vagy amiknek még mindig nem találtunk szól, vagy nevelt.

Az utat kora reggel kezdtük, de nem olyan korán, mint eleinte terveztük. Mivel nem voltam benne biztos, hogy majd hol kell lefordulni az útról, hogy a híres 32-es útra térjünk, ami elvisz Limón megyébe (ezt az utat is úgy fedeztem fel, hogy felléptem a Google Maps-ra és ott kerestem fel. Máskülönben itt Braulio Carrillo útnak, vagy Zurquí útnak hívják!), gondoltam jobb, ha minél előbb elindulunk, hátha tévedünk és vissza kell valahol fordulni. A végén nem is tévedtünk el, szépen megtaláltuk az utat és hegyek között elvezettünk a Karib felé. Oké, a Kari vezetett, valamennyire szerpentínos volt az út, majd Kari elkezdett nyavajogni, hogy minden más vezető majom és marha, és lassú és egyebek. A végén, már nem is volt kedvem elkérni a saját kocsimat vezetésre, nehogy most azért kezdjen el nyavajogni, hogy miért megyek lassan.Hát igen, Kari egy elég agresszív, senkivel-sem-elégedett, mindenkibe-belekötős vezetőnek nyilvánosult hosszabb utakon. Ki hitte volna, ugye? De ez van.

Szokás szerint (legalábbis a Costa Ricai szokás szerint) útközben megálltunk egy picike kis - hogy is mondjam? - megálló/kajálda szerűségnél, nagyon szegényes és egyszerű, ahol megreggeliztünk. Gallo pinto Karinak és mangó üdítő, sült sajt és kézzel, helyben készített tortilla aguadulce-vel (forró tejben vagy forró vízben oldott nem kifinomított cukornád cukor) nekem. Kellemes volt a hangulat, nyílt és nagyon egyszerű és tiszta. Eszembe jutottak a  nemrégiben felfedezett - vagy lebukott? - helyzetek, ahol híres, méregdrága éttermeket a főváros közepében azért csuktak be, mert annyira koszos és egészségtelen volt a konyhájuk, hogy több ember bele is betegedett, a tulajdonos pedig csak valamilyen vírus járványra fogta. Hogy lehet, hogy egy ilyen picike, szerény kis hely jobban tudjon ügyelni a tisztaságra, mint egy "előkelő", drága, menő hely? Itt egy picit elidőztünk, pihentünk, majd mentünk tovább.

Egész idő alatt kihasználtuk a technológia szépségét, és amennyire lehetséges volt, a Google Maps segítségével néztük merre kell menni. Limónban egy picit eltévedtünk, főleg azért, mert nem ismerem a város (persze, mert nem ott élek!), de kérdezgetve könnyen rátaláltunk az útra (Google Maps nem mutatja merre van az adott út iránya, tehát véletlenül ellenkező irányba lehetne fordulni, mint ami megengedett). Limónból lekanyarodtunk egy rövid megállás után, Puerto Viejo felé, a Karib egyik legszebb része felé, ahol igazán elképesztő partok vannak, köztük az egyik kedvencemmel, ahol a homok fekete. Az út nem volt egyszerű, mivel nagyon rossz állapotban volt, de kevés volt rajta a kocsi. A szállásunk megtalálása is egy kis kaland volt, de egy kis vezetés után rátaláltunk. Egy kellemes fából épült hely volt nagyon gusztusosan  felépítve ami egy Spanyolhoz tartozott, addig a napig, ugyanis épp eladta egy Amerikai fiatal párnak. Kihirdetett eladási ára US$220.000,- volt, de ki tudja a végén mennyiért adta el.

A szobák picik de nagyon kellemesek voltak, gyönyörűen berendezve, minden szép és funkcionális. Kihasználva a helyet talált egy olyan jó megoldást a szekrényre, ami egyszerűen zseniális és gyönyörű volt. Alapvetően egy pultnak felszerelt deszka volt az ajtó mellett ami a kis keskeny fürdőszoba egyik oldalától a másikig ment - totál kihasználva, hogy keskeny és egy 20-25 cm helyecske maradt volna az ajtó és a fal között -  fölötte pedig egy rúd és rajta fogasok (vállfák). Ki gondolt volna ilyenre? És voilà ! nem is kell egy nagy beruházás, csak egy maradék deszka és egy rúd. ^_^ A pici hely a szobában sem jelentett nagyobb gondot, mivel volt egy kellemes terasz ahova le lehetett ülni olvasgatni miközben egy picike kútból csordogált a víz, a madarak pedig komolyan ott röpködtek a levelek és fák között.

Karival felkutattunk, talán három különböző partot, mindegyik más volt, mindegyik egyedi volt. Volt ahol a Kari töménytelen halakat látott, volt ahol alig látott valamit. Én nem ezeket néztem, persze, én csak a vízben gyönyörködtem. ^_^ Imádni való ez a hely. Az Amerikai fiatal pár akik megvették a szállót (egyébként inkább Lodge mint szálló, ugyanis csak négy szobája volt, nem volt étterem se bár, se medence) mondták, hogy az volt az álmuk, hogy letudjanak jönni a Karibra élni. Érdekesen voltak ezek az Amerikaiak, talán túl fiatalok, talán... nem tudom. Túl sok álmot véltem látni szemükben, kevés realitást, de aztán ahogy elmagyaráztak, hogy majd hogy akarnak változtatni a helyen... ja, két kis butuska szőke a láthatáron. Nem az összhang, hanem a modern, szennyező kényelem járt a fejükben. Hamarosan tervezik leépíteni a kellemes, egyedi mediterrán-karibi jelleget, a kellemes, természetbe nyúló érzést, hogy valami otromba, nagy méretű, Hawaii stílusú rémséget faragjanak. Izgatva kérdezgették tőlem mint gondolok a helyről, mint akinek muszáj a többiek elismerését megnyerni. Ez lesz a helynek az átka.

Elbeszélgettünk erről, a Karival, és ő is egyetértett benne, hogy otrombaságra készülnek.

Puerto Viejo tele van amerikaiakkal, külföldiekkel, addig a pontig, míg több helyen szinte csak angolul lehet megszólalni. Elgondolkodtam, hogy talán ezért tetszik ez a hely ennyire Alenak: olyan mint külföldre menni, de nem kerül annyiba.

Karibról, Karinak megtetszett, tehát remélhetőleg még jönni fogunk, de legközelebbi alkalommal én is vezetni fogok, hogy legalább az út egyik részében ne keljen a Kari morgását hallani. Majd mondom neki: "Nézd a növényeket!" ^_^

(*) Sokkal több kép van, és ezeket fel is tettem a Facebook oldalamra, és az iwiw-re. ^_^