Telefonszám

Változás volt a telefonszámokban Costa Ricában. (Több most a telefon.) Tehát a MOBIL telefonszámom elé tegyél egy 8-ast (igen, majd úgy kezdődik, hogy 506-88-38....) és az otthoni szám elé egy 2-est. (506-22-37....)

Eszméletlen

Tehát van egy a barim, Marc, francia (illetve Korzikai) akivel Bécsbe mentem 2006-ban. Nem normális. Amióta ismerem mindig szerelmes valamilyen csajba és mindenféle sületlenséget elkövet. Küld nekik pénz, utánuk indul, megkéri a kezüket és amikor a csajok dühösen elküldik a nagy büdösbe abszolút depressziós lesz, hogy miért nem tudják őt szeretni, mit kell megtennie, hogy a csaj megint szeresse, mert ő igazi szerelmet akar az életében és az a csaj (minden egyes) az igazi és egyetlen szerelme, és hogy nélküle ő nem tud megélni, mert nem tud, mert az élet a csaj (minden egyes) nélkül olyan szürke és élhetetlen, hogy azt nem lehet emberi erővel kibírni, mert az a csaj (minden egyes) a minden és a legszebb és a mindennek a netovábbja... az utolsó az volt, hogy elment Kínába, Shanghaiba egy csaj után aki szerelmes a volt pasijába, és nem akar semmit vele. Persze nem tudom az egész történetet, és Marc-kal sose lehet megtudni, mert ő mindig az ő saját oldalát látja.

Egyszer más beszéltünk erről és mondtam neki, hogy ne legyen olyan hülye, ne menjen el egy másik országba csak egy csajért. Inkább találkozzanak előbb. De ő elment. Kezdettől fogva sopánkodott, szomorkodott, hogy neki milyen rossz ott, hogy milyen rémes, és hogy milyen komplikált a helyzet a csajjal. Mondom neki, hogy hagyja ott a csajt és menjen vissza Franciaországba. Hogy azt nem lehet. Jó, akkor keressen magának életet. De azt sem lehet, mert ha nem a csajjal, akkor neki nincs élete. Ez most komoly? Halál komoly. *vállat von* No jó, ha az a helyzet, akkor szokjon bele. Minek oktassam, mondjam neki mit tehet ha ő nem tehet semmit mert oda van kötözve és helyzete változhatatlan? Hát akkor csak szokja meg szépen. Na, ma felbukkant a Google Talkban, és meséli megint, hogy milyen lehetetlen az élete, hogy neki kell, hogy valaki csináljon valamit, hogy a lány megint szerelmes legyen belé. Na, ez alkalommal már meguntam és ráförmedtem. Szolid harmicn percen keresztül pötyögtettem neki, hogy mit gondolok az ilyen tehetetlen emberekről. majdnem azt javasoltam neki, hogy legyen már olyan kedves és vetessen véget szánalmas életének. Persze nem tettem, hanem helyébe azt javasoltam neki, hogy igya le magát. Talán ha iszik nem tud az Internetre felkapcsolódni és nem bosszant.

Az a legszomorúbb, hogy sok ilyen ember van a világon. Hányan vannak akik nem értik, hogy az az ember akihez annyira szegődnek nem szereti őket. Mario, akármennyire is tagadja, továbbra is szerelmesen vontat Vera után aki nem szereti, csak kihasználja, mert Mario jól keres és hajlandó akármennyi pénz rákölteni.

Mennyire pocséknak kell lennie egy embernek, hogy csak azoknak az embereknek a szeretetétől keljen függenie akik nem szeretik? Annyira keveset gondol magáról, hogy azt hiszi, hogy csak akkor szerethetik, ha ráerőlteti e többiekre az érzelmet? Marc nem veszi észre milyen idétlen az amit csinál, milyen visszataszító ahogy ráerőlteti magát a szegény lányra majd búslakodik, hogy az csak kerüli és visszataszítja. Mario egyre csak azt hatja, hogy ő tőle a Vera nem szed ki egy fityinget sem, nem is kéri (nem is kell, ő felajánlja a pénzt mielőtt kérné is!) és közben rémülten mondja, hogy tíz perce lopták el Vera laptopját, és milyen rémes, és most mit fog csinálni, mert neki annyira kell a számítógép, és ha nincs neki laptopja akkor elbocsájtják... (ühüm... mert vannak ilyen munkák ahol kell a laptop, de neked kell megvenni, és ha nincs akkor elbocsájtanak... peeeeersze.)

A pasiknak meg kellene érteniük, hogy a szeretettet nem lehet pénzzel megvenni, se azzal, hogy sajnálatra méltóvá teszik magukat. Ez visszataszító és csak egyet mond: az ilyen pasi nem is férfi, hanem csak egy lábtörlő, mocskos rongy amit ki lehet használni, de aztán gyorsan meg is kell válni tőle. Senki sem szereti azokat az embereke akik nem szeretik és nem becsülik meg magukat.

Mi Minden Található

A legnehezebb rész abban, hogy az ember elkezdjen írni egy bejegyzést az, amikor az embernek el kell döntenie, hogy most milyen címet adjon a bejegyzésnek. Talán ezt is el kellene felejteni... vagy talán csak a végén adni meg? De miután beírtad a címet, a szavak kezdenek az ember ujjairól lepotyogni a billentyűzetre, mint egy betűzápor. A sűrített gondolat szokott nehéz lenni, de amikor az ember gondolatai korlátlanul kibontakoznak, akkor a lapra, a képernyőre, a nettre özönnek mint a vihar. Viharosak a gondolatok? Nem, csak az ember magában. Jelenleg megint nincs munkám kiadva, habár lassan itt lesz megint a "Hálózat Viselkedési Havi Jelentés" ideje is. Semmi gond, ugyanakkor, mert kitaláltam magamnak munkát: vizsgálom az ETSI és az ITU szabványait. Készítek majd belőlük egy jelentést, majd lassan kezdem összeadni a különböző jelentéseket egy összefogó analízisbe amiből majd egy általános minőség felmérési eljárást igyekszünk(em) felállítani.

Tudod, aggaszt egy picikét, hogy nem tartunk sehol a Minőség Felmérési munkával. Ezzel már rég haladnunk kellett volna, de le van teljesen állítva. Főnököm, akit tegnap elneveztem Pop-up-nak (mert a legvárhatatlanabb pillanatban bukkan elő) jobban el van azzal foglalva, hogy az alattvalóit (de nem engem, mert én vagyok a Kis Csillag☼) kínozza. Már a Vivian végre elment, de még maradt a Rafa és a Jorge. Rafa már elmenne, amire ő mindig vágyott, de most csak azért sem akarja elengedni míg be nem fejezi a munkát amivel tartozik. De hát Rafa és Jorge baromi rosszul dolgoznak, minek kell akkor a munka amit elvégeznek amikor így is-úgyis megint meg kell majd csinálni? Ó, ő tudja, hogy az mind a szemétládába megy, de csak is azért megköveteli, hogy szenvedjenek. Igen, én is nagyot néztem. Na, ő már csak ilyen. Racionális ember módra azt javasoltam, hogy mondja meg a főnökeinek. Szerinte nem működik, mert ezt már megpróbálta és a főnökök nem csinálnak semmit. Jó, akkor küldjön egy felszólítást ami majd a munkafájljaiba is bekerül. Jaj dehogy! Ha a többiek észreveszik, hogy milyen rosszak akkor nem akarják majd máshol elfogadni! És akkor nem mennek el! *zavarodott* Nem értem. Most akkor menjenek el vagy sem? Miért nem tudja eldönteni mit akar? Csak gonoszkodni? És mit ér el vele? Csak azt, hogy a másik rosszul érezze magát? és az miért jó? Mert ő is bántott és te így tudod csak visszaadni? Mi ez? Párkapcsolat? Jó, hogy én a Kis Csillag vagyok. A Kis Jó Munkás, a Kis Tökéletes rettenetes humorral és lehetetlen személyiséggel, de mégis a Kis Csini, Okos, Minden Munkát Tökéletesen Beadó Csillag ☼. Hn. Tökéletes vagyok. Hurrá.

Nincs is tíz perce, hogy Pop-Up felbukkant az irodámba és megkérdezte mi van a munkával, mivel foglalkozom. Hn. Tehát ami munkát feladok magamnak az tényleges munka lesz? Elfogadott? Nem csak saját szórakozásomért csinálom? ^_^ Tehát olyan mintha saját főnököm lennék? Akkor irányíthatom ezt a munkát is? Azt is jelenti, hogy betervezhetem, felábrázolhatom és vezethetem az időrendjét? Ami annyit tenne, hogy kezembe lehet a munka tényleges minősége? Ezt fel kell használni!!! El kell indítani a dolgokat mielőtt túl késő lesz! Mielőtt elvonják tőlem ezt a lehetőséget! Míg lehet ebből valamit csinálni!!! Jaj de jó lesz! Persze, több munka lesz, mert a főnököm előtt kell szaladnom, gyorsabban haladni mielőtt mindent kivesznek kezeimből, hogy megint a tetűk kezébe adják. Ez egy olyan jó terv, egy olyan jó munkaterv, hogy sajnálnám, ha elveszne. Nem szabad elvesznie. Ennek haladnia kell, és ha kezembe van (ahogy most úgy tűnik) akkor szaladnom kell vele! Nem tudom elmagyarázni milyen boldoggá tesz ez! Ez "munka". Ezt most tudományossá tehetem! Ameddig lehet, arra fogom vezetni.

De miről is akartam ma beszélni? Nem a munkáról lett volna szó, hanem az emberekről. Továbbra is írnak a hülyék a Facebookba. Mindenféle primitív török és egyiptomi akik azt hiszik, hogy mindenféle buta kis szöveggel be tudnak tolakodni az emberek életébe. Fura, de habár itt is sok a bukó, a magyar oldalokon rosszabbak szoktak lenni. És nem csak a törökre és az egyiptomira gondolok, hanem magukra a magyar pasikra. Komolyan, súlyos bunkó eseteket talál az ember. Mi bajuk van az ambereknek? Miért kell a pasiknak ennyire élhetetlennek lenniük? Csak azért mert buták, csúnyák, sikertelenek, tanulatlanok, szegények, semmirekellők, tehetetlenek, érdem nélküliek, értéktelenek, szeretet és ön szeretet hiányosak nem kell gorombának is lenniük? Persze, utána ülnek magukban a számítógép előtt és próbálják megérteni miért nem szereti senki. (Külsőre pedig kiírja az MSN-re hogy nem érdekli, hogy senki nem szereti, mert ő úgyse szeret senkit.) Óóóóóó! Mit látnak szemeim! Ti is ismertek ilyeneket? Na, látjátok, több van ebből a torz fajtából.

Bulgakov

Van ez a "csoport" vagy "community" a Facebookban aminek az neve, hogy "You Know You Are Hungarian When...". Egy vicces kis hely ahol olyanokat lehet olvasni, hogy "amikor többet használod a tejfölt mint a kecsapot", "amikor tudod, hogy 'három a magyar igazság'", és ilyenek. Na, olvasgattam, olvasgattam amikor találok egyet miszerint a magyar azt hiszi, hogy aki nem olvasott Dosztojevszkit vagy Bulgakovot az nem is értelmes ember. Dosztojevszkit valaha olvastam, de Bulgakovról még csak nem is hallottam! Ki a franc lehet az? Otthon minden lehetséges orosz szerző van Csehovtól Tolsztojig, Bunyin és Pausztovskij, de Bulgakov az ég világon egyetlen egy sincs. (Na, oké, azt hiszem Lermontov sincs, de nem ez a pláné). Bementem az Amazonba, megrendeltem "A Fehér Gárdát", és tegnap meg is vettem itt a Lib. Internacionalba "A Mester ás Marguerite" c. regényt... franciául. Sose figyeltem fel rá, de hírtelen, most ahogy kerestem, felbukkant mindenhol, angolul, franciául, spanyolul... és arra gondoltam, vajon miért nem tűnt fel előbb? Közben kiderült, hogy igen, meg van otthon "A Mester és Marguerite".

- Az Bulgakov?

Miért nem ismerjük? Miből maradunk ki?

Megrendeltem a Fehér Gardával együtt egy amerikai sorozatot aminek az a címe, hogy "Brotherhood". Azt hiszem már írtam róla. Alapvetően két ír származású testvérről van szó akik Amerikában laknak. Jason Clarke játssza Tommy Caffee-t, a becsületes, törvényszerint élő, politikus testvért, miközben Jason Isaacs játssza Michael Caffee-t, a gengszter testvért aki visszatér Providence-be, hogy lekezdje megint az életét. Ahogy az elképzelhető, Tommy nem nagyon boldog, hogy maffiózó bátyja visszajött, főleg nem amikor szavazások következnek be, és ő nyerni akar. Michael egyszerűen csak meg akar lenni, élni és részben elbújni néhány sus-kus elöl. (Tipikus.)

Eleinte nagyon is világos ki az aki a törvényen kívül él, aki fütyül rá, és ki az aki igyekszik a törvényeken belül élni. Na, ha te olyan vagy mint én (és szerintem minden magyar ilyen) egyre rávágod, hogy a politikus a suskusos és a maffiózó az aki igyekszik nem törvénytelenkedni. (Ez a szó nem létezik magyarul? Hogy lehet??). Ahogy a sorozat kibontakozik a dolgok megfordulnak, majd megint megfordulnak, majd hol szeretik egymást a testvérek, hol összevesznek... illetve Michael mindig egyformán szereti Tommy-t de az ember sose teljesen biztos, hogy most Tommy szereti Michael-t vagy nem.

A sorozatot sose tudtam egészében megnézni, de amit láttam belőle nagyon tetszett. Az FX csatornán adták, ami egy amolyan "férfi csatorna", de nem "olyan", hanem inkább az a pláné, hogy olyan műsorokat adnak, amik férfiaknak tetszenek, amiket egész nap láthatnak anélkül, hogy csaj műsorok is legyenek közben. Igen, van egy "női csatorna" aminek az a neve, hogy "Fox Life", de azt sose láttam. FX nem valami jó, de ezt a sorozatot nagyon akarta látni. Nehéz volt, mert nem mindig lehetett tudni mikor adják. Se milyen nap, se hánykor. Nem tudom miért. Maga a sorozat pedig azért keltette fel a figyelmemet először, mert benne játszik Jason Isaacs, aki egy igen csinos színész, szerintem. A sorozat most nem került annyiba az Amazonban. Csak $26-t kellett érte fizetnem!

Mikor lesz itt? Mikor lesz itt? Miamiba csak hétfőre ér. T_T Talán itt lesz majd... szerdára? Az jó lenne! ^_^

Tegnap azért nem csak könyveket vettem (egy töménytelen nagy mennyiségű francia könyvet vettem. Annyi volt! Olyan sok jó könyv! És franciául! Tudod milyen nehéz könyveket találni franciául? Baromi nehéz! Tehát, természetesen, ki kellett használnom a lehetőséget és, nem tudom, többet is megvettem.), hanem van ez a török trikó márka, T-Box, amit kezdek nagyon megszeretni. A pólók mind pamutból vannak, mindenféle gyönyörű színekben (köztük korall színben is!) és mind igen viccessen van becsomagolva. Fagyi tölcsér, virág, pattogatott kukorica, cukorka, nyalóka, kockácska, korong, szívecske... Honnan tudja az ember mekkora jó? Vannak kibontva is. Az a jó, hogy azt amit megveszel biztosra tudod, hogy senki más nem próbálta fel. ^_^ Ugyanakkor, valahogy olyan cuki, hogy az ember egy ilyen formában tud egy pólót ajándékozni, vagy egy tunikát, vagy... ruhát, és ez olyan nem szokásos! Az ember egy darabig nem is akarja kibontani, olyan nagyon szép! ^_^ De amikor kibontod, maga a ruha olyan cuki!!! ^_^ Minden szempontból érdekes és szép és... megnevetett... komolyan.

A "Liljenstolpe Eric" Kérdés

Már csak ez kellett nekem. Ma Eric-kel kellett telefonon beszélgetnem. Miről? Hát arról, hogy mi mást lehet a Franklin Covey szövetségből kifacsarni ami jó lenne nekünk itt a Minőségi csoportban. És mit lehet? Semmit. Ami csak érdekelne az mind értéktelen, vagy olyan hatalmas nagy feneket kellene neki keríteni ami nem is igazán érdemes. Nagyon szorosan vannak ezek megszervezve, tehát nem lehet csak úgy fejszével beléjük vágni, hogy aztán csak ki emeljem azt a kevés kis jót ami érdekelne.

Eric. Nem változott. Illetve, visszaesett abba a hamis, álarcos figurába aki a siker szabályai szerint "él", ahol maga az élet nem más mint egy hamis játék amit valahogy be kell fejezni. Kong belül a nagy üresség. Szívesen mellkasára kopognék és hangosan ordibálnám: "Hello! Somebody in there?" hol lehet "Eric"? Hova teheti? Erről aztán az jut eszembe, hogy vajon hova dugják magukat, igazi énjüket azok az emberek akik ilyesféle hamis bábut csinálnak magukból. Hol vannak az egyéniség kampók? Vagy inkább fogasok? Szomorú dolog olyan embereket látni mint Eric, pedig péntek este olyan jó volt. Volt valami "perverz" abban ahogy az ember hallotta lazán, vicsorogva, kiejteni azt a szót, hogy "fuck", ahogy lazán férfiasan félre húzta a száját amikor azon nevettünk, hogy az ember szex után azt mondja a pasinak aki kapcsolatra vágyik: "I don't know if you've got it right, but it was all about your dick, not you". Ma megint "eladó" és "előadó" volt.

... Eszembe jutott, Eric megkérdezte, hogy milyen pasikat szeretek, tudod, és egy pontban igyekeztem elmagyarázni neki, hogy tulajdonképpen mi is tetszik nekem egy pasiban, és ott volt ez a "mosoly-smirk" dolog. Ahogy magyaráztam neki, hogy azt a félrehúzott, rosszra gondoló kis über-férfias gúnyos mosoly, hátradőlt a fotelban amelyben ültünk és ajkai ilyen mosolyba húzódtak. Én csak mondtam neki bólogata, hogy igen, igen, épp erre a mosolyra gondoltam, de aztán ő egy darabig tovább mosolygott úgy. Gondolom csak viccelt, vagy igyekezett megtanulni a mosolyt. Most esett le csak a tantusz, hogy talán valami mást akart ezzel jelezni. De hát... miért nem volt egy kicsit tisztább vele?

A pasik mindig azt mondják, hogy a nők lehetetlenek, mert jelekben beszélünk és sose lehet tudni mit akarunk mondani, mert nem mondjuk ki egyenesen. Na, "the pot calling the kettler black." Nézd ki beszél!!! Ti sem vagytok olyan közvetlenek!

Sokat gondolok Eric-re. Hát nem kaptam meg. Biztos ezért. Bah. Brrrrr.... Le ezzel, minek vesztegessem gondolataimat egy olyan falaton ami nem kerül tányéromra?

További Közreműködés az Emberekkel

Az az első gondolatom, hogy el kellene mennem a boltba kólát és fagyit venni. Jó lenne, ha feltőlteném az iPod-omat, amiről eszembe is jutt, hogy jó lenne egy igazi, jó iPod már végre. Várj, be is kapcsolom egyből. Van akinek szerencsélye van az ilyennel de ez az egyém elejétől kezdve nem akart működni. Most fizessek be $35-t ahhoz, hogy megnézék mi baja van és lehet, hogy nem is tudják igazán megjavítani? Nem emlékszem, hogy régen ennyi baj lett volna a walkmanokkal. Miért nem lehet valami rendesset kitalálni?

Maga az iPod közben egy egész világot készít többféle talalmányokkal, mint a Podcast és egyébb furaságok. Hangravéve könyvek és egyebek. Még nem hallgattam meg egyetlen egyet sem, de már hallottam eleget róluk. Nem tudom, meg tudom-e szokni a hangos irományokat, de érdemes lesz majd kipróbálni, nem?

Tegnap voltam egy baby-showeren. Mario egyik volt munkatársának a baby-showere volt. Ő megkért, hogy menjek vele, főleg azért mert meg kell neki mutatnia hogy neki van valakije, mégha nincs is. Szomorú lehet, ha hamis barátnőket kell felmutatnia barátai előtt. Részemről azért mentem el, mert nagyon kedvelem az egyik pasit, Rafaelt, aki imádja az IBM laptopokat és aki mindig nagyon érdekes dolgokat tud nekem mesélni. Maga a baby-shower rettentetes volt, és egypár undok embert kellett kibírnom. Volt egy csaj aki nagyon nem szeretett, és fogalmam sincs miért. Volt egy csaj akit előszőr nagyon kedveltem, amikor láttam tavaly, de most nagyon ellenségessen viselkedet.

A baby-showerek rettenetes buli-formák ahol mindenféle hülye játékokat találnak ki ahol mindenkit kicsúfolnak. Pénzt szednek és ajándékokat kell vinni a kisbabának, aki meg sem születet. Ahogy kinyítják az ajándékokat, mindenki kórusban óóóóóó-t és ááááá-t mond mintha az a sok ronda cucc amit kitépnek a csomk tettszene. Szokásszerint, az első, hetedik-vagy kilencedik és az utolsó ajándék adója lesz a következ terhes. Nem mintha igaz lenne, de helyet add arra, hogy mindenki tovább csúfolódjon. Miért mentem el? Rafael miatt és azért mert reméltem, hogy ez a csoport okosabb lesz és nem hülyéskedik. Persze, nem tudtam, hogy azért nem ismerem a csoport bunkó oldalát.

Volt egy hülye pasi aki most kérdezi meg másodszor, hogy miért nem kaphatnak mobil vonalat a menekültek. Hát kis apám, azért, mert nem tudjuk biztosra, ha a menekültek ki tudják-e fizetni, vagy ha majd megtaláljunk ha ki kell fizetettni velük a számlát. Ezek után elkezdett butáskodni, mondogatni mindenféle hülyeséget az ezotérikus dolgokról, a reinkarnációról és egyébb agyalágyult dologról amiben úgy látszik, hogy hiszik. Be akarta mutatni, hogy ő milyen jó ember mert ő nem bánt senkit és csak a jót akarja a többieknek, de minél többet beszélt annál jobban azt a benyomást keltette, hogy el akarja hitetni magával, hogy jó, hogy ne keljen neki azon gondolkodni, hogy mit kell csinálnia vagy mit kell elérnie az életében.

Ennek persze az lett a vége, hogy eldöntöttem, hogy nem megyek el többé Mario barátaihoz. Kedvelem Rafaelt, de inkább csak néha-néha találkozunk, mint hogy buliaiba menjek. Plusz, kezdem érezni, hogy ideje letávolítanom Mariót tőlem egy darabig. Carollt sikerült fájdalom mentessen eltávolítani, most lassan Marión a sor. Utánna, szerintem Rosán lesz a sor. Nem tűröm ezeket az embereket.

A héten volt eg elég... ^////^... gazdag beszélgetésem Marcóval, az Air France légikisérővel. Jó érzés, hogy tovább emlékszik rám, és annál jobb az, hogy hogyan emlékszik rám. Nem tudom pontossan milyen nap volt, de talán lehetet szerdán, vagy így. Nem tudom mi van vele, de talán az, hogy egyidősek vagyunk, de közel érzem magam hozzá. Van benne valami ami emberként érint meg és amit szeretek. Azért hozom fel ezt a témát, mert épp ezen a héten ismertem meg egy amerikai pasit, Eric, akivel lehettet volna valami, de aki Marco teljes ellentéte. Persze, ami tetszett benne az a külsője volt és az a kevés dolog amiben olyan volt mint a Marco, és amit csak akkor lehetett rajta látni amikor, végre vége lett a szemináriumnak amit tartott, amire az ICE befizetett nekem. Arra gondoltam, hogy ezt meghagyom Stormberry-nek, tehát nem adok sok részletett erről, de azért egypár dolgot itt is megemlítek.

Eric Liljenstolpe, svéd származású akiben nem maradt semmi svéd, csak a neve, egy olyan csini-pasi, tökéletes kosztümben és hatalmas nagy mennyiségű hamissággal. Siker-formulákra támaszkodva, a könyvben leírt minden egyes szabályt folytatott, hogy "sikeres" legyen. Mindenkivel igyekezett beszélgetni, eléje ment mindenkinek, mégha ez azt is jelentette, hogy csak rövid, jelentéktelen beszélgeteseket tartott mindenkivel és folyamatossan nem figyelt az emberekre, pedig mindent elkövetett ami a könyvben van, még azt a kis trükköt is sikerült elsajátítania, hogy az ember szemébe néz. Profi, tényleg, de hamis. Sajnos. Két napon keresztül ez ment és én hülyére untam magam. A szeminárium röhelyessen nevetséges volt és Eric hol teljesen hamis vagy félelmetessen, vallásossan elvetemültnek tűnt. Volt egy pillanat amikor úgy beszélt Stephen Covey tanitásairól mintha egy megváltó lenne. Annyira megijesztett, hogy majdnem kirohantam.

Amerikai, üresfejű, vallásossan elvetemült, agymosott, hamis... Szerintem egy brazil csaj tettszett neki a csoportból, Cristiane, de a végén nem jött össze semmi, vagy legalább nem tudok róla. Folyamatossan igyekezett kedves lenni és figyelmes, de ... idegeimre ment. A szalon tele volt hülye menedzserekkel akik tovább viszik majd ezt a butító tanítást, rettenetesebbé teszik dolgozóik életét, majd azt hiszik, hogy ők szuperek mert elvégezték a Fanklin Covey szemináriumot, és ha még mindig baj van a munkásokkal, az csak is a munkások baja, nem az övék. A munkások azok akik rosszul vannak.

Pénteken, ahogy vége lett a szemináriumnak, Eric felajánlottam mindenkinek, hogy meghív egy italra. Na, gondoltam, ezt ki tudom használni. Mindenki hérte már elment, és csak Eric és én maradtuk. Ekkor volt amikor kezdett megrepedezni a Franklin Covey munkás és egy ember bukott ki, de nem tudom mennyire hamis volt. Rengeteget beszélgettünk, angolul (persze, Eric amerikai, emlékszel?), és arcába dobáltam, hogy hamis és vallásossan elvetemült, plusz azt is, hogy vágyik az "isteni hatalomra" amit "önzetlen segítségnek" álcázik. Ő elég jól vettete, majd azt mondta, hogy felsőbbségi komplexusom van. Mosolyogva válaszoltam, hogy igaza van, és hogy ráadásul narcisista is vagyok. Rengeteg butaságról is beszélgettünk, közte szexről is, ami egy szép nevetést hozott ajkára. A szexet pedig kizárólag a "fuck" szóval fejeztük ki. Volt benne valami kifejezetten nygutató és laza. Nem beszélt sokat, nem mondott sokat magáról, de volt egypár pillanat amikot itt-ott valamit mondott.

Magába zárt, folyton a "siker szabályain" jár a feje. Mennyit tanulhatna Marcótól!

Nem lett belölle semmi (van barátnője), pedig lehetett rajta érezni, hogy nagyon megingadozott és szerette volna. Miért nem lehet mindenki olyan mint Marco?

Tudom, mert Marco csak egy van.

Na, ez lett volna legfrissebb kis kalandom. Valjon mikor jön el a következő és milyen lesz a pasi?