Hétvégi Tervek

Karinak már csak egy hete, két hétvége marad a Costa Ricai ez alkalmi ittlétéből. Csak most  hétfőn kezdi el majd a spanyol órát (amit az első hétfőtől kezdve elkezdhetett volna) és érdekes lesz megnézni hogy reagál rá. Persze, ez azt is jelenti, hogy csak egy hetet fog tanulni, de már csak ennyi ideje maradt ez alkalommal. Szintén csak egy hetem van kocsi gyakorlásból, tehát egy hét még gyakorlat Karival és utána magamra maradok!! :-S Ilyenkor emlékszem Laura barátnőmre és arra gondolok, hogy ha ő is tud, én is tudok. (Persze, Laurának automatikus kocsija van, nekem váltós, de nem ez a pláné.)

Közben most, ezen az utolsó előtti hétvégén Kari végre meg fogja ismerni a Karibi tengert. A Patty, rice-n-bean földje, mind kaják amiket Kari nagyon szeret. Itt lemegyünk az egyik legszebb partra, Puerto Viejo, ahol majd megszállunk egy hangulatos lodge-ban, Physis Lodge. Ezekről majd rengeteg képet csinálunk és majd felteszem, hogy láthassátok itt is és a Facebook-on. Talán az iwiw-re is!! ^_^

Ja, ha tudni szeretnétek, igen, Kari megpróbált meglocsolni, de nemet mondtam és nem locsolt meg. ^_^ Azért kapot csoki tojást ^_^.

Vége a Szent Hétnek, és már mennem kell dolgozni holnap. Holnap Magyarországon Húsvét lesz, locsolással és ünnepnappal, de nekünk itt már nem ünnep, ugyanis mi egy egész héten keresztül ünnepeltünk. A program holnapra koránkelés, munka, négy különböző projekttel dolgozni, megnézni megérkezett-e a Kari első Amazon.com-os rendelése, feladni egypár képeslapot, belekezdeni egypár levélbe, beszélni a Miléval a szakdolgozatról, dolgozni a szakdolgozat összefoglalásán és a slideshow-on amit készíteni kell, majd elmenni a fogorvoshoz, gyakorolni egy picit a vezetést, ha a Kari csomagja megjött, elmenni érte, és hazajönni pihenni.

Vége a pihenésnek, a meditálásnak, kezdődik megint a munka.

Milyen Volt Panama Város

Tegnap jöttünk vissza Karival Panamából sok érdekes megfigyeléssel, amikből most egypárat megosztok a nagy közösséggel, aki ezt a blogot olvassa (igen, mind a NÉGY emberrel ^_^). Kezdjük csak azzal, hogy nem voltunk ott sokáig, csak három éjszakát, ami alapvetően csak két teljes napot hagyott a kutatásra és mindenféle turistáskodó kirándulásra. Én voltam ott vagy 11-12 évvel ezelőtt, de a körülmények mások, amiért, hát az amire emlékeztem nem volt elég jó, hogy akármit is kezdhessünk vele, tehát alapvetően ketten voltunk ott akik nem tudtunk sokat a városról, se arról, hogy hogyan menjünk egy helyről a másikra. Segít, persze, hogy Panama Város nem olyan veszélyes biztonsági szempontból, mint Costa Rica, de nem segít, hogy minden vörös lámpánál van legalább egy darab Fast&Furious taxis aki 80+ Kmph sebességgel suhan el, legyen már az zebrán ember vagy nem.

Panama Város a Csendes Óceánra néz. Szépen ki van építve mindenféle magas égkarcolóval, köztük egypár érdekes formájú, mint egy csavar formájú égkarcoló, és egy vitorla formájú épület a part mellett - de komolyan, a part mellett! - ami a híres milliomos, Donald Trump-hoz tartozik. Közben itt-ott több szegényebb kis épület van, alacsony és szemmel láthatóan lerobbant. Van egypár nagyon gazdag város rész, de igazán gazdag város rész, mint az úgy nevezett Balboa, ahol régen az Amerikaiak laktak, akik a Csatornával dolgoztak, és amit most a Panamai Állam vett át, és ahol különböző állami intézmények vannak, de ahol szintén egypár gazdagabb rétegű ember is lakik. (Úgy kell mondani? Hát a gazdagabb réteghez tartozóak, na.) Amikor mentünk a hotelunkba, a vezető néni megfigyelte, hogy a gazdag zsidó emberek, például, ott mennek át ahol kedvük tartja az utcán, és a rendőrök meg is állítják a forgalmat. Ezt láttunk is. Itt is vannak gazdag emberek, és nagyon gazdagok, is, de azokat is ugyanúgy gázolja el a hülye vezető, mint a szegényebb embert. (Már előfordult olyan is, hogy a Pénzügy Minisztert (épp azt aki tanárom volt az egyetemen), vagy volt elnököt megállították az utcán és elrabolták a kocsiját. Itt egyenjogúság van a rablások és egyéb bűntett áldozatesésben. Ez lenne az igazi "demokrácia"?)

Karival alapvetően taxival mentünk ide-oda. Ez már egymagában érdekes volt, mert egyetlen egy olyan taxit nem találtunk amibe óra lett volna. Az ember először megállapodott az emberkével, hogy mennyiért viszi, és ennyiért vitte. Persze, közben az emberek az utcán igyekeznek lelegyinteni a taxikat - még ha már van benne ember is! -  és ordibálják, hogy merre mennek. Ha útba esik, a taxi felveszi őket is és viszi! Mi voltunk úgy, hogy beült hozzánk egy gyerek, és voltunk úgy is, hogy beültünk egy taxiba amiben már volt utas. A buszok is valahogy úgy működnek - tudomásom szerint. Nincs egy adott, központilag megadott ár, csak csupa saccolás és alkudozás.

Voltunk a Flamenco Szigeten, ami egy turizmusnak szentelt sziget, egy háromból ami egy kis csücsökből kiáll és amiket egy út köt össze. Azért turizmusnak szentelt, mert ott vásárolni lehet. Nincs ott semmi, csak Duty Free boltok és Yachtok. Komolyan nincs ott semmi más az ég adta egy világon. Persze, ott vettünk négy képeslapot (amit majd arra használtam fel, hogy írjak a levelező barátnőimnek magyarázatot arról, hogy miért nem válaszoltam még leveleikre), egy tollat (ez a Karinak kellett) és L'Occitaine krémeket, alapvetően azért, mert ott fele annyiért tudtam megszerezni, mint itt. ^_^

Aztán elmentünk megnézni a Panamai Csatornát, és ennek egy turisztikai ponton, aminek az a neve, hogy Miraflores (Virágnéző). Ott a Csatorna egyik ilyen medence szerűsége van, ahova beterelnek egy hajót és vagy felengedik, vagy leengedik vízzel a következő szintig. (A Panamai Csatorna nem ugyan olyan magas mindenhol, amiért van három ponton is ilyen medence szerűség - angolul a neve "lock" - amibe lassan beterelik a hajókat egyenként huzigálva négy kis vonattal. Amint benne van a medencébe, ennek a medencének a két végén ajtó van, és vagy kiengedik belőle a vizet, ha az az irány amerre a hajó megy alacsonyabban van, vagy töltenek bele több vizet, ha magasabban van. Amikor a víz eléri a megfelelő szintet, elől kinyitják az ajtókat és kiengedik a hajót, bezárják az ajtót és vissza engedik a vizet az előző szintig a következő hajónak. Állítólag a Csatorna közepén 250 méterre van a tenger szintjétől, ezért kellenek ezek a medencék.) Miraflores-nél persze fizetni kellett a belépőt, de két lehetőség volt: $5,-ért felmehettünk a kinézőre, $8,-ért mehettünk a múzeumba, a színházba és egyéb helyre. Mi, persze, kifizettük a teljes jegyet, de megjegyeztem, hogy valaki akit a Kari meg én ismerünk, csak a szimplát fizették volna ki, mert sajnálták volna a pénzt a múzeumtól.  (Egy bizonyos barátnőm és családja, ühüm...)

A múzeum nagyon szép volt, egy pici történelemmel, egy rész a természetről, ahol rengeteg kérdésem támadt, mint közgazdász és mint környezetvédő. Aztán volt egy részleg ahol a csatorna működését mutatták és egy hajó vezető kabinja volt, ahol a Kari eljátszogatott. Volt egy másik rész gazdasági adatokról ami nem volt annyira tüzetes, mint szerettem volna. A színházban megnéztünk egy videót angolul a Csatorna történetéről. A végén egy kicsit érdekes volt, mert nagyon úgy tűnt nekem, hogy el akartak egy ötletet adni, hogy a tervezett bővítés ami 2014-ben lesz kész, nem olyan jó, mint amilyennek mutatni akarják. Ezt érdemes lesz majd felkutatni.

Egyébként voltunk több bevásárló központban, ahol volt méregdrága, Krőzusnak tervezett ahol egy Columbia nadrág $85,-ba került, és olyan is ahol halomra lehetett $3,99-ért pólókat és galléros pólókat venni.  Itt a Kari úgy felvásárolt, mintha akkor látott volna életében először ruhát.

Voltunk aztán a Régi Város Részben (Casco Antiguo), ami igen szép volt, de egybe kevert rettenetes szegénységet és romantikus régies, koloniális elemeket. Ott található a Francia Követség, és nem messze tőle szakadt ajtók mögött élnek szegény emberek, hatalmas nagy szemét dombok és ketreng közepette. Itt található egy picike, gyönyörű park amiben a franciák emlékére és dicsőségére emeltek szobrokat (a Franciák kezdték el a csatorna építését a XIX. században). Apró sétányok, kilátás a Csendes Óceánra, mindenféle szépség van annak, akinek lelke együtt tud érezni a Latin Amerikai koloniális idejének különleges romantikájára, amikor a függetlenség arany volt, és az újszülött, független államok formálása nem egy hatalmas, félelmetes feladat volt, hanem egy megvalósult álom amiben mindenki örömmel és büszkeséggel vett részt.

Érdekes város, érdekes szokások és érdekes emberek. Egy az biztos, nehéz egy szempontból megállapítani, hogy fejlődtek-e vagy sem (a Costa Ricaiakhoz képest), szerintem azok, de a fejlődésük nem vette el tőlük szokásaikat. ^_^ És ez dicséretre méltó. Magyarország is tanulhatna tőlük.

Kis Kirruccánás a Szabi Kellős Közepében

"Bienvenidos a Panamá". Ezzel fogadtak ma délelőtt a Tocumen Panamai reptéren. Igen, elmentünk Panamába - amit már tudtatok - és most itt is vagyunk. Érdekes volt az egész, nem mondom, egy nehézkés web check in-nel a Copa Airlines oldalán (mert, hogy nem csak úgy lehet check in-olni, hanem fel kell iratkozni a rendszerre, majd úgy check in-olni), majd elintézni a transzfert a reptértől a hotelig. Ehhez fel kellett keresni a hotel telefonszámát, ami nem volt azon az oldalon ahol lefoglaltam a hotelt - és egyébként észrevettem, hogy sok minden amit az az oldal mondott, nem is úgy van, mint például, a transzfer nem ingyen van, ahogy az oldal kijelentette - és kiderült, hogy US$11,- ba kerül per fő (a taxi egyébként US$28,-t kér), de a végén ez is meglett. Reggel keltünk, Apu kivitt minket a reptérre, ahol élveztük a Web Check In jóságát: nem kellett sort állni - illetve, nem a nagy sort - és mivel nem volt feladandó poggyász, egyből mentünk is be a váró termekhez. Sajna már nincs olyan kártyánk amivel lemehettünk volna a VIP-be, és igazán sajnáltam, az alkoholos italok lehetőségének megszüntetését. A Kari még kérdezi minek a VIP. Ja, a rendesbe van Burger King, Papa John's (pizza) és két aszalt sütis hely. A VIP-nél van sushi, alkohol és nem tudom mi más.  

A teremben megnéztünk egypár boltot, és találtunk egy olyan faragott tollat, mint amit a Kari akar magának, csak nem olyan nagy, mint az enyém és nincs olyan hordó formájú tartója, mint az enyém. (A Kari, őszintén, az én tollamat akarja.) És ennek a tetején US$13,50-be kerül. Én kerestem Sookie-ba egy díszt, és találtam egypár álomfogót, de őszintén drágálltam az árát. Lehet, hogy majd itt szerzek valamit, vagy ha nem otthon a fura boltba, vagy a boszi boltba.

Panamába, HATALMAS sorba kellett állnunk a vámnál, ahol egy buta nő - annak ellenére, hogy COSTA RICA-i útlevelem van, fennakadt azon, hogy Magyarországon születtem, és megkeresett egy listán (ellenőrizni való országok listája), ahol többször is végignézte az Afrikai és Ázsiai országokat, Magyarországot keresve. Mit gondolt? És egyébként, is, az útlevelem Costa Ricai, nem kell rajta semmit nézni! Aztán amikor kikerültünk a transzfer néni ép elment, és úgy kellett a reptéri munkásokkal felhívni a hotelt, hogy küldjék vissza az asszonyt. Itt a gyerekek rendkívül készségesek voltak, maguktól hívták fel a hotelt. :-D Várni kellett a nénire olyan... 45 percet talán? Kellemes volt az út a hotelig. A hotelban érdekes dolog történt: nem volt meg a lefoglalásunk. Igazán nem is izgattam magam, ugyanis tudtam, hogy a szállás pénze le lett vonva a számlámról, tehát a hotelnek rohannia kellett ezt elintézni. Közben Karival felmentünk a tetőre (a legmagasabb emeletre, ami félig a tetőre nyílik) ahol egy picike étteremben ettünk egy picit és ahol Kari megkóstolta az egyik helyi italt: Seco Herrero, egy rum szerűség. Másfél órával utána lementünk és minden rendeződve lett. Kellett is, másképp, hogyan tudtak volna transzfert küldeni? Nem logikus. :-D Szerintem a csaj nem is tudja hogyan működik a gép. :D

Ez az első nap, még nem láttunk semmit, de majd fogunk :-D

Picike Szabink Megtervezése

Ez nem jött össze valami könnyen, de végre, talán egy órája, az utolsó click le lett klikkelve, a jegyek Interneten megvásárolva (egyenesen a légitarsaságtól!), a szálló lefoglalva (ez majd érdekes lesz amikor odaérünk!), a nap és a hely leszögezve: megyünk Karival Panama Városba!

Nem volt egy könnyű ügy mivel, eleinte Santo Domingo, Dominikai Köztarsaságról volt szó, ami nem jött össze könnyen, de volt szó szinten Guatemaláról, (Guatemala, Guatemala), Hondurasról (San Pedro Sula, Honduras), és kedvelteimről: Caracas, Venezuela és Cartagena, Colombia. Kari nem akart se Venezuelába menni, se Colombiába az egész politikai légkör miatt, és pedig nem szívesen mentem volta Guatemalába vagy Hondurasba ugyanazért, plusz az egész kábítószeres és cartel ügyek miatt. Dominikai Köztársaság (olyan fura azt írni, hogy Dominikai Köztársaság! Nekem ez República Dominicana!) jó lett volna, szép hely, Karib tenger és egyebek, de hol ott a jegy olcsó volt, a szállás felmérhetetlenül drága volt. Ráadásul Santo Domingóban nem lehet igazán kimenni a tengerpartra, azt inkább Punta Cana-ban lehet, de oda a jegy kb annyi mint Magyarországig. Tehát ja, nem. Így hát maradt Panama.

Eleinte kocsival mentünk volna, de az nem akart összejönni, mert először is én nem ismerem az utat (igen, délre kell menni, de merre? Nem hiszem, hogy csak megyek dél felé és elérek Panama Városba!), ráadásul egy jó ideig kellett volna utaznunk, Sookie-ban, aki fekete és nincs légkondija... a száraz időszak kellős közepén.... és talán el kezd zuhogni a szerpentínos, szűk utakon fel Costa Rica legmagasabb helyein keresztül, ahol köd is van, és ahol az egyik hegy neve és "Halál Hegy". Ja, igen, nem én. Kari mehet, de előbb kötünk fejére egy HATALMAS biztosítást.

Alix barátnőm javasolta, hogy menjünk turmixgéppel (amivel Karival mentünk Tamarindóra), és annak ellenére, hogy nem vagyunk hívek az ilyen pici repülő kannáknak, felkerestem, de nem tudom Alix honnan veszi, hogy egy országon-belüli járat mehet országon kívül is, mert nem volt. De nem baj, nem az a fontos, az a fontos, hogy végre megvan, Kari kap majd még egy pecsétet az útlevelébe (én is egyet a Costa Ricai útlevelembe, amiben nincs is más pecsét, mint a Costa Ricai pecsét, mert hazafele mindig rögtön kicserélem a magyar útlevelembe, és ebbe senki se pecsétel), és MEGINT a Csendes Óceánt látja majd. Oké, most, hogy van kocsim, le fogom vinni valahogy, a hétvégén Limón-ba, hogy lásson egy kis Karib Tengert is, mert kezd nem helyesnek lenni, hogy ennyiszer jött, szereti a karibi kaját de nem volt a Karib Tengernél. Még ha csak egy napra, de le fogunk menni.

Terveink nincsenek jelenleg azzal kapcsolatban, hogy mit nézünk meg, de tuti elmegyünk a Panamai Csatornához, megnézzük a tengerpartot, a boltokat és ha jól emlékszem volt egypár nevezetes régi épület is, amit jó lennem megnézni. Meg akarunk majd nézni egypár háztartási cuccot (kisebb cuccot!) amit talán jobb lenne Panamában megvenni, mint otthon, vagy itthon, mivel az elektromos cuccok Panamában általában olcsóbbak, tehát ezeket is feltekintjük. ^_^ Kell már ilyeneken is gondolkodni.

Ezzel kapcsolatban, jut eszembe, hogy a múltkor beszélgettem a Karival arról, hogy az az érzésem, hogy Magyarországon a legtöbb házban nincsenek számomra alapvető háztartási cuccok, mint turmixgép, keverő vagy pirítós-izé (toaster). Ez egy olyan fura magyar dolog, mint a konyha elhelyezése a ház elején (vagy mindig közvetlen a bejárátnál, amikor nekem az a normális, hogy a ház végében legyen, és a szalon vagy nappali legyen az első szoba), a külön fürdőszoba-WC, vagy a mosó szoba nem létezése (helyette mindenki a fürdőszobában mossa a ruháját). Vagy a nagy, ronda, sötét fából készült, büdös szekrény amibe ruhákat aprítanak, és a nappaliba teszik. Nem hallottak otthon a beépített szekrényről? Ja igen, és a walk-in-closet egy ismeretlen fogalom. Komolyan mondom, ahogy ezeket nézem, az a gondolatom támad, hogy a magyarok még mindig nem szálltak le a lóról, és nem tudják milyen a civilizált, letelepült élet. A ronda fa szekrénnyel kapcsolatban, és a lakással egyáltalán, olyan röhejes, hogy "nem festik be a falakat sötét színekre, mert az kicsinyíti a szobát", de beletesznek egy ügyetlen, hatalmas, ronda, SÖTÉT szörnyeteget, ami komolyan besötétíti, rondítja és kicsinyítja a szobát, de a falakat fehéren hagyják, hogy "világos és tágasabb legyen". Valaki adjon nekik HGTV-t. (Home&Garden TV)

Azt hiszem idáig az egyetlen rendes, normális házakat amiket láttam Magyarországon a nagynénémé és a Marcsi mamáé. Azok, olyan rendesen, civilizáltan vannak elrendezve, és szépek. Van remény. ^_^

Kövek, Kristályok

Volt szerencsém tegnap, hogy meghívtak egy gyűlésre ami nem ebben a kellemetlen épületben volt, hanem máshol, a főváros közepében. Mivel délután volt, és most megtiltották a taxikat (ami egy bizonyos munkatársamnak nagyon nem esett jól, mivel taxi gyanánt elég rendes mennyiségeket írt le) kénytelen voltam saját lehetőségeim szerint elmenni az adott helyre, ami persze, azt jelenti, hogy busszal mentem. Mivel busszal mentem, kénytelen voltam jóval korábban elindulni, főleg azért, mert az óra miatt, bent a főváros központjában voltam kénytelen ebédelni. (Jaj, de megszenvedek én mindent!) Így hát elindultam, és kihasználtam az alkalmat, hogy japán kaját egyek egy másik sushi helytől (kezdem megunni az ittenit), majd útba ejtettem egy boltot ami egy kicsit kellemetlen helyen van, de ami mindig felkeltette a figyelmemet a sok ezoterikus és boszorkányos cucca miatt. A bolt mindig tetszett és már vásároltam is ott egypár dolgot. Sok érdekes cucc van ott amit alig lehet máshol találni és igen olcsó áron lehet mindenféle kis kellemes kövecskéket és kristályokat venni. (Persze nem smaragdot, de olyanokat, mint kvarc, ónix, jáde, lapislazuli és ilyenek.)

Bementem, kutatgattam a dolgokat - most sokkal kevesebb volt mint régen, és vettem három pici kövecskét (egy ametiszt és két jádét) rettentően kevés pénzért. (Nem voltak más kövecskék, ezért nem vettem még, pedig tetszett egypár ékszer tigris szemmel, és valahogy egy ideje szeretnék malachitot szerezni.) Onnan gyűlésre mentem - időben ott is voltam - ami nagyon szépen sikerült, majd hazamentem. Hazafele gyakoroltam vezetni a Karival, ami nagyon jól ment (yay!! ^_^), majd otthon nekiálltam megtisztítani a kövecskéket, kihasználva, hogy most növésben van a hold. Hogy Kari nem ijedjen meg - nem mintha sikerült volna - szóltam neki, hogy valami furát fogok csinálni. (Oké, azt a szót mondtam, hogy "boszorkánykodni", de ez csak technicizmus.)

Érzésem szerint - és valamennyi alap tudásommal - készítettem egy pici helyet a padlón ahol fekete kendőre tettem egy üveg tálat vízzel, egy gyertyát, illatos égetőt (sandalwood), egypár kis friss menta leveleket, fémet és sót, majd koncentráltam arra, hogy megtöltsem a vizet jó energiával, szép gondolatokkal, jó érzelmekkel, és ebben megforgattam a kis üveget amibe majd a köveket teszem, és beletettem a köveket. Kari nagyon csöndbe volt egész idő alatt és szerintem egy picit... talán... kényelmetlenül érezhette magát.

Ja, ezt is meg kell magyaráznom.

Nem tudom tudja-e mindenki, de a kristályok - amik tudnak segíteni az embereknek, helyere tudják állítani az energiájukat - nem csak energiát bocsátanak ki, hanem olyanok, mint pici energia szivacsok, amiket az ember jobb ha megtisztít és újra tölt mielőtt elkezdi őket használni, legyen az a használat akármi is: dísz, ékszer, rituális, stb. Amikor az ember ajándékba kapja vagy megveszi, nem tudja kinek a kezében fordultak meg, és sajnos sok ember és hely van a világon ahonnan káros energia sugárzik, tehát úgy ahogy nem veszünk fel egy bugyit frissen a boltból, úgy a kristályokat és köveket jobb előtte egy picit megtisztítani. Hogy hogyan kell ezt csinálni, hát nem nehéz, de idő kell hozzá. Attól is függ, hogy az ember miben hisz, és milyen eljárásokat ismer.

Hogy miért fontos az, hogy az ember miben hisz, azért van, mert az ember hite, az ember bizalma, az ember önbizalma erősíti az ember energiáját. Igen bizony. Magyarázom is. Bizonyára mindenki emlékszik olyan alap dolgokra mint amikor megtanul valamit csinálni: biciklizni, vezetni, horgolni, főzni... vagy amikor a gyerekek megtanulnak járni. Eleinte nehezen megy, mert igazán nem vagyunk biztosak abban, hogy ezt vagy azt igenis úgy kell csinálni vagy nem. Ha megfigyelitek, az érzés olyan mint egy belső "remegés" a szokásos "erős, egyenletes áram" vagy "folyás"-hoz képest. Na, ez a dolog az emberi energia. Ez az energia nem mindig ugyanolyan, és változik aszerint, hogy mit érzünk. Ezért se jó sokat haragudni, vagy magunkban tartani a mindenféle negatív gondolatokat, mert akkor rossz energia kering bennünk.

A kövecskéket és kristályokat jobb jó energiával megtölteni, hogy amikor kicsit rosszul érezzük magunkat, vagy bizalmatlannak, akkor kezünkbe vehessük és átvehessünk egy picit a jó energiájukból. Tudomásom szerint a belé töltött energia nem fogy ki, vagy legalább nem egyhamar, tehát nem tudok arról, hogy ezeket időről időre tisztogatni, és újratölteni keljen.

A pogány és új pogány vallásokban, ahogy a kristályok gyakran kerülnek többféle rituálisba, sok tisztító forma van, mint tiszta vízbe hagyni egész éjjel, sóban vagy sós vízben hagyni éjjel, holdfényben hagyni teli holdtól új holdig, földbe temetni egy napról a másikba... Alapvetően arról van szó, hogy az adott követ vagy kristályt az ember bemártja egy Alap Elembe: tűz (itt nem égetik el, de égetők közelében, vagy hamujában, füstjében hagyják), víz, föld, szél. A hold is sokat szokott szerepelni az energiája miatt.

Szerintem egy követ vagy kristályt úgy is meg lehet tisztítani, hogy az ember elviszi a templomba és megáldatja a pappal, elvégül is az áldás és rossztól tisztító, jóval megtöltő dolog. Én ez alkalommal nem áldattam meg a köveimet pappal, hanem itthon bemártottam a köveket az Alap elemekkel és koncentráltam arra, hogy csupa jó és kedves gondolat menjen beléjük.

Hogy mire használom őket? Csak arra, hogy ott legyenek, díszek legyenek, de minek tegyek a lakásunkba (^_^) rossz energiás díszeket, akármilyen szépek is, ha jó energiát is tudok beletenni? Ugye?

Hummus: Egy Eygszerű Recept

HUMMUS

Összetevők:

4 deka megfőtt csicseriborsó (vagy egy nagy dobozzal!)

3 kanál szezám olaj (vagy oliva olaj)

(az előzőt ki lehet cserélni 1 deci olíva olajra és három kanál tahini-re. A tahini egy szezám magból készült krém.)

2-3 fokkhagyma fokk

1 citromnak a leve (kicsi-közepes citrom. Ha citromlé van, akkor egy evőkanál citromlé )

A csicseriborsót lehet, hogy nem nagyon ismerik Magyarországon. Anyu és Kari legalább nem tudták rátalálni a magyar nevére, és nekem is le kellett google-olonom, hogy ezt a bejegyzést meg tudjam írni. Angolul a neve chickpea, ami lefordítva azt jelenti, hogy csirke borsó, vagy csirke bogyó. Ezt a nevet a formája miatt kapja, mert olyanok ezek az borsók, mint pici csirke fejecskék. Egymagában nincs igazán jó ízük, vagy legalább nekem nem ízlenek. Olyan semmilyen, por ízűek. :-P ewwwwww! Sokan megszokták őket főzni hússal, csirkével, sertéssel. Ilyenkor a csicseriborsó beszívja az adott hús ízét, és nem olyan rémes. Közben a csicseriborsó fontos is az ember étkezésében, mivel magas fehérje tartalmú. Sajnos a fehérje csupa rosszízű cuccban van, mint a bab, a lencse és a csicseriborsó, amiért amint felbukkan az ember előtt valamilyen olyan formája ami finom, azt meg kell ragadni.

A hummus egy tipikus közel keleti étel, nagyon népszerű Törökországban, Görögországban, Libanonban ás Ciprus szigeten egyebek közt. Alapvetően egy krém amit pita kenyérre vagy egyéb lepényszerű kenyérre kennek. Nyugaton is közismert már, és sokan bulikon találják fel pita kenyér chips-ekkel. A falafel-be is szokás tenni, mint mártás. Maga a falafel is olyan finom, hogy az ember nem is veszi észre, hogy nincs is benne hús! Cseles, ugye? ^_^

Hogy hogyan kell a hummus-t elkészíteni, az igen egyszerű. Csak be kell dobni mindent a turmixgépbe, vagy a food processor-ba és addig turmixolni, aprítani míg az egész nem áll össze kenhető krémszerűvé. Nem muszáj, hogy teljesen sima legyen, de fontos, hogy ne legyen nagyon darabos. Az ember aztán úgy találja, hogy ki tesz egy picit (amennyit el akar fogyasztani) és önt rá egy kis olíva olajat majd megszórja piros paprikával. Mielőtt az ember szed belőle egy picit összekeveri és már fogyaszthatja is.

Ha bulira készültök, vagy vendég jön, lehet gyorsan egy ilyet keverni - az összetevők összeszedése a konyhában, citrom megmosása, félbevágása, kifacsarása, fokhagyma hámozása, megmosása... mind ha egy ember csinálja 10 és 5 perc alatt elkészíthető, 2-3 perc ha meghámozott fokhagyma fokokat tartasz a frizsiderben egy pici lezárt tálban, és citrom lét használsz - és ha nincs pita chips, semmi gond! Vágj pici kenyér szeleteket és tedd a sütőbe 3-5 percre - míg a hummus-t elkészíted -  csak épp, hogy kiszáradjon (ezt a pita kényérrel is lehet, hogy chips-eket csinálj belőle!) és kész!

Karinak nem jött be a hummus, de másoknak lehet, hogy igen és igazán egy kellemes, egészséges és más étel/nassolnivaló amit tuti barátaid nem kóstoltak még, és ha igen, akkor kellemesen tudok őket meglepni. ^_^

Megérkezett a Kari

Tegnap láttam a Kari megint január óta. A KOCSIMBAN jelent meg. Hát ja, valakinek vezetnie kell, de majd hamarosan szólok neki, hogy segítsen nekem gyakorolni a vezetést. Karim egy picit lefogyott, de ne aggódj Marcsi mama! Itt szépen felhízlaljuk ^_^. Közben nem tudom az én szemem romlik, vagy az eszem fogyatkozik, de amint láttam az volt az első benyomásom, hogy hű milyen csinos ez a Kari ember! Racionálisan tudom, hogy nem igaz, Kari egy átlag kinézetű ember, vagy egy átlag-alatti kinézetű ember, ha olyanokkal hasonlítjuk össze, mint Matt Bommer, White Collar-ból, de ahogy néztem és néztem, szép szőke haja, gyönyörű szép kék szeme, fehér bőre, olyan nagyon csinosnak láttam!! ^_^

Amint hazaértünk, persze HATALMAS nagy rendetlenséggel találkoztam. Kari beágyazott, igen, de olyan rémesen!! Aztán mindenhol ruha, újság, cucc... Kari egy hordozható rendetlenség. :-( Neki kellett állni rendet rakni, szekrénybe aprítani a ruhát, eltenni a bőröndöket, cipőket, helyet keresni a cuccoknak. Leültünk egy picit beszélgetni, de Kari annyira fáradt volt a rohanástól - rengeteg munkája volt mielőtt eljött - és maga az út sem volt valami jó. Szegénykém, de persze, megértem, végül is Lufthansával utazott, nem is Air France-szal, vagy legalább KLM-mel. Drága kis Karim még arra is panaszkodott, hogy mennyire rondák voltak a légi kísérők!! És a sört árulták. Tehát kényelmetlen a gép, fizetős a sör és csúnya a légi kísérő, ja, nem Air France. Repülésnél tudni kell valamit: a kényelem és a kellemes közérzet fontos ahhoz, hogy az ember jól tudjon utazni. Elementális, kedves Watson.

Tök jó volt már úgy beszélni a jövőről, hogy látjuk is. Most tényleg jövőre, kevesebb, mint egy éven belül - Marcsi mama, ott leszünk a cseresznye... szüretelésre?, és János papa, minden eséllyel ott leszünk, hogy megigyuk a mézes pálinkát, de mivel majd korlátlan ideig leszek Magyarországon és nem kell mindenkit meglátogatnom, akkor tuti ott is maradunk egy napról a másikra, hogy Kari is nyugodtan ihasson pálinkát. ^_^

Mivel már Palota nem aktuális (igen!!! nem lesz kutya!!!), akkor most Óbudán körül forognak a tervek. Kicsi lakás, sok minden már van benne, már csak azon kell gondolkodni, hogy hogyan használjuk ki a helyet. Részemről továbbra is színekben gondolkodom. Nem teszek le a dús barnáról, és valahogy próbálom a bútorok színét is beledolgozni. Ez érdekes lesz. Mindenesetre, Karinak le kell fényképeznie a lakást, hogy már itt elkezdhessek tervezgetni.

A Facebook-on keresztük nevetgéltünk a Sonjával, hogy talán okos lenne, ha vinnék innen szagtalan, gyorsan száradó festéket és tapéta ragasztó oldó szert amivel majd könnyebben tudjuk a régi papírt levakarni, és a lakást kifesteni. Őszintén továbbra sem fér a fejembe, hogy lehet az, hogy Magyarországon nem lehet egy pici lakást egy hétvége alatt kifesteni. Ezt nekem látni kell. Tök jó mar ilyenekről beszélni.