2013. szeptember 29., vasárnap

Megint Rövid a Hajam

Mikor is volt utoljára rövid a hajam? Hmmm... aszt hiszem, hogy a múlt században, vagy talán ennek nagyon az elején. Minden esetre rég volt, és most megint az. Mármint hogy rövid. Tegnap volt a hajadomány nap, ahogy meséltem egy ideje, és elmentem odaadni a hajamat valakinek akinek egy kicsit jobban kell mint nekem, és akinek jelenleg nem nő. A hajat egy bevásárló központban vágták le, egy csoport profi  fodrász akik munkájukkal adományoztak, vagy legalább azt mondták nekünk.

A tegnapi nap egy kicsit rohanós volt. Reggel elmentem a postára feladni egy csomagot egy barátnőmnek, akivel egy Könyv Klubban vagyunk ahol időről időre titkos könyv ajándékozást szervezünk. Kicsit késve indultam mert volt otthon még dolgom, és persze a takarítónő - aki nagyon kezd az agyamra menni, és egyre csak később és később jön - nyafogni kezdett, hogy a Yuly milyen rossz vele, hogy most "hirtelen" elkérte tőle a szobát, hogy már ne éljen a házban, és hogy akkor ő hova fog menni, hogy mennyi adóssága van és mit tudom én. Érdekes, persze, hogy egy ideje azon panaszkodik, hogy a Yuly mennyire rosszul bánik vele, hogy ő el akar menni, hogy nem akar ott élni, milyen keveset fizetnek neki és, hogy jövőre nem jön vissza. Komolyan mondom, meg kell már ettől a nőtől szabadulni.

A postánál sem ment valami könnyez az ügy, ugyanis az egyetlen postás leült vacakolni egy klienssel aki valamit kért az Amazon-tól legalább fél órát míg a másiknak eszébe jutott kasszát nyitni.

Onnan rohantam San José-ba, a város nyugati  végébe, hogy adományozzam a hajam a rákos betegeknek. Nem volt sok időm, ugyanis tegnap íjászati vetélkedőnk volt. Aggódtam amikor láttam, hogy mennyi ember volt ott 11-kor, (10-kor kezdődött) és csak egy fodrász vágta az emberek haját. Fél 12-kor már aggódtam, hogy nem lesz lehetőségem, adakozni amikor megérkezett egy sereg fodrász, és gyorsabban álltak neki a vágásnak. Sajnos a fodrászok nem profik voltak, hanem tanulók, akik maguk közt sem tudták eldönteni, hogy mennyi hajat kell vágni és akármennyire kért az ember tőlük egy egyszerű frizurát, nem voltak képesek teljesíteni. Így hát egy rendes Pageboy Bob frizura helyet egy egyenlőtlen frizurám lett, ami úgy nézni, mintha valaki egy machetével állt volna neki levágni.

Ez vagyok most én
Holnap megyek a rendes fodrászomhoz, hogy hozza rendbe a hajamat - legyen legalább mind a két oldal egyforma hosszú - és majd dolgozunk a frufrun, hogy majd az is olyan legyen mint szerettem volna.

Tudom, hogy az adomány miatt az embernek nem kellett a hajvágás miatt fizetnie, de az nem ürügy arra, hogy az emberek haját ügyetlen idióták vágják. Nekik az én hajam kell, legalább megtehették volna, hogy rendesen hagyják.

Íjászaton minden elég jól ment. A versenyen a 20 méteres céltáblához állítottak (idáig mindig is 10 métert lőttem), és hát nem is lőttem olyan rosszul. A lehetséges 360 pontból 194-et értem el. 20 méternél a legmagasabb pontszám 313 volt, nők között pedig 220 pont volt a legmagasabb, és 124 a legalacsonyabb. Szerintem ahhoz képest, hogy még nem lőttem ennyit, tényleg jó volt a pontszámom.

Nincsenek megjegyzések: