Thomas-nak köszönhetően, az októberi szokásos esős idő Costa Ricában, komolyra, veszélyesre, majd halálosra vált. Gondolom sok embernek, az a gondolat, hogy Costa Ricában sokat esik az eső nem jelent semmit, és mondani nekik, hogy "de most komolyan sokat esik az eső" sem jelent különleges dolgot. A nagy esők itt szokásosak, amikor Herediában bokáig ér a víz és annyit esik, hogy nem lehet egy méterre előre látni. Ezek nagy esők, de ami most történik komoly dolog.
Costa Rica 7 megyéje 88 "cantón"-ra van osztva, amelyekből 35 Vörös Riadó állapotban van. (Egy megye "cantón"-okra oszlik, és egy cantón kerületekre.) Több helyen földcsuszamlás történt, ahol a legrosszabb Escazú-ban volt, San Joséban (egy cantón munkahelyemtől nyugatra, nem 5 km-re), egy helyen aminek az a neve, hogy Calle Lajas, San Antonio kerületben. Tegnapelőtt hajnalban lecsúszott a hegy oldala a sok eső miatt, teljesen eltemetve 13 házat. 12-en vesztették életüket, 19-en pedig még mindig nem kerültek meg.
Parrita - ahol Yuly családja lakik - szintén veszélyben van a vízözön miatt. A lakosság nem tud kijutni, a vízözön pedig olyan magas, olyan erős, hogy a vörös keresztesek sem tudnak bekerülni. A víz 1 méter magasan áll, de sok helyen már túllépte a 2 métert. Maguk a szomszédok mentik egymást, menekülnek amerre csak tudnak, és folyamatosan mondják a hatóságoknak, hogy van még sok ember akik nem tudnak kimenekülni a házukból. A szomszédok azokat tudják megmenteni, akik ki tudnak mászni a tetőre.
Nemrég a Nemzetközi Szükségállapoti Bizotság, CNE (Comisión Nacional de Emergencias) épített Parritában egy gátat, de nem fejezte be, amiért a folyó a gát mindkét oldalán kitört hamarosan elmosva magát a gátat is. A víz oly erővel tört ki, hogy tegnap hajnalban elmosta az egyik régi hidat - azt amit a Gyula annyira szeretett, mert olyan "biztonságosnak" tűnt - és erősen meggyengítette az új hidat amit mellette építettek. Ez Quepos felé. Jacó felé pedig 50 fölcsuszamlás akadályozza a forgalmat. Nincs a lakóknak se villany, se víz. Mindent elvesztettek. A segéd csoportok ruhát és eledelt kérnek nekik.
Jelenleg végig a Csendes Óceáni rész vörös riadó vészhelyzetben van. Az ország többi része szintén vészhelyzetben van. Idáig 9 híd esett le, vagy rongálódott meg olyan nagyon, hogy teljesen használhatatlan. Parritán kívül más helyeken is özönvíz helyzet van, ahol derékig, de még mellkasig érő víz szinten láthatóak.
Eszembe jut ilyenkor amit Hupikék Törpike írt a Twitterben a minap, hogy mi mindent lehet köszönni a neoliberalizmusnak, hogy mi minden sikerrel bír a mai Costa Ricában. Igen, ez az egyik. Neoliberalizmusnak köszönhetően nem fejezték be a gátat Parritában, megengedték, hogy mindenféle építő cég megvegyen olcsó földeket és építsen rájuk, majd eltűnnek mielőtt a földcsuszamlás letörli a települést a térképről. Neoliberalizmus veszi el a pénzt a hidaktól amik nem San José és a reptér között vannak, hogy méreg drága utakat építsenek privát cégek, akik olyan rosszul csinálják, hogy az autók kerekei alatt omlik össze az úttest.
Nem állíthattuk volna meg a hurrikánt, vagy az esőket, a sok vad időjárás változást, de sok vészhelyzetet, sok kárt, sok halált megakadályozhattunk volna, ha neoliberalizmus és "szabad piac" és "éljen a biznisz és a cégek" helyet gondoltunk volna egy picit, csak egy ici-picit az országra, arra hogy, mint Costa Ricaiak mind, van egy kötelességünk egymáshoz. Hogy nem arról van szó, hogy miért fizessem én az egészségügyet, hogy a szegény és a nincstelen élvezzék, hogy minek fizessek adót, hogy abból állami iskola épüljön amikor az én gyerekem privát iskolába megy, hanem arról van szó, hogy társadalomban az önzőségnek, a gőgősségnek nincs helye, hogy a többiek kizsákmányolása több kárt okoz, mint azt az ember előre látná, és hogy irigykedni és sopánkodni nem elég: tenni kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése