2010. november 1., hétfő

Tök-kelütés és Facebook

Tegnap megtartottuk Aleéknál a Halloween bulit. Hát jó, nem volt igazán buli-buli, de ott voltunk, szórakoztunk, néztük valamennyire a Patriots vs. Vikings amerikai futball meccset, ittunk, ettünk és jól éreztük magunkat. Mindannyian most csináltunk először Halloween-i Jack-O-Lantern-t. Aleék komolyan kikutatták mit kell a tökkel csinálni, több tök-arcot is letöltöttek a nettről, hogy legyen egypár ötlet.

Vittem a társaságnak Smirnoff Ice-t (feketét), cukorkát (ez a Halloween-nel jár) és egy tányérra való gyönbér kekszet (gingerbread cookies). Épp úgy mint otthon, a kekszeknek nagy kellettük volt. Próbáltam áthívogatni a "sötét oldalra" - illetve, beléjük fújni az Odaát szeretetet -  de nem igazán sikerült. Ők nem Winchester anyag. Sajnos.

Jobban tudtam volna szórakozni, ha nem lett volna ott José, Ale férje, ugyanis egész este nem tudtam leülni formában pletykálni, és megkérdezi, hogy a végén mi lett az egész kocsi üggyel, és a énekelgetés üggyel, amiről nagyon szerettem volna hallani. José, ráadásul egész este kacérkodó kedvében volt, amiért nagyon gyanítok arra, hogy ez az egész éneklős biznisz csajozásra megy ki. (Az emberek nagyon átlátszóak tudnak lenni amikor elbizalmaskodnak. Azt hiszi tök jó terve van, kiokumulálta, most már van ürügye, most csak le kell csapni valakire, és íme erre megy ki a kacérkodás.) Közben, persze, mindenféle hülyeségről beszéltem velük.

Ez alkalommal Ale, José és Jo (a lányuk) megint próbáltak beszippantani a "feketeség csomóba": Facebook-ba. Alenak van egy blogja, de szerintem nem is tud bloggozni. Ő felír valami címet, és alája semmit se tesz, vagy mindenféle adendumokat rak bele, de iromány nincs. Azt mesélte, hogy ő mindent a Facebookjába tesz, ott viszi az életét, oda akasztja fel mondanivalóját. Persze, közben arra is jó neki, hogy lesse Dmitrij mit mond és mit csinál. Hogy lehet, hogy ennyi év után még mindig szerelmes abba a tökkelütött hülyébe? Dmitrij életében sose nézett feléje, neki Ale csak egy barát, semmiben se más egyéb barátjától, de mint nő sose nézte. Miért, hát. nem lép az Ale ezen túl?

Ale, amióta látta Dmitrijt, (13 évesek voltunk) azóta folyamatosan rajta jár a feje. Akkoriban kinevettük (habár én őszintén, gonoszan nevettem ki - sose voltam az a fajta aki elrejti vagy leplezi érzelmeit - ), mindenféle gúnyos nevet adtunk neki, és nem volt a világon senki furább, hülyébb vagy félresikerültebb mint ő. Aztán persze úgy hozta a sors, hogy összekerültem egy kis időre Dmitrijjel, aminek éget verő vége és következő drámája lett, ami végig víz hangzott a gimnáziumban. (A gimnáziumi újságban olyan megjegyzések jelentek meg, hogy "Mi van Orosz? Kitette a szűrödet a Magyar?"). Dráma dráma tetején, ahol Dmitrij húzta a rövidet. Én boldogan éltem életemet, nevettem, szórakoztam, készültem az egyetemre - majd Magyarországra - körülöttem röpködött egy pár srác, köztük az egyik gimnáziumi sport csoportnak az egyik tagja... kosárlabdás, azt hiszem. Dmitrij közben a gimi bolondja lett, ahol senki se engedte elfelejteni, hogy szerelem vallását hideg "de én nem" fogadta. Ale közben mellettem volt, együtt, az egész gimivel röhögtünk rajta.

Aztán vége lett a giminek, Ale pedig főiskolába iratkozott be, oda ahova Dmitrij ment, amikor Costa Rica egyik legjobb egyetemébe mehetett volna, ami ráadásul közelebb is volt hozzá. Ő Dmitrij után ment, ezt senki sem veri ki a fejemből. Barátja otthagyta, másikat talált, férjhez ment, de ő továbbra is csak Dmitrijről tudott beszélni.

Két évig voltam én kint, két évig maradt egyedül  - és férjével - Dmitrijjel. És semmi. Én visszajöttem és mivel fejembe vettem, hogy bocsánatot akartam kérni Dmitrijtől azért, hogy hogyan bántam vele (nem is vagyok én olyan rossz), visszakerültünk. (Dmitrij emberként nem ér semmit, szeretőként isteni. Listámon 9,2-es. Csak három srác van fölötte.) Másfél évig voltunk együtt, sokat jártunk Aleékhoz, és még akkor sem történt semmi. Aztán Dmitrij meg én utoljára szakítottunk, most örökre, kapcsolatot veszítettünk egymással, Dmitrij még hol-hol kapcsolatba lép vele, és még mindig semmi.

Meséli Dmitrij Alénak, hogy kiment Mexikóba, most ott él, van barátnője (vagy már felesége?) és kutyája, jó munkája van motorozik föl alá, versenyezni akar... és az Ale mindenről beszámol nekem. Mi olyan érdekes rajta? Szerintem semmi, de Dmitrij Ale kedvenc beszélgetési témája. Hn, mi lehet annyira jó rajta?

Na, oké, ezt látni akarom. Azt hiszem felnyítom megint a Facebook-ot, de ki tudja medig!

Nincsenek megjegyzések: