Tegnap este bent voltam az egyetemen egy nehezen megszerzett gyűlésen a vezetőtanárral. Megint heteken keresztül kellett üldözni, hogy végre hajlandó legyen velünk leülni tárgyalni, és megint, mint idáig mindig, észrevettük, hogy nem olvasott el semmit a szakdolgozatból. Elővette a példányt amit neki nyomtattunk ki és küldtünk be augusztus 11.-én és akkor kezdte el lapozgatni, mondván, hogy itt is kell, ott is kell, amott is kell egy javítás, mind igazán apró, hülye alapon, saját idióta feje után, olyan dolgokat javítgatva, amik már eleve jól vannak, és el vannak ismerve más helyeken.
Ide plusz ezt kérte, plusz azt, mind olyan dolgok amik nem is igazán szükségesek a munkába, de szerinte nekünk nehéz lesz hamarosan megszerezni. Persze, nem ismer minket.
Ígérgetett. Igen, hogy október 15.-e előtt letesszük a szakdolgozatot, de lebukott, mert Anyu maga mondta, hogy nincs ezen a ponton az la lehetőség, hogy december előtt letegyük. Lehetetlen. Megint hazudozik, megint játssza a jó tanárt, de nem az. Fel is ajánlotta, hogy "majd csinálunk belőle egy cikket, vagy egy könyvet ami hármunk nevén jeleni meg". Anyu elrémült ezen. Ő nem csinált semmit, ezen az ő neve ne szerepeljen! Igaza is van. Milenával csak bólogatunk, csak legyen meg a szakdolgozat, azután mi majd kiadjuk, talán a Venado Szigeti Projekttel. Ő hoppon marad.
Megy ez, megy ez... valahogy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése