Már csak ez kellett nekem. Ma Eric-kel kellett telefonon beszélgetnem. Miről? Hát arról, hogy mi mást lehet a Franklin Covey szövetségből kifacsarni ami jó lenne nekünk itt a Minőségi csoportban. És mit lehet? Semmit. Ami csak érdekelne az mind értéktelen, vagy olyan hatalmas nagy feneket kellene neki keríteni ami nem is igazán érdemes. Nagyon szorosan vannak ezek megszervezve, tehát nem lehet csak úgy fejszével beléjük vágni, hogy aztán csak ki emeljem azt a kevés kis jót ami érdekelne.
Eric. Nem változott. Illetve, visszaesett abba a hamis, álarcos figurába aki a siker szabályai szerint "él", ahol maga az élet nem más mint egy hamis játék amit valahogy be kell fejezni. Kong belül a nagy üresség. Szívesen mellkasára kopognék és hangosan ordibálnám: "Hello! Somebody in there?" hol lehet "Eric"? Hova teheti? Erről aztán az jut eszembe, hogy vajon hova dugják magukat, igazi énjüket azok az emberek akik ilyesféle hamis bábut csinálnak magukból. Hol vannak az egyéniség kampók? Vagy inkább fogasok? Szomorú dolog olyan embereket látni mint Eric, pedig péntek este olyan jó volt. Volt valami "perverz" abban ahogy az ember hallotta lazán, vicsorogva, kiejteni azt a szót, hogy "fuck", ahogy lazán férfiasan félre húzta a száját amikor azon nevettünk, hogy az ember szex után azt mondja a pasinak aki kapcsolatra vágyik: "I don't know if you've got it right, but it was all about your dick, not you". Ma megint "eladó" és "előadó" volt.
... Eszembe jutott, Eric megkérdezte, hogy milyen pasikat szeretek, tudod, és egy pontban igyekeztem elmagyarázni neki, hogy tulajdonképpen mi is tetszik nekem egy pasiban, és ott volt ez a "mosoly-smirk" dolog. Ahogy magyaráztam neki, hogy azt a félrehúzott, rosszra gondoló kis über-férfias gúnyos mosoly, hátradőlt a fotelban amelyben ültünk és ajkai ilyen mosolyba húzódtak. Én csak mondtam neki bólogata, hogy igen, igen, épp erre a mosolyra gondoltam, de aztán ő egy darabig tovább mosolygott úgy. Gondolom csak viccelt, vagy igyekezett megtanulni a mosolyt. Most esett le csak a tantusz, hogy talán valami mást akart ezzel jelezni. De hát... miért nem volt egy kicsit tisztább vele?
A pasik mindig azt mondják, hogy a nők lehetetlenek, mert jelekben beszélünk és sose lehet tudni mit akarunk mondani, mert nem mondjuk ki egyenesen. Na, "the pot calling the kettler black." Nézd ki beszél!!! Ti sem vagytok olyan közvetlenek!
Sokat gondolok Eric-re. Hát nem kaptam meg. Biztos ezért. Bah. Brrrrr.... Le ezzel, minek vesztegessem gondolataimat egy olyan falaton ami nem kerül tányéromra?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése