Készülődés

Na, kicsit megkomplikálódtak a dolgok a hazamenetemmel kapcsolatban, de semmi komoly. Írt nekem tegnap a Magyar Nagykövet, aki Mexikóban van, és azt mondja, hogy le kell fordíttatnom a diplomámat, hogy majd ő összetudja hasonlítani a magyar és a spanyol verziót. O_o Azt hiszem a bácsi nem értette mit kérek tőle. Neki nem az kell néznie, hogy jól lett-e lefordítva magyarra, hanem azt kell néznie, hogy az aláírások azok amelyeknek lenniük kell. *sóhaj* Attól tartok az lesz a vége, hogy a Karinak meg nekem el kell majd utaznunk Mexikóba, hogy beszéljünk a bácsival. Hát nem igazán örülök neki, és még remélem valahogy máshogy is meg tudjuk ezt oldani, mert én inkább dél felé mennék kirándulni, mint Mexikóba, vagy akárhova Costa Rica és Mexikó között. De hát ha ez van, ez van. Akkor nem leszek én az egyetlen a családból aki nem volt Mexikóban. Ezt persze csak is itt írhatom le, ugyanis a Szitakötő olvassa a másik bloggomat, és ha észreveszi, hogy nem gondolom, hogy Mexikó a legeslegjobb hely a világon, vagy, hogy nem szívesen megyek oda, akkor biztos rossz néven veszi.

Szitakötő most nemrég jött vissza egy egy hónapos szabiról, amit teljes egészében Mexikóban töltött, és rettentően szomorú, hogy megint itt kell lennie. Mondom, az lesz a vége, hogy a Szitakötő ki fog menni élni Mexikóba. Én nem. Bocsi, de egy narco-bandával tele, egy kábítószeres-lordok kezében fekvő ország nem az álmom.

Ezen a fordításos dolgokon kívül - amit hamarosan ki is derítünk és majd időben elintézünk, és ami szép és tökéletes lesz mire haza megyünk, még ha nem is készül el időben, és majd az Anyuéknak vagy az Atinak kell utánam küldeni vagy hozni - minden megfelelően megy. Valahogy az van bennem, hogy a szakdolgozat legyőzése után nincs semmi ami megterhelő vagy nehéz lehetne, és amit nem tudnék időben elintézni. Már azon is forog a fejem, hogy februárban pontosan mikor menjek fel a Marcsiékhoz, mennyi ideig maradjak ott (vasárnaponként persze Budapesten kell lennem, mert megyek templomba) és majd hogy legyen a vezetéssel (szerintem tuti kell majd nekem a saját kocsim). Karival beszélgettünk mostanában és először is azt mondta, hogy hát az első hetekben lehet, hogy költözködés lesz, és berendezés... Miért tartana az HETEKIG!!!??? Az ember egy nap alatt berendezkedik - legalább elrendezi a dolgok javát egy alapvető és élhető módon -  és a többivel majd csak hagyja, hogy a Világ Egyetem sugalmazza a helyét. Más szóval, az ember eleinte eltervezi a lakberendezést, mindennek helyet keres, igyekszik, hogy minden szépen nézzen ki, de nem aggódik azokkal a dolgokkal amiknek nem találja meg egyből a helyét, mert majd eljön a nap amikor megjön az ihlet és talál nekik megfelelő helyet.

Készülődés része is lenne a cuccaim hazavitele, amihez majd lehet, hogy hajós konténert kell szerezni. A Gyula javasolt egy embert, de úgy tűnik, hogy ez az ember nem valami komoly, tehát valamilyen más úton kell a dolgot megoldani. Persze, igyekszem nem nehezíteni a dolgokat azzal, hogy még több könyvet veszek, ami egy nagy-nagy megerőltetés nekem, és nem mindig sikerül megállnom. Azért az a jó, hogy könnyebb dolgokat próbálok venni, mint pólókat a kedvenc Amerikai futball csapatomtól: Indianapolis Colts. ^_^ Igen, már a sálam mellé van egy hosszú ujjú pólóm, egy rövid ujjú kék, egy magenta színű, amit a mellrák megelőzési hónapra adtak ki és egy mez a quarterback (a kapitány) számával és nevével. ^_^ Egy dogtag nyakbavalót is vettem. Ez olyan mint azok a kis fém plakátok amiket a katonák hordanak nevükkel és rangjukkal. Az enyém persze más mert nincs a fémbe nyomva a Colts csapat neve és jele, hanem kemény, átlátszó műanyagba öltve a fém lapocskára. Tök szép és nagyon szeretem.

Ezen kívül ott van szintén a Halloween, ami holnaptól két hétre lesz. Lassan erre is készülődök apró kis díszekkel, mint egy kis műanyag bogrács boszorkány stílusban és egy szinte pici műanyag faragott tököcske, amiket pénteken vettem az egyik kedvenc bevásárlóközpontban. Mindkettő meg van töltve édességekkel és a bográcshoz egy pici műanyag pók gyűrű is jött. Tök jó, mert amikor az ember az ujjára húzza olyan mintha a kezén egy bogár mászna. ^_^ Totál munkába viszem 31.-én! Ezekből kettőt vettem, és az egyik a kocsiba kerül, de azt hiszem vissza megyek és veszek mégy kettőt, hogy legyen az irodába is, és az Anyunak is - Anyunak nagyon megtetszett!

Ezzel kapcsolatban, tegnap amikor a kedvenc nagyboltomba jártam, láttam, hogy árulnak olyan tököt amiből töklápást lehet faragni. Na, gondoltam, nem kell az Aleékra hagyatkozni, veszek majd én is tököt és itthon faragom! (Ugyanis gyakorolnom kell, hogy majd jövő évben a Karival együtt faragjunk!) Anyunak ez az ötlet is tetszett, főleg, mert a kikapart belsejéből tök pitét csinálunk. Anyu arra is megkért, hogy csináljak boszorkányos gyömbér kekszeket is. ^_^ Ebben az évben talán megkísérlem a színes máz elkészítését is, és kiszínezem a kekszeket, hogy szebbek legyenek. Majd keresek Halloween-os keksz formákat, talán kísérteteket, boszorkányokat, söprűket, macskákat és egyebeket.

A tökpite receptjét az internetből töltöttem le, de majd keresek más verziókat is: jobb több forrást is felkutatni! Csak azt remélem, hogy otthon megtalálok minden hozzátevőt, és majd otthon is tudok csinálni tökpitét, mert érdekes módon komolyan fincsi.