Végre tudom használni az íjamat, végre tudnék vele gyakorolni itthon - és kell is, mert jövő héten lesz egy verseny azok között akik az Íjászati Klub óráira járunk, és erre reggel óta folyamatosan szakad az eső. Hát igen már itt az esős időszak. Még egy hét és egy nap, és elkezdődik a kedvenc hónapom: Október.
Az egyetemet már ezen a héten komolyan elkezdtem, és meg kell mondanom, hogy csalódtam: jobb volt régen az egyetem. Most nagyon hanyagok, ráhagynak mindent arra, hogy feltesznek ezt-azt az internetre, hogy majd mindent az interneten rendeznek le az emberrel, és erre az adminisztratív rész nem teszi fel időben az órarendeket (jelenleg még az első harmadévi órarend van fenn, és nem tették fel a harmadik harmadévit!), a tanárok nem válaszolnak az üzenetekre... és ez egy levelező egyetem! Mondom, régen sokkal jobb volt. Na, majd lesz valahogy, és én könyvelő leszek! :-D
A munkában minden meglehetősen jól megy. Na, látom, hogy ezt nem meséltem el nektek, tehát gyorsan be is számolok. (Miről is? Egy munkahelyi helyzetről.) Tehát az a helyzet, hogy amióta az új helyen vagyok bizonyos dolgok megváltoztak. Előttem a munkatársaim nagyon lágy kezűen bántak bizonyos emberekkel, akik folyamatosan azt csináltak amit akartak, dolgoztak ha kedvük volt, ha nem, akkor csak hagyták, hogy a munkatársaim szenvedjenek. Így évek óta sok munkával volt gond, sok mindent küldtek vissza, mert folyamatosan rossz adatokat küldtek (mindenféle állami és külső szervezetnek) amikor végre küldtek valamit, legalább fél éves késedelemmel. Amikor ide érkeztem szóltak nekem, hogy ez a helyzet van (de nem mondtak meg mindent, ezt most tudom miután felkutattam régi iratokat), és hát hogy óvatosan kell velük bánni, mert náluk az infó és mit tudom én. Aha. Én egy kicsit más stratégiával közelítettem meg az ügyet: noszogattam őket folyamatosan, majd a főnököket is beleavattam míg végre a fő igazgatójukhoz nem jutott a dolog, aki lehordta őket rendesen.
Most dolgoznak, igyekeznek, de nem szeretnek engem. Gondolhatjátok mennyire szenvedek emiatt. De mivel azt a bizonyos levelet nem én küldtem - habár én írtam! - hanem a főnöknőm szervezte és az Igazgatóink küldték (tehát az ügy nagyon magas fokra jutott), ez a csapat most azon dolgozik, hogy minket járasson le. Engem nem tudnak, mert nekem rengeteg bizonyítékom van ami felment engem, és őket teszi tönkre. Azért amikor és ahogy csak tudják, járatják a szájukat. Sajnos ezt külső partnerek előtt is szégyentelenül teszik.
Az a helyzet, hogy múlthét pénteken volt egy nagyon fontos gyűlésünk a regulátorral, ahol ezek az emberek is ott voltak. Én ott voltam a munkatársammal, akit jelenleg annyira lefoglal a munkakeresés, hogy nem tud rendesen figyelni semmire. Gyűlés után ő felvállalta, hogy megírja és elküldi mindenkinek a gyűlés jegyzeteit és magállapodásait. Direkt megkérdezték tőle, hogy mikor küldi el, és mondta, hogy még aznap, mert hétfőre már elfelejti. Mivel nem láttam jegyzetelni, én viszont a varázs tollammal jegyzeteltem, visszafelé felajánlottam neki, hogy átküldöm a jegyzeteimet, de mondta, hogy nem. Cég kocsival jöttünk, de ő nem ment velem vissza az irodába, hanem kitett engem a cég előtt, majd ment - a cég kocsijával - magán ügyeket intézni. Ez, természetesen nem helyénvaló.
Valamikor visszaért, majd csak telik a nap, telik a nap és nem küldi a jegyzéket. Félórával a munkanap vége előtt írnak a regulátortól, hogy hát várják a jegyzéket. Rá tíz percre egyszer csak azt látom, hogy a srác - aki minden nap későn ér be a munkába, az nap pedig fél órát késett - csak fogja a cuccait és elmegy. Megijedtem, hívtam, telefonon is felhívtam, megkérdeztem, hogy mi lesz a jegyzékkel. Ígérte, hogy otthonról küldi majd el.
Hétfőn vettem észre, hogy ő - aki igyekszik mindig valamit küldeni a hétvégén, hogy mindenki azt gondolja, hogy mennyit dolgozik - nem küldött semmit, aznap pedig szabadságon volt. Gyorsan írtam egy jegyzéket és bocsánatot kérve elküldtem mindenkinek. Hálaistennek mindenki kedves volt, szépen, szorgalmasan hozzáadták amit kihagytam és még aznap meglett a végleges változat. A munkatársam pedig csak annyit írt, hogy "Kösz". Annyira mérges lettem erre, hogy meg is mondtam a magamét, majd megmondtam a főnöknőmnek, aki rászólt.
Na, az a helyzet, hogy ezen a héten a főnöknőm elment szabira Olaszországba. Előtte még beszélt velem egypár e-mailről amit a helyettesének küldött amiben volt egypár kemény sor, amit a srácnak szánt. Gondoltam is én, de ő a biztonság kedvéért szolt nekem (engem boldogan kell tartani vagy visszaszökök a volt főnökömhöz!). Beszélgetve kiderült, hogy nem ez az első alkalom, hogy a főnöknőm rászól a srácra a folyamatos késésekért, és a rugalmas órarend felfogása miatt, és hogy a srácnak már többször volt gondja a helyettessel. A főnöknőm pedig, nagy gonddal tudta meg, hogy ez nem az első alkalom, hogy ez a gyerek engem csak úgy otthagy a probléma közepette, hogy csak lelép, elfelejti, lemegy szabira, és hagyja, hogy nekem keljen szaladgálnom és levadásznom azokat akiknek valamit be kell adnia, hogy majd Indiana Jones vagy Die Hard módon az utolsó pillanatban betudjam adni a dolgokat.
A dolgok lassan tisztázódnak, minden kiderül és egyre világosabb, hogy a főnöknőm nem engedhet el engem, vagy az egész osztály összeomlik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése