Munka és Mozi

Elkezdem az e heti bejegyzést anélkül, hogy lenne valamilyen tervem, hogy miről is akarok beszélni. Így hát napló formában kezdem írni és majd valami kisül. Egyébként ez egy jó taktika és elég érdekesnek is szokott sikerülni. Ilyenkor eszembe szokott jutni két ember akinek a blogját régen olvasgattam. Az egyik mindig olyan naplószerűen vagy levélszerűen írt és nagyon élvezetes volt, a másik pedig inkább ilyen nagyszabású "grandeur" bejegyzéseket írt amik egy idő után olyan... száraznak tűntek. Ismeritek azokat? Olyan... "Tolsztoj akarok lenni" típusú ami távol tartja az olvasót az embertől. Fura igazán, mert hát a blogban az a tök jó, hogy az ember valaki másnak az életébe pillant bele, nem mint egy kukucskáló, hanem mint egy barát, egy levelező barát.

Na, mi volt ezen a héten? Sok minden volt és majd kitéptem a hajamat emiatt. Imádom a munkámat, nagyon jó, és hát most már tudom, hogy nem fognak engem elengedni: kellek. Bocsi volt főnök, de innen csak akkor kerülök ki, ha felszámolják az egész osztályt. Nagyképűség? Nem, őszinteség, ugyanis ebben a részben, ebben a körben én dolgozom. Tudni illik, sajnos sok olyan ember van aki azt hiszi, hogy ahhoz, hogy megcsináljon egy munkát csak kapcsolatok kellenek. Egy pillanatig nem jut az eszébe, hogy talán dolgozni is kellene, hogy aztán legyen mit mozgatni a kapcsolatokon keresztül. Itt van egy sereg American Psycho, akinek az élete abból áll, hogy telefonálgat, ebédel emberekkel, gyűlésekre jár, haverkodik, kapcsolatokat épít és meri állítani, hogy "rengeteget dolgozik". Csak azt nem értem, hogy nem érzik rosszul magukat!

Azon kívül, hogy igen érdekesen dolgoznak, felfedeztem, hogy ott ahol dolgozom az emberek túlnyomó többsége rettenetesen keresztény. Nem az az átlag, generic keresztény, hanem az a prédikáló, keresztény zenét hallgató, zagyvaság hitű keresztény. Olyan aki eltiltja a gyerekeitől az olyan filmeket amikben van varázslat, mert "a varázslat az csak is az okkultizmus és az ördög jele". Olyan sötét a fejük! És ez csak úgy csapong mindenben! :P Hogy tudnak ilyenekben komolyan hinni, és miből gondolják, hogy a jó keresztény ezt a sok humbugot és gonoszságot fenntarthatja? Hogy nem veszik észre, hogy nincs nagyobb sátán imádó, mint a keresztény aki ilyenekben éli az életét? Persze nem képesek rendesen dolgozni, minden erejük a vallásos hülyeségbe van belefektetve.

Egyébként ezen a héten rengeteget találkoztam barátnőimmel. Hétfőn Carrie meg én találkoztunk hogy visszaadjam Teen Wolf első évadát (amit az előző pénteken adott kölcsön amikor megnéztük a Star Trek filmet), és kölcsön adta a második évadot. Rengeteget beszéltünk mindenről. Csütörtökön Laura, Kate meg én találkoztunk, hogy menjünk a moziba megnézni Star Trek-et. Laura sírt a filmben! Szerintem ő Trekkie. :-) Tegnap pedig Carrie, Kate meg én találkoztunk, hogy moziba menjünk. Meg akartuk nézni a Fast&Furious 6-os filmet, de már nem volt jegy, így hát kénytelenek voltunk megint megnézni Star Trek-et. :-D Azért remélem jövő héten sikerül megnéznem a Fast&Furious filmet. :-)

Marad egy hetem színesben, aztán jön június és a fekete ruha. Hn, nincs elég fekete ruhám. :-)

Star Trek Into The Darkness

Jó napot mindenkinek! Hn, érdekes hogy "jó napot", vagy németül "guten tag" az olyan délutáni vagy egész napos köszönés, miközben spanyolul a "buenos días" csak reggel használatos. Az irodában az e-mail-eket ilyen köszönéssel szoktuk kezdeni, és előfordul, hogy egy e-mail amit 11-kor kezdtél el írni egy "Buenos Días" kezdettel, mire elküldenéd már dél van vagy dél-után, és ki kell cserélni a "Buenos Días"-t "Buenas Tardes"-re. Hogy miért ír az ember ilyen sokáig e-mail-t? Az attól függ, hogy mi mindent ír az e-mail-be vagy csatol hozzá, vagy hány emberrel kell konzultálni.

Ezen a héten elmentem moziba a Caroll-lal és Kathleen-nel, ugyanis pénketek kezdték el adni a "Star Trek: Into the Darkness" című filmet, amiben Benedict Cumberbach játszik. Én igazán nem vagyok egy Trekkie (Star Trek rajongó), habár imádtam a Star Trek Voyager sozoratott, de nagyon tetszik nekem Benedict Cumberbach, akit az angol Sherlock című sorozatból ismerek, így hát igen, el kellett mennem megnézni a filmet, és hát ki mással, mint slash-rajongó barátnőimmel, Caroll meg Kathleen.

Az igazán Trekkie-eknek úgy tűnik, hogy a film nem tetszett igazán, mert nagyon katonásította a történetet, ami eredetileg nem katonás hadjáratokról szólt, hanem az új helyek felfedezéseről. Engem őszintén nem zavart, volt benne sok csinos srác, érdekes sztori és a csajokkal voltam. :-)

Hogy a moziba mehessek el kellet kérnem az Apu kocsiját, ugyanis az enyémmel pénteken nem mehetek be San José-ba. Eleinte nem akarta oda adni, mert neki is kellett volna, de a végén kölcsön adta. Még jó is, mert este 10-kor indultam haza és busszal lehetetlen lett volna.

Most szívesen lennék otthon, így elcipelhetném a Karit a moziba, hogy nézzük meg a filmet. Mondtam is neki, hogy menjen el, de mondta, hogy semmi kedve. Hogy lehet az, hogy az embernek nincs kedve moziba menni? Főleg egy olyan filmmel mint Star Trek? Az olyan lehet, minthogy az embernek ne legyen kedve lélegezni. Vagy lehet, hogy csak nekem ennyire fontos a mozi?

A munka hetem nagyon jó volt, ahogy szokott lenni amióta az új helyemen vagyok. :-) Remélem itt is tudok maradni. Nagyon sajnálom a volt főnököm miatt, de ez az új hely, az új főnöknőmmel nagyon megnyerte a tetszésemet. És ki tudja? Talán tényleg még jogot is végzek hozzá! :-)

A Jó Munka Következménye

Elkezdem ezt a bejegyzést úgy, hogy nem tudom eldönteni mi is lesz a címe. Sok mindenféle történt ezen a héten ami elég érdekes volt. Van persze amitől nagyon ideges voltam, ami jól sült el, és amiről remélem jól sül el.

Az új helyemen sok a munka, de kezelhető és minél jobban belejövök annál jobban látom a fejembe a rendszert és annál könnyebben tudom kezelni. Nem, talán ezt nem magyaráztam meg a megfelelő módon. Mivel az új helyem annyira más mint amit idáig csináltam, és annyi olvasnivaló van, sokszor összekeveredik a fejembe, hogy mi mihez tartozik vagy miről szól. Így ezekben az első napokban arra koncentráltam, hogy megtaláljam a fonalat, a különböző témákat és rendszerezni tudjam az egészet úgy, hogy amikor valaki azt mondja, hogy 1486 akkor tudjam mi a téma, vagy hogy felfedezzem, hogy a sok név és szám közül mi melyik nagy témához tartozik. Ez nekem egy picit fura, de ügyvédek között valamiért nem egyeztetnek téma nevet, hanem van aki egy adott témából a levél számot mondja, vagy a cégek nevét, a szolgáltatás nevét, de még egy-egy bírósági rendelet számot is használnak, tehát sokszor tudni kell hogy hat név egy és ugyanarra a témára utal.

Nem könnyű, de megoldható és én már oldom! A munkatársaimmal is prímán kijövök, és hát persze imádom az új főnöknőt - ami nem számít igazán, mert mi rég ismerjük egymást és barátok vagyunk - és az igazgató is megkedvelt engem. (Gondolom segített, hogy az első gyűlésen a Regulátorral felsöpörtem a padlót velük ^_^.)

Közben sajnos a srác akivel cseréltem más egyebet nem tett a régi munkahelyemen, mint gondokat okozni. Vagy beteg szabadságon van, vagy nem is megy be dolgozni, elkéredzkedik és a munkája sem megfelelő. Sokat tud okoskodni, de tényleges munka igazából nincs. A minap összefutottam a volt főnökömmel és mondta is nekem "Ugye te vissza fogsz jönni?". Aztán mesélte, hogy olyan rosszul állnak a dolgok a cserével, hogy már alig várják mikor megy el. Menjen ahova akar, csak menjen. Nem akarok én vissza menni, nem a régi főnököm miatt, hanem az igazgatónő miatt, aki ugyanis az oka annak, hogy én onnan elmentem. Főnököm ezt tudja, csak épp azt nem tudja, hogy én most már az új helyemen akarok maradni. Itt igazán jól érzem magam! Igen ám, de másnap megtudtam, hogy az emberi erőforrásos nő olyan rossz munkát végzett, hogy az átmenésemet nem lehetett még mindig igazán megvalósítani, mert hiányoztak róla aláírások. Ráadásul a lap megázott és most újra alá kell íratni mindenkivel. Na ettől ijedtem meg. És ha most a főnököm nem akarja aláírni? És a most a hülye nő kötekedik?

Persze rögtön szóltam a főnöknőmnek, aki mondta, hogy majd utána járnak. És mondott valami szépet: hogy mindenki kellemesen meg van lepve nem csak azért, mert olyan jól kijövök mindenkivel és beleilleszkedtem a csoportba, hanem mert szemmel láthatóak a változások a munkán. Látni, hogy ott vagyok, hogy dolgozok és hogy kitűnően csinálom. Megígérte, hogy mindent bevetnek amit csak tudnak, hogy ott maradhassak. Remélem sikerül, mert tényleg nagyon, de nagyon boldog vagyok itt, és a munka roppant érdekes.

Na, most lassan megyek, mert rengeteg levél vár rám, és már több hónapja halogatom. Ma egész nap levelezni akarok, hátha sikerül ezeket is előre lendíteni.

Ja, mesélni akartam, hogy tegnap csináltam valami szépet aminek nagyon örültem: az Herediai könyvtárnak adtam rengeteg mangát (Japán képes történetek) amit ezer éve nem olvastam és kiselejtezőben voltak. Jó érzés volt tudni, hogy most az a sok sztori olyan emberek kezébe tud kerülni akiknek talán nincs meg arra a lehetőség, hogy ilyeneket vegyenek, és talán így több ember talál magának valót az ingyenes, állami vagy önkormányzati könyvtárakban ahelyett, hogy hülyeségekkel tömjék a fejüket. Tegnap tettem valami jót a társadalomért! ^_^

Beszél de Nem Értem

Előfordult már veletek, hogy valaki mond nektek valamit és akármennyire próbáljátok megérteni, hogy mit mond nem értitek meg? És nem mintha más nyelven beszélne, vagy gagyogna, hanem csak fűzi, fűzi a szavakat egymás után de nem találni sehol az értelmét? Na, az új munkahelyemen vagy egy ember aki ilyen. Kedves gyerek, okos, sokat dolgozik (habár valahogy amióta ott vagyok úgy tűnik nekem, hogy több a politikai munka mint a tényleges munka abban amit dolgozik), és ő magyarázza nekem a dolgokat, és amikor ezt csinálja, az agyamra megy.

Olyanokat csinál, hogy elkezd valamiről beszélni, ami nagyon fontos - oda kell figyelni - és az elejétől kezdi, hogy ki van benne, milyen gondok voltak vele... csak épp azt nem mondja meg, hogy miről beszél. Vagy elkezd valamiről beszélni, majd anélkül, hogy szólna átmegy valami másba és nem tiszta abból amit mond, hogy mire céloz. Például:

- Válaszolni kell a főnök e-mail-ére, majd megvárjuk, hogy mit mond, hogy eldöntsük mit kell ezzel csinálni. A levelet meg kell válaszolni és a főnökkel aláíratni. Ja, és nem küldünk el semmi míg a többiek nem válaszolnak.

Mindez anélkül, hogy megmondaná, hogy a főnök melyik e-mail-je (napi több tucatnyit kapunk), milyen levelet kell megválaszolni, melyik főnök írja alá vagy mit nem küldünk el és kik "a többiek". Igen, már szóltam neki, hogy én nem olvasok a gondolatokba, és ha valami fontosról akar velem beszélni, akkor legyen szíves a lényeggel kezdje és csak utána mondja meg, hogy mi a többi.

Az első napjaim szépek voltak kivéve miatta, ugyanis naponta legalább 20 e-mailt küldött több hozzácsatolt dokumentummal amiről fogalmam se volt, hogy mihez tartozott, vagy miről szól, majd beszélt róluk és hivatkozott rájuk, mintha mindegyiket öt perc alatt megjegyeztem volna. Gondolom nem rossz májúságból teszi - nem olyannak tűnik - hanem ő egy olyan ember akinek másképp működik a feje mint nekem. Az én fejembe minden információ darabnak fejléce kell, egy cím. Mindent azzal kell kezdeni, hogy "Miről szól", és csak utána mondani a többit, ugyanis az emlékező képességem rossz, amiért mindent amit az agyam nem tart hasznosnak azt rögtön ki is selejtezi. Amit nem tud semmi máshoz kapcsolni azt is kihajigálja.

Ezen a héten ez a gyerek nem volt bent. Bent kellett volna lennie de nem volt. Csak én voltam és nekem kellett helyt állni, és így vettem észre, hogy bizonyos dolgok hogy is vannak és mennyire túl komplikálta és sötétítette be ő. Hogy lehet egy ilyen zavaros fejjel járni a világban? Nem csinál ez több munkát a kelleténél?