Zene Hideg Napokra

Kedves Megdöbbent Olvasóm,

eredeti Stormberry

Tedd fel füllhallgatódat, klikkelj a videóra és hagyd a nyugodt kis jazz zenét átsuhanni a téren, megtölteni a sarkokat, oda is eljutni ahol a pap nem táncol. Ma egy hideg nap van itt. Borús, esős a reggel. Kék hegyeink ma nem akartak felkelni, és inkább magunkra borították vastag, hatalmas felhő paplanjukat és tovább szundikálnak. Elterülnek, meg se mosakodnak és inkább szürkés-kék színeket öltenek ahogy az álom továbbra is rájuk telepedig.

A vulkánoknak sincs ma kedvül rágyújtani. Turrialba keletre szundikál, hol-hol higany színű szemét bagózó barátjára fordítja, a hatalmas, neon zöld szemű Poás felé, de őt most sehol se látni. Poás most mélyen alszik, csomag cigije valahol ott maradt az éjjeli szekrény tetején, fényes, Zippo öngyújtója alatt.

A hegyekről legördül közben a sok ember, kabátba és pullóverbe göngyölve. Taskájukban, kezükben, autójukban esernyővel. Igyekeznek munkájuk felé, iskolába, egyetembe, megbeszélésre, találkozásra, munka interjúra. Felnéznek az égre és talán szitkozódnak, hogy ilyen hideg van. Remélik, hogy nem esik majd, és ha esik, akkor ne akkor amikor megint az utcán lesznek. Gondolnak ázott nadrágszárakra, vizes cipőkre és zoknikra, és borzonganak. Azt inkább ne. Sietnek tovább.

San José, Costa Rica

Van aki felnéz és mosolyog, mert szereti a hideg napokat, és reméli nem jön vissza egy darabig a "bődítő meleg" (az a ronda 29°C!!). Van aki alig néz fel, szemét szorosan Samsung Galaxy S7-es vagy iPhone 7 Plus képernyőjén tartja és figyeli a Facebook oldalát, a Twitter számláját, az Instagrammot, a Pinterestet és a YouTube-ot. Érzi bőrén a hideget, csak egy pillanatra felnéz, de nem látja az eget. Nem. Siet a Costa Ricai városok utcáin. Még korán van, a boltok még nem nyitottak ki, tehát a városok relatív csendesek még. Kocsi kipufogó és friss zöldség illat kering a levegőben, hol pedig friss kenyér, kávé és rántotta illat csiklandozza az emberek orrát. Talán meg tudna állni egy pillanatra, reggelit venni. Talán rohanni kell, majd utána. Itt-ott elcsattan egy kép, felkerül a netre, dokumentálja az utat, a várost, az időjárást, a közlekedést. Rohan a Baby Buster, siet a Generation X, ugrik le a buszról a Millenial, mind mennek ide-oda, ahova menniük kell, miközben a Baby Boomer vagy otthon ül és élvezi a nyugdíjját, vagy lepattant taxi kocsiban kering a városban, és örli magában gondolatait, életének részleteit. Igyekszik meggyőzni magát arról, hogy jól élt, jó döntéseket hozott, de hát az élet nem könnyű, a rendszer ellene van, a helyzet nem segít...

Meselné utasainak, de a Millenial gyerek, aki vagy tudatlan "baloldali", vagy rögeszmés, tudatlan "neoliberális", csak a színes tokkba burkolt okostelefonja tudja lekötni. Hiszi a Baby Boomer taxista, hogy ez a Millenial gyerek nem is tud élni. Ez a gyerek csak a most-nak él, nem is a ma-nak. Színes ruháival, színes hajával, fényes cuccaival insta-munkájába rohan, amihez perfekt-angol kell, és gimnáziumi végzetség is elég. Egy-két évig dolgozik majd ott, majd valahova máshova megy tovább. Egy másik multi, insta-munkába. A Millenial gyerek aki nem veszi észre, hogy munkahelyein nincs senki 35 évnél idősebb. Megfordul a Baby Boomer taxista fejében, hogy ez a Millenial a semminek dolgozik, hogy itt égeti el erejét, majd élete közepén észreveszi, hogy nincs semmije, senki se veszi majd fel dolgozni, képzetsége viszont nincs. Valahogy igyekszik majd egy-két éves munkákat végezni, evangelizálja a közönségét olcsó neoliberális tudásával. Belekezd mindenféle üzletbe, mert csak úgy lehet tovább haladni, viszont lassan lemond a nyugdíj jogáról. Elhiszi neoliberális hitvallását, miszerint a mizéria csak a lustákat sújtja, a munkás jogok pedig csak méltatlan lopások, a baloldal korrupciójának a mérgei. Hogy aki nem keresi meg a kenyerét, az nem érdemli meg.

Csóválja a fejét a Baby Boomer taxista, hogy hogyan lehet a Millenial ennyire rövidlátó, és hogyan hihet az ilyen saját magának ártó, kizsákmányoló gazdaság filozófiában. A Baby Boomer taxista, aki épp ezt az utat választotta magának, mert okosabbnak hitte magát korosztájánál. Mert neki sikerülni fog. Mert csak keményen kell dolgozni, és a szerencse majd rámosolyog. Ó Fortuna! De ez istennő nem ezekre mosolyog!

És közben ül irodájában a Baby Buster, közelgő nyugdíjára gondol, tervezi mit csinál a pénzével. Nézegeti a neten, hova utazzon legközelebb.

eredeti Stormberry

A Generation X kibámul az ablakon, a városra néz, elgondolkodik. A világ olyan nagy, olyan széles, és olyan rossz úton halad. De mindig is ezen haladt. Gondolatán átsiklik a sok sorozat amit látot már. Keveredik a japán rajzfilm a DC és Marvel Comic jelenetekkel. Frank Miller sötét rajzai is bevillannak, Quentin Tarantino jeleneteivel együtt. Vizuális gondolatok töltik meg a fejét.

A társadalomra gondol és belekortyol Starbucks kávéjába. Forró a papírpohár amiben kellemesen löccsen a Cinnamon Dolce Latte. Sajtkrémes bagel-t majszol hozzá, és gondolatai a melegekhez suhannak, hogy joguk van házasodni, és ezért valamit tenni kell. Bepillant digitális újságjaiba, és Franciaország jövendőbeli munkapiacára gondol Emmanuel Macron alatt. Szemei megtorpannak valami újabb gyilkossági történeten, és emlékszik azokra a cikkekre francia nőkről akik éveken keresztül meggyilkolták újszülött gyerekeit és a fridzsiderbe rejtették őket. Az amerikai híreket is elolvassa, csóválja a fejét a helyzeten. Gondolkodik a természet védelmén, a nők jogain, a bevándorlókon... hogy milyen más lehetne a világ, ha csak valahogy ki lehetne ebből a gödörből mozgatni, ahova annyi hülye gördítette.