Ez a hét egy extra szabad nappal kezdődött, ugyanis itt volt a kínai elnök. Így hétfőn nem mentem dolgozni és még egy picit tudtam pihenni. Kellett is nekem a pénteki események után. Kedden kezdtek a többféle gyűlések és több témában is dolgoztam egyszerre. Egyeztetni próbáltam a rendszeremet munkatársammal, de nem vagyok benne biztos, hogy megértette mit akarok. Attól tartom, hogy Rodri valahogy nem tudja most hogyan viselkedjen velem, és sokszor úgy bánik velem, mintha a titkárnő lennék. Na, ezt is hamar rendbe állítjuk.
Ezen a héten egy nap - talán szerdán - felhívott a volt főnököm és szólt, hogy José Pablo megy vissza - illetve jön vissza - az ügyvédi osztályba. Nem kell mondanom, hogy nagyon megijedtem, mert ez azt jelenti, hogy nekem vissza kellett mennem a pokolba. Volt főnököm szólt, hogy majd akkor én megyek vissza hozzá, mint a pénzügyi osztály része, de valahogy ezt nem láttam tisztán. Miután letettem a telefont rohantam az igazgatóhoz és megmondtam neki, hogy mit mondott a volt főnököm. Ő azt mondta, hogy így is van, hogy ez az ember beszélt vele, hogy ide akar visszajönni, de úgy, hogy egyből átmegy a Nemzetközi osztályba. Hogy miért? Ez az igazgató beszédéből nem volt tiszta, de olyasvalami van az egész mögött, hogy a volt főnököm és a hülye nő nem engedélyeztek neki egy másfél éves fizetett engedélyt, hogy elmenjen tanulni Spanyolországba. (Igen, másfél hónap után - mialatt alig volt az irodában, mert folyamatosan hiányzott - mert érni egy más fél éves fizetett engedélyt!)
Az igazgató viszont azt mondta, hogy azt mondta José Pablónak, hogy ők nem akarnak engem elveszteni. Nekem alapvetően azt mondta, hogy majd mindent megtesznek, hogy ne veszítsenek el engem. Aztán mondott valamit: Melania - az emberi erőforrások nő ahol a volt főnököm dolgozik - rosszul csinálta a cserét és nem egy feltételes csere helyet egy tiszta cserét csinált, miszerint a pozíciómat odaadta jelenlegi főnökömnek. Hogy kaptak egy másik pozíciót az semmiben nem folyásólja be azt, hogy engem átengedtek.
Felhívtam a főnöknőmet, hogy szóljak neki a helyzetről és még aznap főnöki gyűlésen megbeszélték a helyzetet. Egy főnök akivel nem dolgozom, állítólag erősködött, hogy engem semmiféle képen nem lehet elengedni, főnöknőm pedig megmondta, hogy hisztit csap, ha engem elveszít. Az itteni emberi erőforrásos emberek is elkezdtek izélni szintén, hogy ez a mozdulat nem olyan könnyű, mint ahogy José Pablo mondja, majd az is kiderült, hogy nem is írták még neki alá a mozdulatot. A dolgot majd felvitték a fő igazgatónőhöz, nehogy a volt főnököm a CEO-hoz vigye a helyzetet és kikényszerítse, hogy engem adjanak vissza. Úgy tűnik, hogy miután a két főnök és az igazgató beszéltek a főigazgatónővel ő is úgy döntött, hogy engem nem veszíthetnek el.
Közben a volt főnököm megjelent az új helyemen, jött látogatni és mesélni, hogy mennek a dolgok, hogy vissza mehessek hozzá. Ezt az egész csoport észrevette, Rodrit is beleértve. Nem gondoltam rá, de ő aki jelenleg igyekszik egy új munkát találni, de nem megy neki, nagyon rosszul eshetett látni hogyan vesznek össze értem a főnökök. Mielőtt ide kerültem volna Rodri volt az aki a legtöbb munkát csinálta, de most hogy én is itt vagyok, lassan én vagyok az akire az érzékenyebb munkát osztják, ugyanis idő- és rend szempontjából én vagyok a megbízható. Ez, szerintem, kezdi megviselni, és emiatt kezd nem feltétlenül megfelelően viselkedni.
Barátnőmmel, Gis-szel beszéltem erről a minap: sajnos lehet, hogy féltékeny és ahelyett, hogy arra törekedne, hogy akkor jobb legyen, tanuljon és feljebb emelkedjen, gyerekesen viselkedik. Remélem megváltozik mielőtt késő lesz, mert nekem nem árt, csak magának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése