Ma végre megrendeltem a Kari szülinapi ajándékát, és vele együtt tanultam valamit: van amit jobb ha az ember Amerikába kér. Ahogy tudjátok, Kari egy Kindle-t kért, ami nagyon is jó, és biztatni is kell, hogy tovább haladjon ezen az úton. Igen, igen, csak így is tovább! Persze, nem csak azért, mert sok minden olvasnivaló olcsóbb Kindle-be (sőt ingyen is szerezhető!), mint papíron, de helyet is spórol, és nem kallódhat el a könyv vagy újság olyan könnyen. Persze, elkallódhat maga a Kindle, de reméljük az nem fordul elő.
A tételeket már egy ideje kiválasztottam, de csak ma derült ki, hogy hát nem ugyanolyan Magyarországra kérni a Kindle-t mint Miami-ba, ahol Amazon hiszi, hogy élek. Nem lehet ugyanazokat a kedvezményeket kapni, és néha még a kellékek is mások. Na, ezt most már tudom.
Ez a hónap nem lesz egy egyszerű pénzügyileg, ugyanis az íjászati tanárom már felajánlotta, hogy vehetek nyilakat, ami azt jelenti, hogy már elég jó vagyok ahhoz, hogy kezdjek belefektetni a sportba (igazán nem szabad íjászati kellékeket venni - a védő cuccokon kívül - míg a tanár nem szól, ugyanis ha az ember nem elég jó, addig pénzkidobás, főleg ha nem fejlődik és egy idő után ott hagyja a sportot), de még volt más ünnep és ajándék amivel foglalkozni kellett, amire költeni kellett és ami már felemésztette a keresetemet. >_< Remélem már nem lesz több!
A munka megy szépen, barátok és olvasmányok mind rendben. A Dani most itt van és tanul. Leült velem Természet Tudományt tanulni... de hát nem is igazán ült le, hanem folyamatosan ugrándozott és hülyéskedett. Jobban fáradtam én mint ő. Most Apuval tanul történelmet és földrajzot, de Dani szerint ő jobban szeret velem tanulni, mert érdekesebb és velem elmegy "kutatni" mint tanulás része. Szeretem a Danit, de jobb, hogy majd haza megy, mert teljesen kifáradok.
Nem nekem való a gyereknevelés!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése