Nyári Utazás

Múlt héten jöttem vissza egy három hetes utazásról amit Magyarországra tettem. Istenek! Milyen rettenetes volt! Ne értsük azért félre, kérem, igazán szeretek Magyarországra menni, és nem is az volt a baj. Magyarország épp olyan... hát, mondjuk igazán azt sem lehet mondani... Tehát, maga Magyarország szép volt... a jelenlegi helyzet keretében, és hát nem is voltam igazán olyan sokat otthon sem, de a nyár!! Azt volt a rossz.

Sok ember azt gondolja, hogy mivel Costa Ricában élek, nekem a meleg meg se kottyan, mert biztos már hozzászoktam. Nem. Hadd magyarázzak meg valamit a kedves közönségnek: Costa Ricában az egész évben tavasz van. Igen, szép, kellemes tavasz. Egész évben a hőmerséklet valahol 16°C és a 28°C között ingadozik. Nagy néha felmegy 32°C-ra vagy lemegy 14°C, de ezek kivételes esetek. A páratartalom a levegőben valahol a 80% és a 90% közt szokott ingadozni. Sok a fa, kellemes a széll, és nincs annyi beton a városokba, hogy az este kegyetlenül visszaverje az istenek-álltal-vert meleget. Persze, már eleve akkora meleg sincs amit a beton be tudna magába szívni, hogy majd este magas lángon sütögesse a népeket.

Az idén, mivel Anyu már nyugdíjas, Apuék úgy döntöttek, hogy elutaznak egy hosszabb időre, és engem is meghívtak. Eleinte az lett volna, a terv, hogy együtt megyünk, hogy meg tudjam mutatni Anyunak Párizst.  Ah, la France! Persze, tudni illik, hogy én abszolút rajongok Franciaországért és mindenért ami Francia... kivéve a FN-ért és a LePen családért. Ez nem igazán sikerült, mert hát nekem egyetem van és csak nagyon későn tudtam meg mikor lesznek az óráim, tehát épp Párizsban nem lehettünk együtt.

Minden esetre, én három hétre mentem, mialatt meg kellett írnom egy záró egyetemi munkát szolgaltatás marketingből (megírtam és jeles lett, persze), beszélnem kellett a Pénzügyi szakdolgozat tanárommal, mert a témával kapcsolatban kellett dolgokat egyeztetni - és ezeken nekem dolgoznom - tanulnom kellett a szolgáltatás marketing vizsgára, ami most szombaton lesz, és németeznem is kellett, mert két hét múlva le kell tennem a B1 Zertifikat-ot.

A német valahogy most egy kicsit megtorpant, vagy van valami ami nem megy olyan könnyen, mint régen, és az zavar. Persze, kihasználtam, hogy megyek Magyarországra, tehát kicsivel érkezésem után (majdhogy másnap), lementem Bécsbe három napra németezni. Nem ment igazán. Tudjátok, az a helyzet, hogy nekem az olvasás elég jól megy, DE a halló rész nem annyira, mert sokszor nem értem mi a francot akarnak mondani. Tehát gondoltam én, hogy megyek a németesség forrásába, meghallgatom az echte németet és majd megszokom és jobban megy a vizsga. Ahogy mondják itt: "Álmodni nem kerül semmibe!". Figyelek a vonaton, a pályaudvaron és csak azt értem, hogy "Sehr geehrter Passangiere/Gäste..." (Tisztelt Utasok/Vendégek), majd blu-blu-blu-blu-blu... "vielen Dank" (Köszönjük). Hát ennyit utazás nélkül én is tudok produkálni!

Na, de nem baj, semmi gond. Gondoltam, hogy majd élő beszédből gyakorolok. Csak hallgatózok, hogy az emberek miket mondanak az utcán, a metrón... igen ám, de nekem olyan nagy szerencsém volt, hogy mindenki akinek a beszélgetésébe belehallgattam, az MIND vagy magyarul vagy spanyolul beszélt! Mi ennek a valós esélye!

Volt azért C-terv is, hogy majd elmegyek a Schönbrunnban, amit már kívülről ismerek, és most mindent németül hallgatok meg. Túl nagy volt a meleg, nem mentem sehova. Ok, mentem tintát venni (beszereztem egy gyönyörű narancsszínű töltőtoll tintát!!), és meglátogattam a közeli KIKO Milanót, a Starbucks-ot (persze!), meglátogattam Sonja barátnőmet és voltam rumot inni. Azért néztem valamennyi tévét németül, tehát az valamennyit beleszámít.

A nagy meleg miatt sokat nem tudtam tanulni - nagyon nyomasztó volt a meleg - de érdekes módon rengeteget tudtam dolgozni és tanulni repülőtéreken, vonatokon és Bécsben a hotelban. Eszembe jutott, egy cikk amit egyszer olvastam egy üzletemberről, aki mesélte, hogy az egész munkáját mindig az úton csinálta, hogy ilyenkor tudod a legjobban kocentrálni. Hát lehet, mert nem most van először, hogy házifeladatokat reptéreten írok meg. Lehet, hogy többet kellene utaznom? ^_^

Bécsen kívül voltam Essen-ben egy barátnőmnél, akivel elmentem Amszterdamba. Amszterdam szép volt, de nagyon zsúfolt. Nem tetszett, hogy egyetlen Starbucks-ba se tudtam bemenni, mert mind televoltak! A végén voltam egyben... a reptéren. Maga a város nem volt olyan mint azt elképzeltem. Kissebbnek tűnt és komplikáltabbnak. És nagyon drága. Lehet, hogy mi épp a drága helyeken jártunk, de mindenesetre nagyon divatosnak és drágának tűnt, és az nem igazán tetszett.

Ez alkalommal találkoztam egy kicsit Gyulával. Mindig egy picit sajnálom, hogy csak egy nap találkozunk, egy délután erejéig, pár órát és már rohanni kell. Igazán több időtt szeretnék tölteni vele, mégha nem is lenne annyi beszélgetni valónk. Mindig találkozunk, beszámolunk egymásnak életünkről, és kiöntöm neki minden titkomat és cselekedetemet, minden gondolatomat és elképzelésemet, ő pedig ezer történettel és elmélettel táplálja lelkemet. Bárcsak lenne egy kicsit több időnk, hogy nyugodt, hétköznapi dolgok is beleférjenek beszélgetéseinkbe. Kellemes csendek, csak a mozgás egymás mellett, a környezetünk szemlélése és kielemzése, lassú szavakban, hosszú gondolatokban, kávét kortyolgatva.