A Napokban

Gyorsan ejtek egypár sort, ne hogy ti, egy-két olvasóm, azt gondoljátok, hogy meghót a blogírás. Ó nem! Tény ami tény, most hogy korábban érek haza, ergo több időm van, kevesebb időm is van az Internettes és egyébb tevékenységrekre. Az oka? Egyszerű: amikor 7-re kellett beérnem a munkába, mindig olyan fél hétre értem be, és abban az első fél órában lerohantam kóláért és kenyérért, sminkeltem, beindítottam a gépet, és egyből elolvastam a mindenféle munka e-mailt és egyebeket. Ekkor, persze, fél ötig dolgoztam, tehát alapvetően volt tíz órám, hogy itt legyek, "dolgozzak" és csináljam dolgaimat. Most, viszont, hatra érek be és már dolgozni kell, de mivel hétig nem ér be sok ember, egy óra alatt valamennyire sminkelek, lerohanok valamilyen reggeliért, elolvasom a munka e-maileket... és már le is telt egy óra a munkámból, marad 8 és fél óra, hogy elintézzem a dolgokat, amik között munka is van, sőt, most főleg munka, tehát ja, kevesebb idő marad a bloggozásra. (Most is rohangálok két "sürgős" munka közt mikörben ezt irogatom.)

Mivel korábban is megyek el, mint sokan itt, akik azt hitték jobban járnak, ha nem kell "olyan korán kellni", akkor az utolsó percek szintén rohanásban telnek el, ahogy az itt madadóknak készen kell hagyni a munkát. Ilyenkor van a sanyargás, főleg emberektől akik más osztályokban vannak, akiknek nem jutott ez az órarend, vagy akik főnökök és amúgy is bent kell maradniuk, amikor az ember mosolyogva kijelenti, hogy a munkaidejének vége, dolga van, megy, "de megbeszélhetjük holnap reggel 6-kor." Ó, nekik nem tetszik. Azt mondják, hogy a reggel 6-óra nem tartozik az "ő munkaidejükhöz", amire az ember azt válaszolja, hogy a délután 3:45 nem tartozik a miénkhez, ÉS mi nem vagyunk főnökök, nem kötelességünk akkor gyűlésre menni. Ez ki fog robbanni. Tuti.

Ennek az órarendnek, persze az a jó oldala, hogy munka után időm van a városban futkározni és több dolgot is elintézni, amit régebben nem tudtam. Tegnap, például, szandálokat nézegettem, de nem vettem, mert lehet, hogy ma veszem meg. De van időm! Korán érek be, nem kell órákon keresztül ülnöm a dugóban, hanem hamar Herediában vagyok, amikor még mindig nyitva találom a boltokat.

Aztán hazaérek és persze fáradt vagyok, mivel reggel fél öt óta talpon vagyok, de valahogy többet tudok megcsinálni mint régebben. Egyebek közt a levelezésre kezdek több időt találni. Így tegnap végre felpostáztam Sonja levelét/csomagját. Hat lapos levél, 27 fénykép és egy szülinapi ajándék ami remélem nem tipródik szét az úton, ugyanis a kávészem ékszerek. Most a Patri levelét válaszolom, amit még nem is fejeztem be, de rögtön le kellett ülnöm válaszolni.

Fura, de amikor valaki nekem munkáról és munkahelyi dolgokról beszél rögtön leköt és NAPOKON, ha nem ÉVEKEN keresztül tudok róla hallani és beszélni. Patri legtöbb levelező partnere diák, amiért nem szokták érteni, hogy neki miért nincs annyi ideje levelezni, vagy unják, ha a munkájáról beszél. Há'l Istennek nekem nincs diák levelező partnerem, és nagy része - akik érdekelnek - dolgoznak, tehát nincs ez a gond.

A múlt hónap kívételesen kemény volt neki, amiért a levélre öntötte a szívét, majd remálte, hogy nem untat engem. Na, ezért kellet egyből válaszolnom. El kezdtem azon gondolkodni, hogy miért van az, hogy vannak emberek akik nem találják a munkaügyeket érdekesnek, és észrevettem, hogy azért, mert nem mindenki érzi át a helyzetet. Általában egy ember aki dolgozik vagy dolgozott jobban át tudja érezni milyen az amikor egy főnök hülye, vagy a munka nehéz, az ügyfél undok, a rendszer nem működik, a fizetés nem elág, vagy olyan sokat dolgozik, hogy már úgy érzi, hogy csak a cégnek él. Ugye?

Olyan ez, mint a "mama dolog", vagy a "házasság dolog". Mi, boldog szinglik akiktől csak a hitelkártya és a kutya függ fogalmunk sincs arról, hogy mi olyan érdekes abban, hogy az ember megvitatja a "párkapcsolatot", a "házassági dolgokat", a "ház építést, gyerekszobával és vendég szobával", vagy az egész "anyós" és "főzés" dolgot. Oké, nekem van anyósom, de lerendeztem. Nem, nem öltem meg és ha rejtéjs körülmények közt hal meg, nem én voltam, és komolyan, épp azokban a napokban gondoltam, hogy lemegyek lazítani Rio de Janeiro-ba. De visszatérve a témára, mi boldog szinglik nem igazán látjuk a nagy érdekességet abban, hogy milyen iskolába kell iratni a házi szörnyeteget, vagy mit csinált az oviban, vagy mit mondott a doki róla, hogy milyen nagy és bla, bla, bla. Ezek mind unalmas témák azoknak akik nem érezzük át a dolgot, tehát ugyanilyen lehet azoknak akik még nem dolgoztak, vagy sose dolgoztak egy proletár aprító cégben.

Közben voltak fejlemények a kocsi ügyben is. Nem vettem meg végül a csinos fekete Chevrolet Monzát, mert amikor elvitettem Chucky-hoz, ati szerelőjéhez kiderült, hogy nincs olyan jól, mint azt a tulajdonosa mondta. A fékeket más sürgősen ki kellett cserélni, a rúd ami alulról tartja a motort össze volt repedezve és ki kellett cserélni mert a forrasztó munka amit rajta végzet valaki fertelemes volt. Ráadásul az olaj csöpögés sem volt rendesen elintézve. Nekem már eleve fura volt, hogy ez az ember annyit rohan a szerelőjéhez, és hogy a szerelője is mindenfélét talál rajta amit "egyből kicserlél". Nem mondom, a kocsika csinos volt, de én nem akarok egy olyan kocsit venni amibe még pénzt kell tenni, főleg, ha az a pénz már az enyém. Tehát megmondtam az embernek, hogy mégsem veszem meg a kocsit. Az emberke nem vette jó néven, de azért megjegyezte, hogy ő amúgyis már eladta valakinek aki szinte elvitte egy szerelőhöz, akin mind azt tette meg amit a Chucky (nem hiszem) és ő azt mondta, hogy a kocsi tökéletes. Hát a még én is láttam a repedéseket, a másik szerelő miért nem? És egyébként, Chucky street-racing (utca versenyző) kocsikat szokot nézni és javítani, és nem minden szerelő nézi meg és vizsgálja ki a kocsikat olyan alaposan. De hát jó, ha eladta, eladta. Jó neki. (Fura persze, hogy másnap felhívott. Nem tudom mit akart, mert nem vettem fel, ugyanis már semmi közünk egymáshoz.)

A Chevrolet bukás után elmentem egy helyre ahol csak importált Hyundai Accent kocsikat árulnak. ezekből kinéztem kettők. Jóval drágábbak, mint a Monza, de csinosabbak is. Ezek azok.

Hyundai Accent

2000

1500 cc

5050 €

Hyundai Accent

1997

1500 cc

4010 €

Csinik, ugye? Nekem legalább tetszenek. Hogy mi lesz.melyik lesz, azt még nem tudom. Egy dolog tuti: Apu a Hyundainak jobban örül, amiért szívesen kifizeti a magasabb árat, plusz minden velejáró költséget, mint a Chucky-t, az ügyvédet és a kocsi beírását. Ha meglesz a kocsi, tuti mesélek!