2008. május 22., csütörtök

10 Perc Annyi Mindenre


Levelek, levelek, levelek. Rave. Zene. Progressive. A fülem csak a szerv ami által táplálom agyamat, lelkemet. Felemelkedem. Táncolok és felszabadulok és ezáltal kibontakozik belőlem az ember aki több a társadalmi a mai embernél és angyal lesz aki nem angyal, hanem ember, mert képes teljes egészében emberkén érezni.

Tánc. Tánc.

Τερψιχόρη Rave

A tánc múzsája. A múzsa emberi átalakulása. A múzsa aki eléri a szabadság állapotát. Τερψιχόρη Rave.

Élek.

Fogynak a percek és szerettem volna arról írni, hogy a Yuly nem akarja engedni, hogy az Ati magyarul beszéljen, hogy akadályozza Dani magyar tanulását... Anyu szerint. Beszélni akartam arról, hogy ma felhívott Sandra Dél Afrikából és azt érzem, hogy szeretem. Írni akarta arról, hogy levelet írtam a Gyuszinak és hogy mennyire szeretem, mennyire hiányzik. Beszélni akarta arról, hogy kapcsolatba léptem Malachit Andrással és... Istenem, milyen szép a szeme! Kívánom. Most. Írtam a Rosának is, de ki tudja mi lesz annak a vége. "Secret Admirer" levelezek a Carollal. Ő Snape helyet ír én pedig a Secret Admirer helyet, aki még nem tudom ki lesz, de lehet Remus, Lockhart, Bill vagy Cedric. Egy játék ami eltereli a figyelmemet.

Írok. Olvasok és szerelmes vagyok Anais Ninben miközben egyre jobban látom magamat Henry Millerben.

Dobog a szívem hevesen. Élek. Emelkedek. Az élet nem más mint tánc, mint ezt az ellepő extázis...

Annyit mondanék.. de már nincsenek perceim...

Nincsenek megjegyzések: