Boldog Halloween és Áldott Samhain!

Igen, nem mindenki tartja ezeket az angol-amerikai szokásokat, de nekem ez a nap, ez az ünnep kiváltképpen tetszik. Halloween a boszorkányok és a szellemek napja, és habár manapság teljesen másképp ünnepeljük, mint talán régen ünnepelték az emberek, továbbra is egy érdekes, kellemes, izgi nap, telis-tele édességekkel, fincsi kajákkal, hátborzongató történetekkel, töklapásokkal és egyéb érdekességekkel.

Az idén beszereztem egy tököcskét - oké, nem is volt olyan kicsi - és tegnap el is készítettem (ma dolgoznom kellett, tehát nem állhattam hozzá munka után! Jövőre viszont Karival - igen, Karival csináljuk meg a töklápást! - fogjuk majd faragni, vasárnapon, és majd a következő vasárnapig hagyjuk). Nem is olyan egyszerű dolog, mint az ember hinné (amiért jövőre Karit feltétlenül be kell vezetni a tökfaragás művészetébe). A tök válogatása egyszerű, ugyanis csak arra kell ügyelni, hogy jó mérete legyen (ha lehet inkább magas mint kövér!), és amilyen sima és szimmetrikus amilyen lehet. Aztán otthon azt ember megmossa, majd kivágja a tökfej búbját. Igen ám, de ezt ÓVATOSAN kell csinálni, 45°-ban tartani a kést és egy jelet vágni a kör hátsó részén (mint egy kiálló fogat a körből), hogy amikor visszateszed a tök tetejét, tudjad hol van az eleje és hol a háta. A vágás szög pedig azért fontos, hogy amikor visszatesszük a tetejét, ez ne essen be a tökbe. Aztán jön a kellemetlen rész. :-P Miután levesszük a levágott tetejét ki kell belezni a tököt. A tök bele tele van nyálas, ragacsos szálakkal és magokkal. Én gumi kesztyűt vettem és így kapargattam ki belőle a tölteléket. Ha kanállal kapargatjuk a tök belsejét könnyebb. A magokat megtarthatjuk. Ezeket megmossuk, megszárítjuk majd meg lehet pörkölni vagy elültetni.

Miután kitisztítottuk a tök belsejét, muszáj lesz a tök falait levékonyítani. Ehhez fogjuk a kanalat és kapargassuk a tököt belülről míg k.b. olyan 1 cm vagy 1,5 cm vastag nem marad. A reszeléket ne dobjuk el, mert ebből lehet tökpitét (pumpkin pie) csinálni! Ezt a munkát általában a gyerekekre szokták hagyni, mert nem kell erősen kaparni, de egy jó ideig kell kapargatni. Nem uncsi, és eléggé el tudja foglalni az embert, ugyanis figyelni kell ne hogy az ember kikaparja a tök oldalát!

Amikor a tök már ki lett kaparva, akkor jön a legkényesebb munka. Most jön a faragás! Nem fontos, hogy a tök belseje teljesen sima legyen, sőt, a kaparások jelei érdekesebbé teszik a lámpást! A faragáshoz előbb rajzoljuk a tökre az arcot amit faragni szeretnénk. Olyan tollat vagy filctollat válasszunk amit le is tudunk mosni! Előbb a szájt rajzoljuk, majd az orrot és a szemeket. Az orr általában egy felfelé mutató háromszög, és a szemek lehetnek felfelé vagy lefelé mutató háromszögek. FONTOS! Ha most faragunk töklámpást először ne akarjuk belefaragni Barack Obama árcát! A tök keményebb de törékenyebb mint gondolnánk! Azért kezdjük a szájjal, mert a utoljára hagyjuk, akkor nagyon lent lesz. Az a legjobb ha nem látni a gyertyát, tehát amennyiben lehet, a száj alsó része legyen magasabban mint a gyertya.

Miután megrajzoltuk az arcot, ÓVATOSAN vágjuk ki a részeket, úgy, hogy a vonalakon belül kezdjük, majd lassan tovább faragjuk. Ne próbáljuk egyből az egész formát kivágni! Csak lassan, előbb faragjunk elég helyet a késnek és onnan óvatosan érjük el a vonalakat. Amikor már megvagyunk elégedve a kifaragott töklámpással, alaposan dörzsöljük be a belsejét és minden vágást sütő olajjal vagy vazelinnel (ha vazelint használunk, utána ki kell majd dobni a tököt!). Ez megelőzi a töklápás kiszáradását és repedését. Tegyünk majd bele egy gyertyát és gyújtsuk meg. Általában a meggyújtott gyertya mellett vissza lehet tenni a tökre a tetejét. Azért jó vigyázni, ne hogy megégjen! Egy picit azért meg szokott pörkölődni, ami egy igen kellemes illatot szokott kiadni.

A töklámpást otthon lehet tartani, ki lehet tenni az ablakba vagy kitenni az ajtó elé, a teraszra, hogy látható legyen.

Mit szóltok? Leültök velem jövőre töklámpásokat faragni?

Meghívás a Késésre

Nem furcsa módon a minap Félbunkócska szóvá tette, hogy már rég nem kérem meg, hogy hozzon be a munkába. Persze tudják, hogy most Sookie-val utazom föl és alá, főleg, mert Zsugori igenis megjegyezte, hogy én bizony nem fuvarozom amikor Félbunkócska nem tudja vinni, pedig a minap meg is próbált újra megkérni, hogy fuvarozzam a munkába és vissza csütörtökönként, amikor a Félbunkócska otthonról dolgozik. (Persze kifacsartam magam a társadalmi illedelem kötelesség alól mondván, hogy nem arra szoktam menni, mert nem szeretem azt az utat.) Visszafelé, pedig mindig van tennivalóm, ha kell, tehát könnyen kitalálhatom, hogy nem haza megyek, hanem az ellentétes irányba, és így lerázom. Igen ám, de azért vannak napok amikor nem hozom el Sookie-t valamilyen oknál fogva - pl., hogy el kell mennem egy olyan helyre ahol nem tudom letenni.

Costa Ricában jelenleg van egy közlekedési rendelés, miszerint hétköznap bizonyos rendszámú kocsik nem közlekedhetnek a fővárosban reggel 6-tól este 7-ig. Így hétfőn nem közlekedhetnek azok a rendszámok amik 1-re, 2-re végződnek, kedden a 3-as, 4-es, szerdán az 5-ös, 6-os, csütörtökön a 7-es, 8-as és pénteken a 9-es és a 0-ás. Nekem és Apunak péntekre esett a tilalom. Részemről betartom a rendeletet, de nem mindenki tartja be - sőt! - ami arra készteti őket, hogy mindenféle kerülő utakat keressenek, és kitaláljanak mindenféle stratégiát, hogy kikerüljék a közlekedési rendőröket. Ennek fejében a minap a Félbunkócska megkérdezte, hogy hogy csinálom a tilalom napján. Én csak néztem rá furcsálkodva, és azt válaszoltam:

- Otthon hagyom a kocsimat.

Nekem természetes, de neki persze nem. Igen Félbunkócska felfogása szerint a törvények arra lettek kitalálva, hogy a lehető legjobb kiutat keresse meg az ember. Neki elképzelhetetlen, hogy valakinek legyen kocsija és csak azért, mert tilalom van, ne használja. Rémüldözve megkérdezte, hogy akkor mit csinálok. Természetesen, ő komolyan azt hiszi, hogy a tömegközlekedés egyetlen oka az, hogy takarítókat vigyen be munkájukba, Nicaraguaiakat vigyen ki és be az országba, és hogy a kocsija előtt foglalják el az utat, tehát amikor mondtam neki, hogy természetesen buszozok majd belehalt rémületében.

- Nem, az nem lehet, - mondta - csak szóljál nekem és én beviszlek!

Itt megint mosoly és elkerülő technikákat kellett használnom. Jaj, nagyon köszönöm, de komolyan jól esik a buszozás, más különben alig gyalogolok és mozgok... és ilyenek. Az igazság az, hogy tudom mennyire pletykás és megbízhatatlan, és nem akarom kitenni magam dolgainak, de ezen felül, már egy ideje rendszeresen késik reggelente és nem is keveset. Egyszerűen amióta eldöntötte, hogy nem jelenti be az emeletem, amikor érkezik és amikor elmegy - és miután több embert is meggyőzött erről! - nem érdekli a munka ideje és szabályszerűen 20 perceket késik reggel, majd 15-20 perceket lop el a nap végéből. Úgy tűnik, hogy már rájuk is szóltak (a Zsugorira is, mivel ő azt teszi amit a Félbunkócska, csak ne keljen a saját pénzéből szánni a közlekedésre!), hogy folyamatosan késnek. Nyavalygott is eleget, hogy az nem lehet, hogy miért szekálják őt az ilyenek miatt (ne is merje mondani, hogy az érdekelje őket, hogy mit és mennyit dolgozik, mert épp most hanyagolt el egy munkát amit múlt héten kértek tőle és amiből nem csinált semmit). Közben persze, szemet szúr neki, hogy ez a kis nyuszika minden nap itt van korán, annak rendje és módja szerint bejelentkezik az ajtónál és az emeleten, majd a munkaideje után jelentkezik ki minden ponton. Ha fuvaroztatni tudna, akkor biztos lehetne arról, hogy legalább heti egyszer késem és akkor rám is szólnak, de hát én nem. Nem alaptalan paranoia, mivel egyszer már fuvaroztatott és 20 percet késtünk, majd megjegyezte, hogy miért jelentkezem be a rendszerbe. Tehát igen, inkább nem kockáztatom a dolgot, tovább nyavalygok péntek reggel, buszra szállok és időbe érek be a munkába.

Tudom, hogy többen hülyeségnek nézik, nem csak a bejelentkezést, hanem a fuvar nem elfogadását, de nekem fontosabb a függetlenségem. Függetlenség attól, hogy egy kívülálló személy döntse el, hogy kések-e vagy sem, függetlenség attól, hogy kitegyem magam megjegyzéseire, dolgaira, függetlenség attól, hogy most tartozzak neki valamilyen mértékben szívességekkel amiért fuvarozz. Nem, köszönöm. Igen, a tömegközlekedésben is függ az ember a busz vagy a taxi vezetőtől, de ezeknek be kell tartani egy időrendet ami előrelátható és amivel számítani lehet, ami nem szívesség, ami nekik munka, nekem szolgáltatás és ahol nincsenek ilyen személyre szóló dolgok a kockán. Tehát a titkos indulatú meghívást kecsesen elutasítom. Köszi, de nem köszi.

Készülődés

Na, kicsit megkomplikálódtak a dolgok a hazamenetemmel kapcsolatban, de semmi komoly. Írt nekem tegnap a Magyar Nagykövet, aki Mexikóban van, és azt mondja, hogy le kell fordíttatnom a diplomámat, hogy majd ő összetudja hasonlítani a magyar és a spanyol verziót. O_o Azt hiszem a bácsi nem értette mit kérek tőle. Neki nem az kell néznie, hogy jól lett-e lefordítva magyarra, hanem azt kell néznie, hogy az aláírások azok amelyeknek lenniük kell. *sóhaj* Attól tartok az lesz a vége, hogy a Karinak meg nekem el kell majd utaznunk Mexikóba, hogy beszéljünk a bácsival. Hát nem igazán örülök neki, és még remélem valahogy máshogy is meg tudjuk ezt oldani, mert én inkább dél felé mennék kirándulni, mint Mexikóba, vagy akárhova Costa Rica és Mexikó között. De hát ha ez van, ez van. Akkor nem leszek én az egyetlen a családból aki nem volt Mexikóban. Ezt persze csak is itt írhatom le, ugyanis a Szitakötő olvassa a másik bloggomat, és ha észreveszi, hogy nem gondolom, hogy Mexikó a legeslegjobb hely a világon, vagy, hogy nem szívesen megyek oda, akkor biztos rossz néven veszi.

Szitakötő most nemrég jött vissza egy egy hónapos szabiról, amit teljes egészében Mexikóban töltött, és rettentően szomorú, hogy megint itt kell lennie. Mondom, az lesz a vége, hogy a Szitakötő ki fog menni élni Mexikóba. Én nem. Bocsi, de egy narco-bandával tele, egy kábítószeres-lordok kezében fekvő ország nem az álmom.

Ezen a fordításos dolgokon kívül - amit hamarosan ki is derítünk és majd időben elintézünk, és ami szép és tökéletes lesz mire haza megyünk, még ha nem is készül el időben, és majd az Anyuéknak vagy az Atinak kell utánam küldeni vagy hozni - minden megfelelően megy. Valahogy az van bennem, hogy a szakdolgozat legyőzése után nincs semmi ami megterhelő vagy nehéz lehetne, és amit nem tudnék időben elintézni. Már azon is forog a fejem, hogy februárban pontosan mikor menjek fel a Marcsiékhoz, mennyi ideig maradjak ott (vasárnaponként persze Budapesten kell lennem, mert megyek templomba) és majd hogy legyen a vezetéssel (szerintem tuti kell majd nekem a saját kocsim). Karival beszélgettünk mostanában és először is azt mondta, hogy hát az első hetekben lehet, hogy költözködés lesz, és berendezés... Miért tartana az HETEKIG!!!??? Az ember egy nap alatt berendezkedik - legalább elrendezi a dolgok javát egy alapvető és élhető módon -  és a többivel majd csak hagyja, hogy a Világ Egyetem sugalmazza a helyét. Más szóval, az ember eleinte eltervezi a lakberendezést, mindennek helyet keres, igyekszik, hogy minden szépen nézzen ki, de nem aggódik azokkal a dolgokkal amiknek nem találja meg egyből a helyét, mert majd eljön a nap amikor megjön az ihlet és talál nekik megfelelő helyet.

Készülődés része is lenne a cuccaim hazavitele, amihez majd lehet, hogy hajós konténert kell szerezni. A Gyula javasolt egy embert, de úgy tűnik, hogy ez az ember nem valami komoly, tehát valamilyen más úton kell a dolgot megoldani. Persze, igyekszem nem nehezíteni a dolgokat azzal, hogy még több könyvet veszek, ami egy nagy-nagy megerőltetés nekem, és nem mindig sikerül megállnom. Azért az a jó, hogy könnyebb dolgokat próbálok venni, mint pólókat a kedvenc Amerikai futball csapatomtól: Indianapolis Colts. ^_^ Igen, már a sálam mellé van egy hosszú ujjú pólóm, egy rövid ujjú kék, egy magenta színű, amit a mellrák megelőzési hónapra adtak ki és egy mez a quarterback (a kapitány) számával és nevével. ^_^ Egy dogtag nyakbavalót is vettem. Ez olyan mint azok a kis fém plakátok amiket a katonák hordanak nevükkel és rangjukkal. Az enyém persze más mert nincs a fémbe nyomva a Colts csapat neve és jele, hanem kemény, átlátszó műanyagba öltve a fém lapocskára. Tök szép és nagyon szeretem.

Ezen kívül ott van szintén a Halloween, ami holnaptól két hétre lesz. Lassan erre is készülődök apró kis díszekkel, mint egy kis műanyag bogrács boszorkány stílusban és egy szinte pici műanyag faragott tököcske, amiket pénteken vettem az egyik kedvenc bevásárlóközpontban. Mindkettő meg van töltve édességekkel és a bográcshoz egy pici műanyag pók gyűrű is jött. Tök jó, mert amikor az ember az ujjára húzza olyan mintha a kezén egy bogár mászna. ^_^ Totál munkába viszem 31.-én! Ezekből kettőt vettem, és az egyik a kocsiba kerül, de azt hiszem vissza megyek és veszek mégy kettőt, hogy legyen az irodába is, és az Anyunak is - Anyunak nagyon megtetszett!

Ezzel kapcsolatban, tegnap amikor a kedvenc nagyboltomba jártam, láttam, hogy árulnak olyan tököt amiből töklápást lehet faragni. Na, gondoltam, nem kell az Aleékra hagyatkozni, veszek majd én is tököt és itthon faragom! (Ugyanis gyakorolnom kell, hogy majd jövő évben a Karival együtt faragjunk!) Anyunak ez az ötlet is tetszett, főleg, mert a kikapart belsejéből tök pitét csinálunk. Anyu arra is megkért, hogy csináljak boszorkányos gyömbér kekszeket is. ^_^ Ebben az évben talán megkísérlem a színes máz elkészítését is, és kiszínezem a kekszeket, hogy szebbek legyenek. Majd keresek Halloween-os keksz formákat, talán kísérteteket, boszorkányokat, söprűket, macskákat és egyebeket.

A tökpite receptjét az internetből töltöttem le, de majd keresek más verziókat is: jobb több forrást is felkutatni! Csak azt remélem, hogy otthon megtalálok minden hozzátevőt, és majd otthon is tudok csinálni tökpitét, mert érdekes módon komolyan fincsi.

Oktoberi Dolgok

Itt van már október és ez azt jelenti, hogy hamarosan itt lesz a tél, (itt is egy picit hidegebb lesz a nap), az év vége, az év végi szünet, karácsony, Kari és egyebek. Maga október azt jelenti, hogy itt lesz hamarosan Halloween, az egyik kedvenc "ünnepem", jön a Samhain (ejsd "szauen") amivel jönne a második Sabbath amit Alix meg akar tartani "boszorkányosan", teljes erőben van az NFL, minden héten játszik Indiannápolis Colts csapat (habár a quarterback (kapitány), Peyton Manning, nem játszik ebben a szezonban, mert meg kellett műteni), és szinte ez a Mellrák megelőzési hónapja. Az NFL-ben minden játékos és bíró valami élénk rózsaszín cuccot hordanak, itt a vonatokon is rózsaszín zászlók lebegnek, és a Pink Ribbon Cancer Awareness oldalon is több cuccok jelennek meg. Egyebek közt, mivel olyan jó kislány voltam, és itt az NFL szezon, úgy döntöttem, hogy ideje, hogy legyen valami más a kedvenc csapatomtól, nem csak a szép sálam. Így gondoltam egyet, bementem a Colts hivalatos oldarára, ahol átléptem a hivatalos boltjukba, ahol felpakoltam egypár pólót (kell a jógához) és egy Peyton Manning mezt.

Nem volt olyan könnyű mint más oldalakon, de remélhetőleg itt lesz... talán 2-3 hét múlva? Amint itt lesz felteszek egy képet az egyik cuccról. :-)

Mielőtt mondtok valamit, komolyan, Februárban otthon leszek, hogyan tudnám az USAból hozatni kedvenc Amerikai Futball csapatom cuccait? Látjátok? Most kellett megvennem. ^_^

Közben tegnap elkezdtem nézegetni a Californication című sorozatot. Előtte sose érdekelt igazán, de mivel most meging nézem az X-Files sorozatot, kedvem lett többet látni Mulder-ből (David Duchovny, nem magyar), és így találkoztam ezzel a sorozattal (amit még mindig forgatnak!). Megnéztem három részt és komolyan, komolyan tetszett! Eléggé erősen nyomja a szex témát, ami sok embernek kicsit kényelmetlen lehet, de közben ez az egész elég szépen hozza össze az alapvető elemeket, és összeköti a történetet. Tetszik, hogy ilyen elemeket használ, hogy lerajzol egy olyan helyzetet ahol egy ember (Hank Moody) elveszti az uralmat saját élete fölött és rendetlenségben teng-leng. Egyszerű megjegyzések olyan dolgokról amiket a társadalom elgázól és eltorzít. Ja, nézni fogom, és megkérem a Black Friday-en. Ezt is majd cipelni kell haza. :-)