Kocsi

Már lassan több mint más fél hónapja vezetem a kocsimat. Már voltam nagy dugókban, meredek utakon dugókban, fölfelé, esőben, este, lyukas utakon (és KOMOLYAN lyukas utakról beszélek). Mentem bevásárló központban, parkoltam bevásárló központban, és a minap tettem rá egy új matricát: "I Love My Cat" =^_^= Már nem idegesít tankolni, nem félek attól, hogy elvesztem a kocsi uralmát és elütöm a tankoló gyereket, vagy belemegyek a benzinbe. A minap szintén kicseréltettem életemben először az olajat a kocsiban. Őszintén már nem gondolok annyira arra, hogy jaj-hogy-vezetek, és inkább nagyon kényelmesen érzem magam Sookie-val és most arra koncentrálok, hogy több kisebb problémát kijavítsak. Persze, még nem parkolok 100%-osan, az majd később jön, majd lassan gyakorolom, de nem ez a pláne, hanem az, hogy annak ellenére, hogy mások csak nézték és gondolták, hogy nem jön majd el az a nap amikor én vezetni fogok, vagy jól fogok vezetni (egy barátnőm aki Amerikában, aki sose látott engem vezetni mindig cukkolt és mondogatta, hogy ő "csak tudja", hogy ha majd vezetek egy rémes vezető leszek), még ha nem is vezetek nagyon jól, lassú vagyok és nem tudom beparkolni a kocsit egy gyufa skatulyába, de nem vezetek rosszul - őszintén - és ami a legfontosabb, nem hiszem, hogy Vin Diesel vagyok, tisztában vagyok képességeimmel és igyekszem javulni, jobban csinálni. Hány ember van aki ezt teszi?

A minap, ugyanakkor, történt valami nagyon kellemes. Vacsoráztam az Anyuval és egyszer megjegyezte, hogy ő őszintén sose hitte volna, hogy én ilyen szépen megtanulok vezetni, ilyen gyorsan (gyorsan megtanulni, nem vezetni!), óvatosan.. és hogyan megfigyelte a minap, hogy amikor kiállok a kocsival, van egy mozdulatom ami pontosan olyan mint az Atié. ^_^ Ez nagyon jól esett, mert Ati itthon a leges legjobb vezető. Igazán szeretnék olyan jó lenni, mint az Ati, vagy fele olyan jó, tehát ez nagyon, nagyon jól esett. :-D Végül is, habár nem szabad, hogy az ember hagyja, hogy mások negatív megjegyzése elvegye az embertől a kedvet, vagy a biztonságot, a bátorságot, de közben a kedves szavak és a biztatást érdemes szívhez venni, hogy az embernek több ereje legyen tovább dolgozni és jobb lenni.

A Cicákkal Kezdődik

Ahogy elkezdem ezt a bejegyzést, nem tudom milyen címet adjak neki. Fejemben vagy három téma jár, mind a háromról akarok írni, de ezek majd az angol blogba kerülnek. Ide mi kerül? Hát rengeteg szétszórt mindennapos dolog. Egyrészt egy hete vettük észre, hogy a Cirmi szült, és itt szült nálunk, ami azt jelenti, hogy a kiscicák a mieink. =^_^= Cirmi - a Hippy barátnője - két kiscicát szült, egy szürkét és egy szőkét. A kis szőke teljesen olyan, mint Hippy, tehát Hippikénk nem tagadhatja le: ő a papa. A két kiscica még mindig nem jött ki a mama találta búvóhelyről, de mi megpillantottuk őket. Nagynehezzen már adtunk nekik nevet is. Nem lehetet filozófus nevük, ugyanis Cicerus és Marx nem tartottak sokáig. Nem lehet Egyiptomi nevük, mert Ramses és Anubis hamar meghaltak, Thanatos is meghalt hamar. Hippy - Hyperion - az sokáig nálunk maradt, tehát lehet égi test nevük. (Hyperion Szaturnusz egyik holdja, ha jól emlékszem, és Seifer gunblade-je, de nem akarok egy macskát Lionhart-nak vagy valamilyen más videojátékban szereplő fegyvernek hívni. Gundam? Mecha? Nunchaku?) Mivel az egyik szőke, a másik szürke, vagy mondhatjuk, hogy az egyik arany, a másik ezüst, és égitest név kell, gondoltam, hogy lehetnek Nap és Hold. Igen ám, de egyikben sincs se "c" se "i". Spanyolul "Sol" és "Luna", tehát nem jó. Angolul "Sun" és "Moon", és az se jó. Franciául "Soleil" és "Lune"... nem. Japánul "Ni" és "Tsuki" (cuki). Az jó! Persze "Ni" az nagyon rövid, tehát Ni Nini lett. Így született meg a két kiscica neve: Nini és Tsuki. Így megvan a védő égitest név, és magyarul is édes kis jelentésük van. =^_^=

Kiscicákkal kapcsolatban, tegnap bedobtak az Aleékhoz egy kis fekete cicát. Ale lefényképezte és feltette a facebookra, de eldöntötte, hogy elviszi az állatmenhelyre. A kiscica, akit én "Maleficio" (átok)-nak neveztem el, nagyon, nagyok cuki volt, és gondoltam elmegyek az Alehoz jétszani vele, de mire odaértem ő már megszabadult tőle. Mivel már ott voltam és hát fura lett volna, ha hazamegyek mivel nincs cica, ott maradtam beszélgetni. Ale egyből belement az "Anyósom az Undok" beszédbe, és vagy másfél órán keresztül beszélt arról, hogy miket csinál a kibírhatatlan anyós. Eszembe jutott egy facebook magyar barátnőm akinek szintén élhetetlen anyósa van, és ahogy Ale tovább mondta mennyire alattomos, kibírhatatlan az anyósa, azon tűnődtem, hogy miért tűri egyáltalán a nőt. Miért keseríti az életét? Javasoltam neki nyugodtan, hogy csinálja azt amit én és egyszerűen már ne látogassa.

- Ha én azt tehetném,-  sopánkodott és tovább mondta miket csinált az anyós ellene, fértje és lánya ellen.

Fura, de hát ez van. Ahogy beszélt a témáról és mindenről amit az Anyós kifogásol, és amit ő maga gondol, ami neki természetes, egyszer csak azt mondja, hogy "mi Wicca-k". Mi "Wicca"-k? Ezt rá és rám mondta. Oké, én keresztény vagyok. Persze érdekes a Wicca és a pogány út, és a szezonok ünneplése személy szerint tetszik, mert szerintem a természetet ünnepli, ami egy Istenhez közeli elem. Hív engem az a gondolat, hogy ne csak az emberi tetteket ünnepeljük, a függetlenségeket és csatákat, koronázásokat és felfedezéseket, de a természetet is. Ez szellemi és ökologikus, alap és humán. Gondolkodtam magamba, hogy majd kezdem magamban ünnepelni őket, de csak úgy. Na, Ale kijelentett minket "Wicca"-knak, és javasolta, hogy a következő ünnepet - Mabon - ünnepeljük meg. Jó, semmi gond. Mondtam neki, hogy fel fogom kutatni és majd átmegyek hozzá ünnepelni. Nem lesz nagy boszorkánykodás se semmi, nem hiszem, hogy komolyan ezeknek adná a fejét, de majd valamit főzőcskézünk és a témával kapcsolatosan meditálunk... gondolom én.

Ale fura. Miért gondolkodik most boszorkányságokon? Miért akar pogány lenni? Lenne ez annak jele, hogy szökni akar élete elől?

Sampon

Nem, nem Ranma 1/2 japán rajzfilm sorozatban szereplő hosszú, aqua-kék hajú kínai kislányról van szó, Shampoo, hanem a hajmosó szerről. A képet azért itt hagyom, mert tuti ti akik olvassátok ezt a bloggot nem tudjátok ki Shampoo, vagy Ranma és nagy eséllyel nem is néztetek japán rajzfilmeket. ^_^

Szeretem a hajamat, alapvetően mert szép és selymes és puha, és fincsi, finom illatú és kellemes. Már rég nem változtatom a színét - nem is hinném, hogy már megtenném, tetszik olyannak amilyen - vagy a frizuráját, habár talán amikor 40-50 éves leszek rövidebbre fogom vágni; de azért sokat foglalkozom vele. Két havonta levágatom a végeit, ápoló krémeket teszek rá és hajvég ápoló vagy fényápoló samponnal és balzsammal szoktam hetente kétszer mosni, mindig ugyanazokon a napok, ugyanabban az időtájban. Ez mindig szépen tartja a hajamat, de időről időre a hajam megunja a krémeket és a finom samponokat és nagyon elkezd zsíros lenni. Eleinte nem tudtam ez miért van, és a fodrászom megmagyarázta, hogy alapvetően olyan mintha a haj és a fejbőr túl sokat kapna valamiből és kezdené visszautasítani. Ilyenkor pihentetni kell a hajat és a fejbőrt egy darabig.

Általában ilyenkor nem teszem fel a krémeimet, pakolásaimat, és csak sampont használok. A sampont is kicserélem, és baba sampont használok. Mivel zsíros lesz a hajam, tulajdonképpen zsíros hajra való sampont szeretnék használni, de legalább itt Costa Ricában valamiért nagyon nehéz ilyen sampont találni. Egy ideje eltűntek a rendes samponok, amikből volt: normál, száraz, zsíros és korpás. Most olyanok vannak, hogy töredező, száraz, extra-száraz, anti-frizz, hullámos, sima, fekete, szőke, vörös, festett, vegyszerrel kezelt, kihúzásra készülő, fésülhetetlen, ökologikus, növesztésre való, dúsabb hajra való, direkt bozontos... legalább ennek a fele korpásban is található, de nincs zsíros.

Na, mivel eljutott az a nap amikor megint pihentetni kell a hajamat, elmentem keresni zsíros hajú sampont, mert nem akarom megint a Dani samponját fogyasztani. Három nagy boltba is elmentem míg végre találtam EGY sampont. Olyan olcsó fajta, hatalmas bödönös, mentholos, de volt. Se a Panthene, se a Gliss Kur (Latin Amerikában Bonawell), se a Sedal, Vidal Sasoon, Herbal Essences... nem. Egy régi márka - Mood - amit még a hetvenes évek krízisei alatt készítettek amolyan piacnak ami nem vehetett semmit ami külföldi, mert nem volt rá pénz - kivévé a kólát.

Hatalmas falak, tele samponokkal, 15 méter per 2,5 méter telis tele, és csak EGY zsíros hajú sampon. Komolyan, mi történik? Én lennék az utolsó ember a világon akinek zsíros haja van? Vagy ilyen csak Costa Ricában van? Magyarországon rendesen lehet zsíros hajra sampont? Remélem igen.

Választások és Következmények

Ha van egy dolog a világon ami biztos, az az, hogy az ember nem menekülhet el önmaga elöl. Akármit is választ az ember, még azt is, ha az választja, hogy mások választanak helyette, választásának az eredménye, minden velejárójával mindig visszatér. A Wicca vallásban ezt a szabályt "Wicca Rede"-nek nevezik, és szerinte mindent amit a világegyetembe küldesz, háromszorosan visszajön. Más vallásokban is szerepel egy elég hasonló fogalom, a karma, miszerint a cselekedetek következménye mindig visszajön az okozóhoz. Babona vagy nem, butaság vagy nem, ezt az ember mindenhol láthatja, ha tud látni, de főleg tudván, ki tudná kerülni a kellemetlenségeket.

A minap volt az újságban egy cikk Jack Ryan-ról, egy mérnök akinek beleszólása volt a Barbie baba kitalálásában. Jack Ryan, feleségül vette Gábor ZsaZsát, akit mint "magyar szinésznő és aranyásó"-t mutatnak be (aranyásó: nem tudom pontosan mi a neve magyarul, de azokra a nőkre mondják, akik gazdag férjet keresnek, és csak pénzért mennek férjhez). Őszintén, amikor ilyenek jelennek meg, kérdésre mindig azt mondom, hogy Costa Ricai vagyok, mert magyarnak lenni ezekkel szembe igen is ciki. Persze, azért ZsaZsa Gáborok mindenhol vannak, minden színben, méretben, korban és nemzetiségben, és ismerek is nem egyet.

Van ez a csaj, aki komolyan okosnak akarja mutatni magát. Ha van diplomája akkor azt dörzsölgeti mindenki orra alá, majd azt mondja, hogy mivel neki ilyen meg ilyen diplomája van, akkor csak is olyan férfit tud maga mellé fogadni akinek legalább akkora diplomája van és magasabb fizetése. Mondogatja fűnek-fának is, hogy mennyire szeret olvasni, hogy mi minden érdekes, fontos, klasszikus könyvet olvasott már el. Mert ő olyan okos. De ezek mind látszatok. Igen, lehet, hogy van egy diplomája, de nem azért szerezte, mert őt érdekelne az az adott karrier, hanem azért, mert úgy gondolta ott könnyebben talál milliomost, vagy a milliomosok azokat kedvelik a legjobban. Igen, lehet, hogy olvasott, de nem azért, mert érdekelné a könyv, hanem azért, mert azt gondolja, hogy ezzel le tudja venni a lábáról a milliomost. Kihívóan öltözködik - nem is feltétlenül drága cuccokban, ugyanis egy ilyen aranyásót az ember nehezen talál egy Armani kosztümben - és kedvenc szólása "aki nem mutogat, nem árul".

Többször is van olyan megjegyzése, hogy ez meg ez a pasi mondta neki, hogy tetszik, hogy mennyire utána szóltak az utcán, hogy ki mit mondott, róla, hogy milyen csinos... ja igen, és okos, de főleg csinos! Kedvenc történetei barátairól, szeretőiről azok, ahol az adott pasi rengeteg pénzt költött rá. A pénz mindig benne van a történetben. Az a születésnap amikor vett neki egy méreg drága nyakláncot, az a karácsony amikor elvitte valamilyen menő távoli országra, vagy egy méreg drága hotelba. Nincsenek olyan kellemes emlékei, olyanok amikről szívesen beszél, és amik nem kerültek pénzbe. Nem hallunk tőle olyanokat, hogy milyen jó volt, amikor egyszer nagyon esett az eső, és összekuporodott kedvesével egy fotelba, takaró alatt és egész idő alatt rémtörténeteket meséltek egymásnak. Nincs arról szó, amikor együtt sütöttek kekszeket, vagy ki kellett kergetni a macskát a házból, ketten vadásztak egy egérre, felfedeztek egy filmet egy fiók mélyében és leültek megnézni, vagy csak elgyalogoltak valahova - mondjuk Magyarországon a Margit Szigetre - és leültek a fűre beszélgetni míg el nem fogyott a kóla, vagy be nem esteledett. Mindig a kinézett, a ruha, a pénz, a cipő, a kocsi, a lakás, a fizetés. Az ember szinte megkérdezné komolyan: te a pasit szereted, vagy a pénztárcáját? Nem egy szemérmetlen azt mondja, hogy ha a pasi elveszti a pénzét akkor ő sem marad vele. "Nem olyan hülye".

"A szerelmet nem lehet megenni". Igen, egyet értek ezzel, de épp ezért dolgozik a csaj, ugye? Mindenki dolgozhat, mindenki kereshet pénzt, de nem mindenkit tud az ember szeretni. De ezt az aranyásók nem fogják fel. Kinevetik azokat az embereket, akik szerelmesen, szerelemből vannak együtt. Persze van is aki nem neveti ki, és mondja, hogy ő maga is szerelemből van valakivel. Igen, ahogy mondaná a Marcsi Mamám, $z€r€l€mből. Míg egyedül vannak mondogatják mindenkinek az életfilozófiájukat, húzzák az orrukat minden átlagos gyerekre, mit sem érdekelve, kedves-e a fiú, vagy nem, és görcsösen oktatják a nőket körülöttük, nehogy úgy válasszanak maguk mellé pasit, hogy az ne fizessen ki mindent körülöttük. Egy csaj akit az egyetemen ismertem, mindig azt mondta, hogy ő úgy tette próbára a pasit, hogy az első randevún kikövetelt valami drága éttermet, és ott a legdrágább ételeket kérte. Volt is javaslata: "ha nem tudod mi a legdrágább kérjél lobster-t. Az mindig drága". (Lobster: egy tengeri rák ami hosszúkás és nagy.)

Telik-múlik az idő, és ahogy itt Latin Amerikában szokás mondani "Igazságokhoz, az Idő" ("para verdades, el tiempo"). Kiderül, hogy az aranyásó nem boldog. Megszerezte a milliomosát, de nem bírja ki. Félti, mert a milliomos körül folyamatosan 18 éves csinos kislányok keringenek akik akármikor leszedik az öregedő aranyásót a pozíciójáról. A milliomos úgy viselkedik körülötte, mintha nem is ember volna, hanem egy tárgy vagy egy cseléd. Elvárja, hogy maradjon csendbe, hogy hozza neki a papucsot, hogy pontosan azt csinálja amit ő akar. Mire föl? És erre mi, a "buták", akik azért állunk össze valakivel, mert szeretjük azt az embert, mert szeretőnk és barátunk, haverunk, mert tök jó vele lenni, mert segítünk ha kell, és elfogadjuk tőle a segítséget, ha rászorulunk, mert nem tartunk számlát arról, hogy ki mennyit adott kinek... mi a buták nézünk az aranyásóra és nyelünk mielőtt azt mondanánk neki, hogy "mert a milliomosod megvett".

Az aranyásót leszerelik egy idő után. Nincs kapcsolatában szerelem, még ha szereti is eleinte a milliomos, egy idő után beáll a csalódás, a valóság és vele együtt a keserűség. Többet is ismerek, csak egyet akinek még nem tették ki a szűrét. Ez van. A milliomos megunja a megvásárolt babát, és kidobja a szemétbe. Elválik tőle, szakít vele, ott hagyja, és visszatér régi életére. A milliomosnak nem gond, mert amikor társaságot vagy szép nőt kíván maga mellé, mindig akad neki elég választéka, de az aranyásó? A nő aki mindent arra tett, hogy drága szexként adja el magát, hogy pénzhez mehessen feleségül? Mert amikor egy butát kidobnak a munkájából, vagy megszűnik a munkáltatója, kereshet egy másik munkát és kész. Nem veszít semmit, tudja, hogy továbbra is képes dolgozni, továbbra is megy az esze, de az aranyásó? Nem az eszén forog a dolog, mert nem az esze kell, csak a szépsége... ha még marad neki. A butának maradnak barátai, emberek akik szeretik, és marad neki saját maga, őszintesége, esze, tapasztalata, képessége. Könnyen kezdi újra, könnyebben áll lábra.

Tudjuk mi, hogy a buta nem is buta, hanem önmagához, érzelmeihez őszinte, de ezt az aranyásó nem látja, és nem is fogja, és élete utolsó napjáig nem fogja érteni miért depressziós, miért minden olyan szürke körülötte, és hogy lehet, hogy a marha aki együtt van egy középosztályú pasival, aki egy pici lakásban él, csak egy kocsijuk van és hétvégenként lemennek a közeli parkba bringázni és picnic-ezni olyan őszintén boldognak néz ki.

35 Éves Vagyok!

Tegnap volt a születésnapom. Ez alkalommal nem olyan volt mint más években, ugyanis nem mentem el barátaimmal ünnepelni, hanem inkább otthon ünnepeltem apuékkal. Nem is mentem el szokásos szülinapi könyvtúrára, mert végül is még van rengeteg könyvem amit még haza kell cipelni. Persze felírtam magamnak egypár könyvet ami megtetszett, vagy érdekesnek találtam, mint Gioconda Belli "The Scroll of Seduction", Sarah Blakley-Cartwright "Red Riding Hood" és Albert Camus irományai (azt hiszem nekem otthon megvan A Pestis... nem emlékszem, de tudom, hogy van legalább egy Camus könyvem). Persze, most azt csinálom, hogy kikeresem otthon és vagy a libri.hu-n keresztül veszem meg amiket megtalálok, vagy megkérem a Karit, hogy legyen ez a szülinapi ajándékom. Még gondolkodom ezen, mert ha magam rendelem meg a netten, akkor használhatom a törzsvásárló kártyámat. Ha a Kari veszi meg, akkor rávehetném, hogy ő is vegye ki a törzsvásárló kártyát és akkor mindketten kaphatunk akciós árat. Ez az online könyvvásárlás egy dolog ami nekem biztos nehéz lesz majd amikor otthon leszek. Olyan rossz, hogy az amerikai amazon.com nem szállít ki Magyarországra és nincs más cég aki megtenné! Nulla amazon.com, nulla barnes&noble, nulla Champions On Display (ahol az NFL - Amerikai futball - cuccokat veszem), nulla JCPenny, nulla Macy's... :-(

Sokan felköszöntöttek, köztük munkatársaim akik nem is beszélnek sokat velem, és persze a két drága nyuszim, a legeslegjobb barátom a világon, a Gyuszi, és a szerelmem, a Kari. Ati is felköszöntött SMS-en keresztül. A Félbunkócska nem köszöntött fel, de nem is volt a munkában, ugyanis ő tegnap telenetworkingozott (azaz, hogy otthonról dolgozik), a Zsugori pedig megtett minden megtehetőt, hogy ne keljen velem beszélnie. Hn, vajon azért, mert észrevette, hogy én most kocsival jövök be a munkába minden nap és nem csak, hogy nem meséltem el neki, de még mertem nem ajánlani fel neki, hogy fuvart adok? Amikor elmeséltem az Anyunak, előbb csak furán nézett, hogy én miért nem akarok fuvart adni neki, de amikor mondtam, neki, hogy azután teljesen levakarhatatlanná válik és komolyan elvárja, hogy az ember cipeljen vele minden nap és várjon rá, vigye el a ház ajtajáig, akkor igazat adott.

Caroll szeretett volna találkozni velem és ünnepelni, de én nem igazán rajongok azért, hogy ürügyet adjak neki  egy újabb alkohol orgiára. Állítólag holnap megyünk valahova ünnepelni, de kijelentettem, hogy kocsival megyek, tehát az alkohol ki lesz zárva. Hogy ne érezze magát olyan rosszul, javasoltam, hogy tartsunk egy muszlim ünneplést: alkohol mentest. Mivel zsidó gyűlölő, biztos nem lesz kifogása egy "halal" ünnepléssel kapcsolatban. ("Halal": engedett, arabul. Az engedett kajákra és dolgokra mondják. Olyan, mint a "kosher" a zsidóknak. Persze, az ünneplés nem lesz igazán "halal", mivel gondolom, hogy ha lesz szalonna, bacon vagy babyback akkor nem fogjuk letagadni ^_^.)

Lassan egyre több ember tudja, hogy terveink szerint - ha minden jól megy a szakdolgozattal - akkor jövőre már megyek haza, amiért több ajándékot amit most kaptam "felemészthető" jellegűek voltak. Testkrémek, mindenféle faramucis post-it blokkocskák, ebédek és egyebek. Anyuék könnyebbre vették a dolgot: megkérdezték, hogy mit szeretnék, mert nekik már nem jut eszükbe mit lehetne nekem adni. Igen, tudom, állítólag nehéz ajándék esett vagyok. Ezért csináltam nekik egy listát, hogy mi minden mindig jó ötlet. Ezekből egy ajándék helyett kettőt is kaptam! ^_^ Anyutól egy gyönyörű szép barna, valódi bőr táskát, aminek két rekesze van (azt hiszem "rekesz" a neve), tágas, elegáns és minden az égvilágon belefér. Ma nem hoztam el, mivel  ma fehérbe öltözködtem és nem ment volna a táskám a ruhámhoz, de hétfőn már tuti hozom. ^_^

A másik ajándékot az Aputól kapom: a riasztót Sookie-ba. Egyébként gondolkodtunk a légkondiról, de Apu azt mondja, hogy nagyon drága lenne: k.b. fél millió colon. Hn, hát még gondolkodom rajta. talán fogszabályozó helyet légkondit teszek a kocsiba, és a fogszabályozót majd otthon tetetem fel. Igen, fel akarom tenni, hogy fogaim - amik már eleve tökéletesek - teljesen tökéletesek legyenek.

Ha minden jól megy, ez lesz az utolsó szülim Costa Ricába. Jövőre szombatra esik a szülinapom, tehát lehet, hogy szombaton Nagyapiékhoz vagy a Zsuzsanénihez megyünk, és vasárnap a Marcsi mamáékhoz... vagy fordítva. :-P Ezt majd idővel megbeszéljük. Vajon lesz cseresznye szülinapomra? Mikor is érik a cseresznye? Mert finom lenne egy vödörnyit enni :-P

Holnap nem megyek gyakorolni vezetést. Ja, most a benzint inkább csak arra használom amikor megyek valahova, nem csak kocsikázásra, főleg mivel úgy tűnik, hogy sztrájkol a finomító. Még jó, hogy nemrég tankoltam!!! Tehát... ja. :-) Megyek dolgozni, mert azt is kell.

Puszi mindenkinek!!!!

Kocsikázom!

Szombaton fogtam először Sookie-t és bementem vele San José-ba. Ez alkalommal volt egy ebédem Livel San Joséban, pontosabban dél Sabanában, közel a munkahelyemhez. Az út nagyon jól ment. Nyugisan vezettem, nyanya tempóban, végig 40 kmph, semmi gond, ami persze igazán felidegesített nem egy embert akinek MUSZÁJ volt +120 kmph sebességgel száguldoznia. És tudod mit? Bánom is én! Nem ordibáltam, nem jeleztem, csak mentem és mosolyogtam és huzigáltam a vállam olyan "oops! sorry mister! I'm new at this" stílusban és robogtam tovább. Nem is mondok semmit, főleg mióta múlt héten lelőttek egy gyereket amiért rádudált egy másik vezetőre. Simán, szépen bementem San Joséba, a munkám környékébe, befordultam ott ahol kellett, odaértem kedvenc venezuelai éttermünkhöz... és nem volt hova letenni a kocsit! Le kellett mennem egy szűk, kashbah szerű utcácskán - amolyan fél sávos szerű, darabos aszfaltos - és leértem egy pici zsákutcába (amit a képen lehet látni. Tegnap lefényképeztem a 15. emeletről). Na, a fényképen nem lehet igazán látni milyen gyalázatos állapotban van az utca, de igazán rettenetes. 50 méterre egy új cement utca van, 2x2 sávos, és amellett egy méreg drága aszfaltos sztráda, és ezen az utcák csak darabkák voltak mindenből. Na, itt parkoltam le. Nem, nem két kocsi, azt még nem csinálom, és lehet, hogy vagy egyszer megfogom Aput vagy Alet, hogy segítsen, vagy megvárom a Karit, hogy most ezt tanítsa meg (végül is alapvetően azt mondhatom, hogy most azért vezetek, mert a Kari volt olyan türelmes és merész, hogy leült velem gyakorolni. Köszi Szívem!! Szeretlek!!!).

Miután ezt letettem, elgondolkodtam, hogy végül is mit kell várnom ahhoz, hogy bemehessek a munkába kocsival? Ja igen, hogy apuék belenyugodjanak, mert közben valamit észrevettem: imádok vezetni! Utálom a hülyéket, de imádok vezetni! ^_^ Visszafelé volt dugó rendesen - igen, szombaton - de nekem volt rádióm, tehát nem volt kibírhatatlan. A kocsi nem oltódott el se semmi, szépen mentem vele, hümmögtem a zenét, néha-néha hátrapillantottam a tükrön keresztül a marhára aki komolyan azt hiszi, hogy egy pici Suzuki Swift lyukat tud fúrni egy kamionon és egy buszon keresztül, hogy ő gyorsabban mehessen. Komolyan mondom, az emberek természetes butasága többszörösére fokozódik a kormány kerék közelében.

Vasárnap nem mentem el gyakorolni. Volt egy pár tennivalóm a városban, de inkább nem mentem kocsival, ugyanis annyira megtetszett a kocsikázás, hogy gondoltam, hogy azért mozogni is kell, tehát inkább gyalog mentem. Helyette délután kocsival elmentem Laurához odaadni a nagyon elkésett szülinapi ajándékát és elhozni a cuccokat amiket a Rosa küldött. Ott elcsevegtünk egy darabig, majd amikor besötétedett mentem el. Ummm... elfelejtettem, hogy kellett a lámpákat felkapcsolni, tehát az úton csak parkoló lámpákkal (parking lights) jöttem. Hehehehe... Na, legalább most már tudom. :-P Nagyon szépen is parkoltam, nem a szokásos helyre, hogy a fű is levegőzzön, de az Ati mégis kifogásolta. Nem tudom miért, ugyanis szépen középre álltam, egyenes volt a kocsi és nem voltam közel a kerítéshez, de a növényeket sem nyomorgattam össze. Apu még vasárnap eldicsekedte Atinak, hogy én elmentem Sabanába szombatom. ^_^ Apu nem mondja és sokat cikiz, de büszke rám.

Tegnap nem hoztam be a kocsit, mert ugyanis terv szerint csak a jövő héten kezdem el hozni, de most azzal a kifogással, hogy végül is gyakorolnom kell ezt az utat, ja, és azért is mert lekéstem a buszt (neeeeeeem, nem direkt! Deeeeeeeehogy!), fogtam a kocsit és behoztam. Fantasztikus volt! Ott vettem észre végül, hogy imádok vezetni, hogy nekem ez tetszik, és lehet, hogy nem száguldozom, de ez... ez nekem nagyon bejön! Ja igen, én nem automatikus kocsin, hanem igazi, váltós kocsin. Korán beértem, beparkoltam egy szép helyre... kicsit közel egy oszlophoz, de mivel pont ott fordul be mindenki, inkább beljebb, mint kijjebb. Egyenesen parkoltam, szépen, és majd megnézzük milyen lesz visszafelé, habár tuti jó lesz és kellemes. :-)

Nyuszika már vezet!

Kibújt a Nyúl a Zsákból

Múlthéten a Félbunkócska és a Zsugori elkezdtek beszélni mindenkivel - munkatársainkkal - hogy fellázadjunk és ne jelöljük be a beérkezési és távozási időnket az osztály ujjlenyomatos óráján. Az érv elég jónak tűnt: miért csak mi (a 15-ik emeletesek) jelölgessünk és a 16-osok - akik szintén az osztályunkhoz tartoznak - nem? Én azért bólogattam nagy bölcsen és komolyan, de mégis nyomogatom tovább az órát. Részemről nem zavar már, ha van vagy nem, én úgyis mindig időben itt vagyok és szokás szerint tovább maradok. Ők már elkezdték és egypár embert már bele is vittek ebbe a nyomogatós-elleni forradalomban. Ma, pár nappal a forradalom kezdete után, a Félbunkócska és a Zsugori fogták magukat két órával a munkaidő vége előtt és leléptek. Nincs beírva nekik gyűlés, nincs semmiféle munka jelenleg amit nekik együtt kellene elintézni, amire együtt mennének gyűlésre, és főleg nem fél kettőkor.

Tanulság: ha a Félbunkócska és/vagy a Zsugori valami forradalmat tervez, nem a többiekre gondolnak, hanem csak a saját terveikre, hogy minél kevesebbet dolgozzanak és keljen az irodában tartózkodniuk, miközben többet keresnek a többieknél. Szép.

Boldog... ummm

Az utóbbi hetekben rettenetesen el voltam foglalva. Nem csak, hogy rengeteg munkám volt az irodában (ahol egyebek közt újra kellett - nekem egyedül - kalkulálnom a Roaming díjat: perc, sms és adat), de a szakdolgozat is a nyakamba szakadt, mert Milena valahogy most nem tűnik annyira érdekelve. Komolyan mondom, kedvelem a lányt, de kezd az idegeimre menni, hogy én vagyok az egyetlen egy ideje aki dolgozik, aki kutat, halászokat hívogat telefonon, találkozik a tanárokkal, ír, számít és egyebek.

A minap, egyébként, voltuk a Caroll születésnapját ünnepelni. Érdekes egyébként egy olyan ember születésnapját ünnepelni, aki mindig letagadja a korát. Ha számításaim jól vannak, akkor már 30 éves, ha nem egy picit több. Nem tudtunk találkozni csütörtökön, szokás szerint, de találkoztunk szombaton. Eleinte arra gondoltam, hogy kocsival megyek, de aztán meggondoltam magam, ugyanis Carollal mindig bőségesen megy az alkohol. És úgy is volt. Nem tudom, mit akar elérni, de ott ahol Kate meg én fejenként 4-5 koktélt ittunk meg szép lassan, Caroll megivott kilencet és folyamatosan noszogatott, hogy igyuk meg gyorsan italainkat és kérjünk még. Hn, hát... Caroll elég gyorsan és elég alaposan berúgott, és Kate-tel csak néztük, hogy most hogy és mint lesz a dolog.

Kezdtem azt is észrevenni, hogy valahogy kifogynak a beszélnivalóink Carollal, és tulajdonképpen a munkán kívül nem nagyon marad semmi amiben közös érdekünket tudnánk találni. Caroll egy részt eleinte moziba akart menni velem is Kate-tal, ami már eleve nem sikerült volna, ugyanis Kate későn jön ki a mukájából, és kitalálta, hogy meg akarja nézni az X-Men legújabb filmet. Ja, igen. Nem. Mondtam neki, hogy igazán nem rajongok a filmért, de semmi gond, közben én valami más nézek meg. Erre Caroll elkezdte a noszogatást, hogy mennyire jó film, mennyire meg kell nézni, és blah, blah, blah. Nem érdekel, komolyan! Megnéztem az elsőt és nem érdekelt, megnéztem a másodikat és Wolverine csatája közepette elaludtam. A gyerekek akikkel akkor mentem a film végén ráztak fel. Tehát, megnézni egy másik ilyen filmet? Nem én. Közben azon furcsálkodtak, hogy most én elkezdtem nézni a Vampire Diaries sorozatot. Igen, ugyanazt amit a Kari kezdett el nézni és amire én mondtam neki, hogy fúúúúúúj! és jaj ne! Caroll és Kate nagyon húzódnak a sorozattól, és őszintén én is húzódnék. Tehát mi történt?

Seeeeeeemi! Miért kellene valaminek történni? Csak kíváncsi lettem (miért? Nem tudom, de semmi köze egy bizonyos kék szemű ízletes szereplőhöz), felkerestem a neten, megnéztem egypár részt és azóta is nézem. Nem töltöm le, nem rakom el, nem veszem majd meg Black Friday-nél, ugyanis a történet nem is lehet rosszabb, hülyébb vagy hajmeresztőbb - igazán pocsék a történet - de azért megnézem a... ummm... a művészet érdekéért. (Ja. Én sem hiszem el.) Mindenesetre, ja, míg ez a pasi nem játszik másik sorozatban vagy filmben, nézni fogom ezt a butaságot.

De vissza a születésnapi ünneplésre, az a helyzet, hogy azon kívül, hogy a dolgok a Carollal kezdenek nagyon elgyengülni, a barátság szerintem már az utolsókat rúgja, történt valami ami nem tetszett. Az a helyzet, hogy a Caroll és a Kate mindig ugyanoda mennek szórakozni, és ez nem gond, ugyanis én kezdtem el oda menni még amikor a bankban dolgoztam, évekkel ezelőtt, a régi helyükön, és igazán kellemes hely. Bizonyos dolgok változtak azóta, mint például már nincs egy mix-snacks de ha valaki kér egy ilyet, akkor minden egyes összetevőt külön számolnak, mintha teljes tálakat kértek volna, annak ellenére, hogy kevesebb van bennük. Aztán most történt valami kellemetlen, még pedig az, hogy szerintem sokkal többet írtak fel a számlára, mint amennyit fogyasztottunk. Sötét a hely, és próbáltam utána számolni, de egyszerűen nem volt lehetséges. A számla nagyon magas volt, komolyan nagyon magas még ahhoz is képest amit idáig szoktunk fizetni, és Caroll olyan rendetlenül kért italokat, hogy lehetetlen volt számon tartani, hogy az a 9 koktél mi is volt, speciálisan amikor a számlán az italok "üzleti neve" szerepel. (Ez a hely kitalálta, hogy a koktélok rendes nevét kicseréli saját nevekre, tehát ha az ember a koktélt úgy kéri, hogy "long island", úgy jelen meg a számlán, hogy "Jukebox 80's".)

Kellemes hely volt, de én nem megyek már oda többet. Ezen felül, szerintem innentől fogva Carollal csak úgy találkozom, hogy viszem a kocsit, így még ha ő rendetlenül is iszik, nekem lesz egy kifogásom, hogy ne igyak és szemmel tudom tartani ő mennyit iszik, mit iszik és rendben van-e ezzel kapcsolatban a számla.

Azzal kapcsolatban, hogy mi lesz szülinapomon, őszintén inkább Shimmy Ginnel ünnepelném. Valahogy ő egy sokkal kellemesebb ember számomra.

Üres Élet

Sok ember van olyan, akinek az élete elképesztően üres. Igen, lehet hogy van egy munkájuk, családjuk, gyerekük és egyéb társadalom által kitalált elem ami "teljessé" teszi az életet, mégis tulajdonképpen napjaikat nem tölti be semmi amiért érdemes lenne élni. Tengnek, lengnek vagy hülyére dolgozzák magukat, talán nyafognak is - sok nyafogó van soruk között, ugyanis miért nyafogna az akinek igazán teljes az élete? - de folyamatosan próbálják valahogy betölteni azt a kongó ürességet. Hogy jól próbálják vagy nem, hogy mástól követelik a betöltést vagy önmaguktól az más tészta.

A minap találkoztam egy barátnőmmel - sajnos egy illyes fajta ember - és leültünk beszélgetni, mert fontos mondanivalója volt. Történt az, hogy egy volt barátja - aki akkor otthagyta őt - felkereste valami munka dolgon keresztül, majd "bevallotta", hogy tulajdonképpen ő az életében az egyetlen akivel boldog tudna lenni. Ezt a történetet tulajdonképpen már évek óta hallom. Ő már ezer éve valaki mással van, van családja - nem teljesen boldog, sőt, merném mondani, hogy nem az, de ő ezt vadul tagadja - de valahogy nem tudja ezt a másik embert kiheverni.

Unalmas volt, bevallom, hogy csak erről az emberről akart beszélni, ugyanazt mesélgette nagy csillogó szemekkel, amit idáig ezerszer hallottam, majd nagy örömmel - de undort színlelve - mondta, hogy búcsúzáskor a srác megpróbálta megcsókolni. Na, itt majd megállt a szívem. Hogy tud ennek örülni?

Elgondolkodtam a barátnőmön és életén. Szorgalmas, dolgozó asszony ő és kedves, de milyen lehet igazán az élete és az önképe, hogy mások udvariatlanságát, merészségét, erőszakát ilyen boldogan veszi? Mennyire törött lehet önmagában, hogy még az erőszaknak is örül? Elgondolkodtam, és minél többet törtem a fejem rajta, annál jobban arra jutottam, hogy valahol, élete során, barátnőm elvesztette önmagát, rohamosan igyekezet betölteni az elvárt kockákat: férj, gyerekek, munka, ház, kocsi, kutya... De a kockák betöltése nem töltötte be önmagát. Barátnőm üres maradt és most már, öreg fejjel, nem is tudja hogyan kellene azt a kongó űrt betölteni, eltüntetni, és miközben sürög-forog, dobálja hisztérikusan mindent ami kezébe akad az egyre növekvő fekete lyukba, a talaj a lába alatt morzsolódik. Nem tudja miért érzi egyre rosszabbul magát. Próbál fogyókúrázni, tervezi, hogy mutogatni fogja magát apróbbnál apróbb ruhában (persze nem akartam neki mondani, hogy az olyan idős asszonyok, még ha szép is a testalkatuk, rettenetes rosszul néznek ki tini cuccokban), de semmi sem nyugtatja meg a korgást benne.

Tudom, hogy a barátnőm elveszett. Nem hallgat már az értelmes szóra, nem lát ki a fejéből, de remélem, valaki talán tud belőle valamit tanulni: akár mit is csinálsz, akármekkora is a nyomás rajtad, sose enged el önmagad!

Június!

Igen! Június! Harminc nap múlva a szülim lesz, és az év kellős közepe! Otthon jön a ronda meleg, itt pedig felhasad az ég és csak úgy zuhog! De most nem az a fontos. Az a fontos, hogy most, ebben a pillanatban, egy finom Subway ebéd után (pulykás szendvics) olyan nagyon álmos lettem! :-(  Mit csináljak? Nézzek meg egy filmet?

Milyen jó lenne, ha holnap nem kéne dolgoznom jönni! Most csak is az alváson jár a fejem. Már azt is sajnálom, hogy reggel beágyaztam, mert annyival is többet kell csinálnom mielőtt lefekszem. Waaaaah! Álmos, álmos vagyok ....zzzzzzzzzzzzzz