Nyuszi 37 Éves!

Boldog Szülinapot Nekem! ^_^ Itt van megint az év legjobb napja: A szülinapom. Szép, fincsi, napos a nap, de nem égő, és van hozzá egy kis szellő is, hogy kellemes legyen. :-) A tavalyival ellentétben, ez most tök nyugis volt, ugyanis itthon ünnepeltük meg, tonhalas rizzsel, jégborral és citromos pitével. A napi terveim, a bloggozáson kívül, olvasás, levelezés és talán egy kis szekrény takarítással lenne tele. ^_^

Szülinapom azért is kedves számomra, mert ezen a napon túl kezdődik az év második fele, ami azt jelenti, hogy hamarabb jön a tél, és vele együtt a szünet. ^_^ Az évi terveim egy kicsit el vannak maradva a programmal szemben, de még van 6 hónap ami alatt - Isten segítségével! - talán be tudom hozni a tolódást. ^_^ Még hat hónap! Csak így előre!

Sok szépet kaptam barátnőimtől és Apuéktól.

Carolltól és Kathleentől két szép bögrét kaptam és egy fekete pólót amit csináltattak nekem, plusz hozattak nekem egy gyönyörű piros Hello Kitty-s kapucnis pulcsit. Ez a darab azért fontos számomra, mert jelenleg egy MTV farkasemberes sorozatot nézünk, és így most van nekem egy piroskás kis kapucni. ^_^

Apuéktől három csokis dobozt kaptam. Ezen kívül megbeszéltük, hogy majd megcsináltatjuk a szekrényemet - azt ami a jelenlegi szobámba van. Ezért is van az, hogy most azon dolgozom, hogy kitakarítom a szekrényemet - mind a két szekrényemet - hogy majd az új szekrényembe minden szépen beférjen és csupa olyan dolog legyen benne amit tényleg használok, nem csak egy régi cucc raktár ami senkinek se kell.

Sonja barátnőmtől kaptam osztrák bonbont, egy fincsi mandulás testkrémet és egy kis lila karperecet.

Ezenkívül Karitól kaptam egy könyvet ami még mindig Magyarországon van, magamnak vettem három könyvet és majd holnap hozatok magamnak Angliából egy új filofaxot. ^_^ A jelenlegim valahogy tönkrement és a Filofax cég nem adott nekem egy olyan megoldást ami nekem tetszett volna.

A pénzügy egy picit szűk, de sokkal jobb mint ami az előző hónapokban volt. Az a fontos, hogy javul a helyzet, megoldjuk a dolgokat és haladunk a közép- és hosszútávú terveinkkel. Minden csak előre!

Közben ma végre elmentem Attiékkal és Apuval megnézni a telket. Elég szép, de messze van. Íme egypár kép amit csináltam a helyen.

Szép, ugye? Jelenleg csak méregetjük, de Attiék és Apuék terve az, hogy majd odaépítenek három házat, hogy az egész család ott éljen. Ki tudja mi lesz majd ebből...

Teli Hold

Tegnap kezdődött a telihold. Azt mondják, hogy ez az év legnagyobb teliholdja. Elhiszem, de sajnos nem látom mert úgy be van borulva itt, hogy nem igaz. Most rengeteget esett az eső és nem is volt szivárvány az egész hónapban, ami nem normális. Olyan mintha Június úgy döntött volna, hogy most ő is feketébe jár mint én. Hn, fura ez a Június.

Ez a hét nagyon szép és nyugis volt. Elkezdtem egy új munkát vagy projektet az irodában, és rengeteget tanulok belőle. Egy perről van szó. Nem hittem volna, hogy van aki ennyire rosszul készül és mégis merészkedik beperelni valaki mást. Mint közgazdasági tanácsadó, szerintem már jövő hétre meg tudom, adni a véleményemet, de előtte még el akarom olvasni, hogy mások milyen reakciót javasoltak, hogy más osztályok mivel álltak ki. Érdekelne vajon a volt főnököm mit válaszolt.

Eljutott hozzám a hír, hogy a hülye nő nagyon bele betegedet a munkába - illetve a bántásnak és megaláztatásnak amire a Fő Igazgató folyamatosan kiteszi. Az emberek csak bámulnak, hogy hogy lehet, hogy ő most olyan gyakran van beteg szabadságon. Van aki nevetgélve azt mondja, hogy nem volt ő soha annyira betegszabadságon mint amióta hajba kapott velem. Én ezt nem tudhatom, de igen, szemmel láthatóan minden egyes alkalommal amikor összevesztem vele ő másnap már a doktornál ült és kérte a beteg szabadságot. Tudom, hogy nem kellene, de egy picit sajnálom, mert igen, ő tehet erről, ő bántotta az embereket folyamatosan éveken keresztül, ő kergette őket beteg szabira és el abból az osztályból ahol ő dolgozott, de mégis, csak nem hajlandó észre venni, hogy benne van a baj, hogy csak is ő tőle függ, hogy a dolgok jók legyenek megint, és nem tesz ennek az érdekébe.

Van egy mondás ami körülbelül ezt mondja "Nincs rosszabb vak, mint aki nem akar látni". Sajnálom, mert nem akarja kinyitni a szemét, és ennek csak rossz vége lesz, de hát, ha nem hagyjuk, hogy ezt végig szenvedje, nem lesz rá remény, hogy tanuljon.

Kint, fenn az égen egy nagy telihold ragyog, lehet, hogy nem látjuk, de azért továbbra is ott van, onnan fénylik, hidegen, ezüstösen süti a felhők tetejét. Nem lehet, hogy néha mi magunk is így vagyunk vele? Hogy csak azért mert nem látjuk a holdat azt hisszük, hogy nincs is ott? Néha a felhők fölé kell emelkednünk. Néha csak hinni kell és türelmesnek kell lenni. De csak néha ^_~

Karma?

Ma nem szeretnék munkáról írni a blogban. A dolgok továbbra is jól mennek és a főnökök továbbra is azon küzdenek, hogy kinek van nagyobb ereje, hogy engem megkaparintsanak. Igen, ahogy a Kari mondta, ez annak az eredménye, hogy nem azt csinálom amit a többiek, hogy nem részesedtem soha a helyi szokásokban, hanem mindig is hű maradtam önmagamhoz és értékeimhez: a szorgalmas, jó munka. Csak gyorsan, hogy ezt a témát befejezzem, nagyon is igaza lehet, ugyanis nemrég azt mondták nekem, hogy gondoljak arra, hogy jobb ha nem tűnök fel nagyon a többiek közt, és egy kicsit legyek olyan mint a többiek. Hn, köszönöm a jó tanácsot, de még így sem adom fel magam.

A mai blog, viszont, nem rólam szól, de ahogy belegondolok, ez is munkáról és megélhetésről szól. Ezen a héten tudtam meg, hogy a hónap elején elbocsátották az Ale volt férjét. Ez nagyon nem jó időben jöhetett nekik, ugyanis az Ale, ahogy tudjuk, több éve munkanélküli és a jelenlegi barátnőjét is most nemrég bocsátották el. Lányuk - az Ale és volt férje lánya- hamarosan egyetemre menne és ezzel az elbocsátással most veszített egy lehetőséget. Nincs pénzük, tehát a lány kénytelen lesz egy állami egyetemre menni, ami tulajdonképpen a legjobb, de nem az amit szülei idáig tanítottak neki.

Egy életen keresztül azt prédikálták a világnak, hogy nincs semmi ami olyan gyűlöletes mint az állami dolgok és szolgáltatások: állami oktatás, egészségügy, munka, egyéb szolgáltatások. Éveken keresztül nyomták, hogy mennyire pocsék minden ami az állammal kapcsolatos, hogy csak a privát szféra a jó, hogy ott igazán csak a jók dolgoznak, mert ott épp azt nézik, hogy ki jó és nem kinek milyen kapcsolata van. Lenézték a szakszervezeteket és a munka garanciákat mint egy korrupt rendszernek a maradványai. És mit nyertek vele? Tényleg azért bocsátották el mert nem jó? Mert van nála jobb? Vagy azért, mert annak a privát egyetemnek aminek dolgozott csak a profit van érdekében?

Sokszor az ember elgondolkodik azon, hogy vajon az elvei helyen valóak, tényleg igaziak-e vagy nem. Ez egy nagy magyar kérdés most, amikor még sok az ember aki a szocializmus maradványaiból akar mindenáron kiszökni akármibe, legyen az vad kapitalizmus vagy náci-szerű bolondság. Persze, nem mindenki közgazdász és nem mindenki képes átlátni a piac-világ és a gazdasági világ hálózatát, de néha muszáj egy picit tovább gondolni, egy picit hátralépni és megfigyelni a helyzetet amilyen objektívan csak lehet. Lehet, hogy tévedek, lehet, hogy a pozícióm nem jó, de ahogy figyelem a dolgokat látom, hogy Aleék egy nagy hibát követtek el: tudatlanul beszéltek és tudatlanul ítélkeztek. Ez sok negatívumot hozott maga után, amit mondtak az megmaradt és rossz fülekbe jutott, és most a saját szavaikat kell megenniük.

Amit kiengedünk a világegyetembe, az vissza is kapjuk. Igen, mindenkiben van negatívum, mindenki mond valami rosszat valaki másról  - ez egy alap emberi dolog - de tudni kell, hogy a Yin-Yan-t tartjuk fenn, vagy egy mérges hálót szövünk magunk körül. Mi a különbség? Hogy hogyan érezzük magunkat. A negatívumot, igen, hagyni kell kifolyni szívünkből, okulni kell belőle, de nem szabad ebből élni.

Egy Hét Érdekes Eseményekkel

Ez a hét egy extra szabad nappal kezdődött, ugyanis itt volt a kínai elnök. Így hétfőn nem mentem dolgozni és még egy picit tudtam pihenni. Kellett is nekem a pénteki események után. Kedden kezdtek a többféle gyűlések és több témában is dolgoztam egyszerre. Egyeztetni próbáltam a rendszeremet munkatársammal, de nem vagyok benne biztos, hogy megértette mit akarok. Attól tartom, hogy Rodri valahogy nem tudja most hogyan viselkedjen velem, és sokszor úgy bánik velem, mintha a titkárnő lennék. Na, ezt is hamar rendbe állítjuk.

Ezen a héten egy nap - talán szerdán - felhívott a volt főnököm és szólt, hogy José Pablo megy vissza - illetve jön vissza - az ügyvédi osztályba. Nem kell mondanom, hogy nagyon megijedtem, mert ez azt jelenti, hogy nekem vissza kellett mennem a pokolba. Volt főnököm szólt, hogy majd akkor én megyek vissza hozzá, mint a pénzügyi osztály része, de valahogy ezt nem láttam tisztán. Miután letettem a telefont rohantam az igazgatóhoz és megmondtam neki, hogy mit mondott a volt főnököm. Ő azt mondta, hogy így is van, hogy ez az ember beszélt vele, hogy ide akar visszajönni, de úgy, hogy egyből átmegy a Nemzetközi osztályba. Hogy miért? Ez az igazgató beszédéből nem volt tiszta, de olyasvalami van az egész mögött, hogy a volt főnököm és a hülye nő nem engedélyeztek neki egy másfél éves fizetett engedélyt, hogy elmenjen tanulni Spanyolországba. (Igen, másfél hónap után - mialatt alig volt az irodában, mert folyamatosan hiányzott - mert érni egy más fél éves fizetett engedélyt!)

Az igazgató viszont azt mondta, hogy azt mondta José Pablónak, hogy ők nem akarnak engem elveszteni. Nekem alapvetően azt mondta, hogy majd mindent megtesznek, hogy ne veszítsenek el engem. Aztán mondott valamit: Melania - az emberi erőforrások nő ahol a volt főnököm dolgozik - rosszul csinálta a cserét és nem egy feltételes csere helyet egy tiszta cserét csinált, miszerint a pozíciómat odaadta jelenlegi főnökömnek. Hogy kaptak egy másik pozíciót az semmiben nem folyásólja be azt, hogy engem átengedtek.

Felhívtam a főnöknőmet, hogy szóljak neki a helyzetről és még aznap főnöki gyűlésen megbeszélték a helyzetet. Egy főnök akivel nem dolgozom, állítólag erősködött, hogy engem semmiféle képen nem lehet elengedni, főnöknőm pedig megmondta, hogy hisztit csap, ha engem elveszít. Az itteni emberi erőforrásos emberek is elkezdtek izélni szintén, hogy ez a mozdulat nem olyan könnyű, mint ahogy José Pablo mondja, majd az is kiderült, hogy nem is írták még neki alá a mozdulatot. A dolgot majd felvitték a fő igazgatónőhöz, nehogy a volt főnököm a CEO-hoz vigye a helyzetet és kikényszerítse, hogy engem adjanak vissza. Úgy tűnik, hogy miután a két főnök és az igazgató beszéltek a főigazgatónővel ő is úgy döntött, hogy engem nem veszíthetnek el.

Közben a volt főnököm megjelent az új helyemen, jött látogatni és mesélni, hogy mennek a dolgok, hogy vissza mehessek hozzá. Ezt az egész csoport észrevette, Rodrit is beleértve. Nem gondoltam rá, de ő aki jelenleg igyekszik egy új munkát találni, de nem megy neki, nagyon rosszul eshetett látni hogyan vesznek össze értem a főnökök. Mielőtt ide kerültem volna Rodri volt az aki a legtöbb munkát csinálta, de most hogy én is itt vagyok, lassan én vagyok az akire az érzékenyebb munkát osztják, ugyanis idő- és rend szempontjából én vagyok a megbízható. Ez, szerintem, kezdi megviselni, és emiatt kezd nem feltétlenül megfelelően viselkedni.

Barátnőmmel, Gis-szel beszéltem erről a minap: sajnos lehet, hogy féltékeny és ahelyett, hogy arra törekedne, hogy akkor jobb legyen, tanuljon és feljebb emelkedjen, gyerekesen viselkedik. Remélem megváltozik mielőtt késő lesz, mert nekem nem árt, csak magának.

Ruha Varrás!

Elkezdődött Június végre, az egyik kedvenc hónapom, és a hírhedt "Fekete Hónap" a naptáramban. Érdekes módon, ebben az évben megint azo9n találtam magam, hogy nincs elég fekete cuccom, tehát kénytelen voltam menni venni egypár blúzt, ami érdekes módon sokkal könnyebb volt itt Costa Ricában, mint otthon Magyarországon. Emlékszem otthon egész májusban keresgéltem mind a Mammut-ban, mind a Westend-ben, nem tudom hány ezer boltban (Esprit, MNG, Benetton, Zara, Retro, M&S...) és alig találtam valamit, itt pedig elmentem munkaután egy nap a Paseo de las Flores-be, letettem a kocsit a fizetős parkolóba, és amint bementem a bevásárló központba az első boltba láttam egy gyönyörű garbót - totál olyan mint amit Benedict Cumberbatch használt a Star Trek-ben - majd míg az általam kitervelt első bolt felé mentem véletlenül megpillantottam egy másik pólót egy másik boltban, és amikor ahhoz a bolthoz értem ahova eleinte menni akartam, már volt nálam három darab, a boltban (egy GEF nevű bolt ahol csupa egyszerű pamut ruhát lehet szerezni), pedig nyolc felmért darabból ötöt vettem meg, még pedig úgy hogy kettőt csak azért nem vettem meg, hogy ne keljen túl sokat fizetnem. De minden darab olyan szép volt, és olyan jól állt!

Olyanok, hogy nadrág meg szoknya nem nagyon vannak, de ezzel is van egy tervem: meg akarom próbálni, meg tudom-e őket varrni. Igen, tudom, nagy vállalkozás, de amikor egyetemre jártam egyszer varrtam magamnak egy nadrágot és egy szoknyát és nem lett olyan rémes, plusz a múlthéten fejeztem be egy drapp nadrágot ami nem lett tökéletes de kezdetnek elég jó. Tegnap el is mentem egy anyag boltba és vettem 2x2 méter fekete anyagot két különböző anyag típusból: 2 méter egy puha vászon szerűségből (az a neve, hogy Linette), és 2 méter valami amit itt úgy hívnak, hogy "casimir", de biztos vagyok benne, hogy nem ugyanaz mint a cashmere. Ezek meglehetősen olcsó anyagok, tehát nem aggódom, ha amit majd varrok belőlük nem lesz tökéletes. Minden esetre, amit ezekért fizettem fele annyi sem, mint amibe kerül manapság egy nadrág vagy egy szoknya.

Ruhavásárláskor nekem az alsó rész mindig a legproblémásabb, ugyanis nem vagyok egy vékony, vézna kis cérna száll, hanem egy igazi ember forma, és a boltokban alapvetően csak a kábítószereseknek és anorexiásoknak gyártanak ruhát. Komolyan, hogy lehet olyan szoknyát gyártani amibe csak az egyik combom fér be? És én nem is vagyok kövér! De igen, már volt olyan és nem egyszer. Aztán sajnos manapság csak prostituált ruhát lehet szerezni a boltokban - legalább itt - és aki nem akar kilógó fenékkel vagy kigördülő pocakkal járni annak csak egy választása van: csináltatni kell a ruhát. Így hát úgy döntöttem, hogy megpróbálom, és őszintén, a nehézségek ellenére, nagyon tetszett az eredmény!

Igen, a nadrág varrást azt hiszem Február óta tervezgetem, de nagyon nem mertem belekezdeni a varrógép miatt, ugyanis nem tudom igazán használni. Kézzel könnyebben és biztosabban varrok, de géppel nem. Viszont amikor eldöntöttem, hogy varrni fogok, azt is eldöntöttem, hogy géppel fogok varrni, hogy azzal is  gyakoroljak. Őszintén, nem is volt olyan nehéz, ezért merészkedtem most venni több anyagot és megint nekilátni ^_^.

A varrásnak van több előnye és hátránya: például az ember nem mindig talál jó anyagot, tehát abból kell varrnia amit talál.  Aztán, míg az embere belejön, a varrás sok időbe telhet és az eredmény nem mindig valami jó, vagy az ember nem csinálhat mindig azt amit szeretne, ha nincs hozzá egy megfelelő forma vagy patron. A minta is egy másik elem: vannak darabok amiken speciális minták vagy rajzok vannak amiket nem lehet varrással elintézni. Ezeket a vásárlással az ember ki tudja küszöbölni. Ugyanakkor a varrásnak olyan előnyei vannak amiket vásárlással nem lehet elérni: a ruhát pontosan olyanra lehet csinálni, hogy kényelmes legyen az emberen. Mindig méretre lehet szabni, és az is a pláne, hogy az ember méretéhez illeszkedjen. Ugyanakkor, aszabás mintától függetlenül mindig lehet olyan változásokat csinálni amik az embernek jobban tetszenek. Például én szeretem a zsebeket, így még ha egy patronon nincsenek zsebek, tudok szabni rá zsebeket. Vagy a nadrág amit most varrtam, annak tulajdonképpen boka felé keskenyedő szárai voltak, én pedig egyenesnek szabtam meg.

Varrással ha meg van az anyag és megvan a szabás minta (vagy patron, igazán nem emlékszem hogy hívják magyarul), akkor megvan a darab. Nem kell szezonokat várni, nem kell több száz boltot átkutatni, és legfőképpen, nem kerül annyi pénzbe mint a ruha a boltokban. Ha nagyon belejövök, ki tudja, még lehet, hogy nekiállok hímezni és szmokkolni!