Ezen a héten végre beiratkoztam az egyetemre, hogy befejezzem a könyvelési diplomámat. Nagyon örülök ennek, egyrészt, mert végre nekiállta, hogy ezt is befejezzem, de azért is, mert valahogy olyan jól esik megint arra gondolni, hogy vissza kerülök az egyetemre és vizsgázni fogok, és egyebek. Igen, tudom, hogy furán hangzik, de jó érzést kelt bennem az a tudat, hogy most lesz valami az életemben (megint) aminek az eredménye teljesen tőlem függ és belátható időn belül látható lesz. A dolgok az irodában valahogy úgy haladnak, ahogy mindig. Persze nagyon örülök az új helyemnek, és abszolút semmi bajom a csoportommal, de az emberek akikkel kapcsolatba kell lépnem azok nem a legalkalmasabbak. Most egy hatalmas nagy csata folyik, ahol a megsértődött felek akadékoskodnak és nem veszik észre, hogy ezzel nem nekem ártanak, hanem az egész cégnek. Jövő héten lesz egy hatalmas nagy vita - előre tudom, ugyanis sajnos kénytelenek voltunk a főnöknőmmel több igazgatót is bevonni a dologba - aminek nagyon nem lesz jó vége, de biztos még ennek ellenére sem lesz nagyobb fejlődés.
Igen, jó lesz megint az egyetemre járni, ahol tudom, hogy az eredmény teljesen attól függ, hogy én hogyan készülök és mit csinálok. Végre szeretném megont érezni, hogy hatalmam van valami fölött. Oké, talán ezt nem így mondja az ember magyarul, ugye? Érezni akarom, hogy van ráhatásom arra mi az életemben fontos.
Ez az egyetem dolog közben azért is fontos nekem, mert hát nem egy könnyű döntés. Pénzbe kerül, időt igényel és sok minden van amivel foglalkozni kell. Tanulni valók, házi feladatok, kutatások... és keresnem kell két céget - az egyik egy földműves cég kell hogy legyen - ahol két külön projektet kell kidolgoznom. Nem, nem lesz egyszerű. Így, belekezdeni megint, egy kis erőt és elhatározást követel, aminek elindítása után fantasztikus jól érzi magát az ember. Mintha valamit legyőzött volna.
Ezen az egyetemen - mivel levelező - minden vizsgát szombaton vagy vasárnapon íratják az emberrel. Itt olyan, hogy az adott vizsga csak egy napon, egy adott órában van, és két vizsgám két egymásutáni szombaton lesz, épp amikor íjászatra mennék. Ez 4 szombatot jelent összesen az év hátralevő részében. Beszéltem a tanárommal és úgy döntöttünk, hogy hát az lenne a legjobb, ha már vennék magamnak íjat és azokon a napokon korán megyek lőni, óra időn kívül. Így hát majd be fogok szerezni egy olcsóbb fajta, fa markolatú íjat (a profik fémből vannak), ami azért még jó de nem való igazán versenyre, hogy ezzel gyakoroljak. Egyébként jó lesz, ha már meglesz a saját íjam és nem kell mindig gyorsan lecsapni az íjakra, hogy az ember egy jót szerezzen.
A tegnapi óra közben a tanárunk megfigyelte, hogy már jól lövök, de a technikám nem a legjobb, ami nem lenne jó verseny közben. Ez most nagyon a fejembe maradt, amiért úgy döntöttem, hogy itthon el fogok kezdeni egy picit gyakorolni, erősíteni a karomat és a hátamat. Igen, már jobban lövök, nem veszítek el nyilakat és lassan már csoportosítani is tudom a nyilaimat a táblán, de egy ideje érzem, hogy valahogy a hátam és a jobb kezem nem olyan mint lennie kellene lövés közben. Dolgoznom kell ezen is. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése