Tegnap kezdődött a telihold. Azt mondják, hogy ez az év legnagyobb teliholdja. Elhiszem, de sajnos nem látom mert úgy be van borulva itt, hogy nem igaz. Most rengeteget esett az eső és nem is volt szivárvány az egész hónapban, ami nem normális. Olyan mintha Június úgy döntött volna, hogy most ő is feketébe jár mint én. Hn, fura ez a Június.
Ez a hét nagyon szép és nyugis volt. Elkezdtem egy új munkát vagy projektet az irodában, és rengeteget tanulok belőle. Egy perről van szó. Nem hittem volna, hogy van aki ennyire rosszul készül és mégis merészkedik beperelni valaki mást. Mint közgazdasági tanácsadó, szerintem már jövő hétre meg tudom, adni a véleményemet, de előtte még el akarom olvasni, hogy mások milyen reakciót javasoltak, hogy más osztályok mivel álltak ki. Érdekelne vajon a volt főnököm mit válaszolt.
Eljutott hozzám a hír, hogy a hülye nő nagyon bele betegedet a munkába - illetve a bántásnak és megaláztatásnak amire a Fő Igazgató folyamatosan kiteszi. Az emberek csak bámulnak, hogy hogy lehet, hogy ő most olyan gyakran van beteg szabadságon. Van aki nevetgélve azt mondja, hogy nem volt ő soha annyira betegszabadságon mint amióta hajba kapott velem. Én ezt nem tudhatom, de igen, szemmel láthatóan minden egyes alkalommal amikor összevesztem vele ő másnap már a doktornál ült és kérte a beteg szabadságot. Tudom, hogy nem kellene, de egy picit sajnálom, mert igen, ő tehet erről, ő bántotta az embereket folyamatosan éveken keresztül, ő kergette őket beteg szabira és el abból az osztályból ahol ő dolgozott, de mégis, csak nem hajlandó észre venni, hogy benne van a baj, hogy csak is ő tőle függ, hogy a dolgok jók legyenek megint, és nem tesz ennek az érdekébe.
Van egy mondás ami körülbelül ezt mondja "Nincs rosszabb vak, mint aki nem akar látni". Sajnálom, mert nem akarja kinyitni a szemét, és ennek csak rossz vége lesz, de hát, ha nem hagyjuk, hogy ezt végig szenvedje, nem lesz rá remény, hogy tanuljon.
Kint, fenn az égen egy nagy telihold ragyog, lehet, hogy nem látjuk, de azért továbbra is ott van, onnan fénylik, hidegen, ezüstösen süti a felhők tetejét. Nem lehet, hogy néha mi magunk is így vagyunk vele? Hogy csak azért mert nem látjuk a holdat azt hisszük, hogy nincs is ott? Néha a felhők fölé kell emelkednünk. Néha csak hinni kell és türelmesnek kell lenni. De csak néha ^_~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése