Jövő héten lesz Anyák napja Costa Ricában. Egyben az év utolsó élvezhető ünnepnapja, mivel a többi ép hétvégére esik. Az nagyon nem "fair". Minden esetre, mivel jön az anyák napja, gondoltam, hogy megbeszélem az Atival, s így csináltatunk egy fényképes bögrét amin rajta vagyunk mind hárman. (Apu kapott tőlem egy bögrét apák napjára, amin rajta vagyunk ő meg én amikor még kicsi voltam.) Közben egy nappal Anyák napja előtt lesz egy barátnőmnek a szülinapja, és azon vagyok, hogy vagy neki is csináltatok egy bögrét vagy szerzek neki egy olyan medál szerű nyakláncot amibe képeket is lehet tenni. Hogy milyen képet tennék bele? Természetesen valami filmeset! Na, ezt majd késübb döntöm el.
Hogy mi volt ezen a héten? Nem sok minden. Belekezdtem egy fanfic-történetbe, és barátnőim Carrie es Kate nagyon oda lettek érte. Persze, mondanom se kell, hogy ez most mennyire foglalkoztat, és mennyire folyamatosan ezen a történeten jár a fejem. Bárcsak kivehetnék szabit, hogy egy pár héten keresztül csak ezzel foglalkozhassak. Hn, most olyan jó lenne nem közgazdásznak lenni, hanem írónak! Felkelnék amikor kedvem van, egész nap csak az csinálnám amit akarok, a világ arra a pontjára mennék ahova kedvem szottyan... De lennék igazi író!
Na persze, az is lennék ha nem zavarna engem annyira a pénzügyi bizonytalanság ami vele jár, még na nem az lenne a helyzet, hogy képtelen vagyon akkor írni amikor kell, és csak akkor írok amikor hirtelen valami eszembe jut, és az nem gyakran van.
Közben írni nehéz ügy. Illetve, lehet, hogy nem nehéz, de most gondjaim vannak a történetemmel. Van egy nagyon pontos elképzelésem arról, hogy mit akarok, hogy minek kell történnie... és nem az történt!!! Tudom, hülye dolog, én vagyok az író, de ez a makacs kis történet csak fogta magát és másfele kanyarodott és nem volt hajlandó figyelni. Gondoltam, hogy majd kitörlöm a rész később de erre a nagy ravasz fogta magát és szépen összegöngyölte magát az eltérő rész köré. Most pedig dolgoznom kell vele így. Hát nem fura? Vajon igazából ez hogy is fordulhat elő? (Úgy, hogy a fejed képtelen semmi mást is elképzelni, folyamatosan ugyanarra a jelenetre ugrik míg meg nem írod. Így történik.)
Ezen a héten még az Apu nagy kocsiját vezettem. Kezdem megszokni, ami nem jó dolog, mert hamarosan a saját kocsimat kellene elkezdenem vezetni, és a kocsim kormánya rettentően kemény. Persze, azért sem jó, mert tegnap tankoltam Apu kocsiját és majd elájultam, amikor ki kellett fizetni a benzint bele! Én ezt nem tudnám fenntartani! Majdnem dupla annyi mint az én kocsim! És Apu az olcsóbb benzinből tesz bele! Na, aztán még megvette az akkumulátort (most bloggozás után kipróbálom a kocsimat, hogy már jó-e), azt is ki kell fizetni, majd a Kari ajándékát is el kell küldeni, hogy időben odaérjen... Hát nem mondom, nem kevés a költeni való!
Ezen felül aztán lesz egy másik költségem is: venni akarok karvédő ujjakat íjászatra. Ez nem egy szokványos dolog - a legtöbb ember nem vesz ilyet - de gondoltam, hogy jó lesz, főleg ha megint lilára ütöm a karomat és el akarom takarni. A héten volt az íjászati bajnokság, vagy mi a franc, és elmentem csütörtökön megnézni. Ott találkoztam egy ismerősömmel aki már több mint egy éve jár íjászatra és aki mesélte, hogy ilyen ujjakat hord. Ezeket a védő ujjakat biciklizésre vagy golfra használják, és van olyan ami nem csak a két végén szorul az ember karjához, hanem végig egyenletes nyomást gyakorol, ami jobb is magának a karnak, főleg ha az ember arra gondol, hogy milyen nyomásra van kitéve az ember karja íjászat közben. A bácsi - mert egy bácsi - mutatott nekem egy helyet nagyon közel a munkához, ahol be lehet ezeket szerezni, de nem olcsó mulatság. Többe kerül az ujj mint egy egész póló! De hát ez van és ez kell.
Szerintem végre megtaláltam azt a sportot ami tényleg tetszik nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése