Tegnap találkoztam Carrie-vel San José-ban, az egyik legújabb kedvenc helyemen: Q'Café, egy kávézó/bár San San José kellős közepén, ahol két boulevard összeér, ahol régen egy hatalmas képernyő volt látható, ahol minden meccsnél tülekedtek az emberek, megállnak és nézik ki merre fut, nem érdekli őket mikor indul a busz, hova kell menniük, mert mindig van egy pillanat a futballnak, főleg ha olyan fontos, hogy az utcán ingyen, óriás képernyőkön sugározzák a városnak.
Q'Café általában nem az a hely ahova Carrie-val megyek, hanem ahol más fajta barátokkal találkozom. Laura, Milena... ilyenek, de ez alkalommal, mivel tudtam, hogy Carrie késni fog (szokásához híven), és jobb a buszállomáshoz minél közelebb lenni, ide hívtam, hogy találkozzunk, hogy végre visszaadjam J.L. Langley könyveit - a cowboy-osak - majd egypárat ajándékba adjak azokból amiket Roo küldött Laurával. Tudom, hogy nem jó ajándékok, a történeket rosszak, a képek még annál is gyatrábbak, de talán Carrie tud nekik valahol otthont találni.
A várakozás patologikusan késő barátnőmért, megint kellemesen tölt el, egy forró Baileys' Café Macciato-val és Henry Miller regényével. Belemélyedtem abba a Párizsba, abba az életbe, azokba a barátokba és nőkbe, hotelszobákba, italokba és kemény beszédbe. Lassan szürcsölgettem a kávémat, ujjaim felváltva kapaszkodva a felmelegedett üveg bögrébe, kiűzve így a nyirkos hideget a szervezetemből, míg Miller tovább mesélte nekem nyíltan, sok fuck és whore és bitch és lice és clap közt, hogy volt az az élete egyik legszebb korszaka, messze Taniától és Monától, akik felváltva nem mások, mint June és Anaïs. Ki mikor hol. Mintha ott ült volna velem szembe a kávézóban, torkába öntve az Anjou üveget, kopott ruhájában, fél szakállasan, méregetve ki tud-e belőlem kunyerálni egy pár frankot, miközben Swift képeiről beszél, hogyan használja mint modellt.
Áll a kávék után a menüben egy rövid likőrös lapocska, és ez izgatja a fantáziámat. Nincsenek benne a megszokottak, tudni illik, Cosmopolitan, Manhattan, Tom Collins, Green Dragon, White Russian, B52. Van benne Mojito, Caipirinha, Vodka és RedBull... Eszembe jut egyből rég nem látott Imilla, a Kubai nagykövet lánya, és @divianb. Imilla keverte nekem az életem első Mojitóját, kiszínezve ékesen kék Curaçao likőrrel, feldiszítve mint és spearmint levelekkel. @divianb közben a Twitteren osztotta meg a jelenlegi bár híreket: mostanában a Mojito a menő ital, viszont sokan nem tudják megfelelően elkészíteni. Ezt ki kellett próbálnom, és így, amikor megérkezett Carrie és kérte a saját Bailey's Café Macciato-ját, én kértem egy Mojitót.
Milyen szegényes ital volt! Nem lehetett benne érezni a rumot, és még ha a Bacardi nem is egy olyan jó rum, akkor is alkoholos, bele voltak turmixolva a levelek, a citrom, a jég, amiért alapvetően fű kotyvalék íze volt. Olyan volt pontosan mint azok a Veggan egészséges koktélek amiket ezer fűből és uborkából készítenek amik kitisztítják az ember szervezetét, és amiknek olyan ízük van, mint a ló eledelnek. Fertelmes volt, de legalább volt finom Bailey's kávénk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése