Buranaberry: Utolsó Pillanati Változások

Megváltoztattam az ajándék listámat egy kicsit. Nem abban, hogy kinek adok majd, hanem kinek MIT adok. Igen, lassan azt is megváltoztatom, hogy milyen formában írom be jejegzéseimet. Nem levélként, nem Anne Frank "Dear Kitty" formájában, vagy Anais Nin "Cher Papa" formájában. Napló lesz a naplóból. Ez a módja, nem? Mindenki ezekem megy keresztül, gondolom. Rendes naplómmal is így történt. Talán az ember szeretne eleinte "valakit" találni a semmiben, a "dologban", majd amikor lassan megszokja, hogy csak önmaga van, akkor elhagyja a régi képzelt embert és önmagának ír.

Holnap lesz a munkahelyi összejövetel Orosi-ban, amire nem fogok elmenni, és amiről azt híresztelik, hogy egy egész nap szabatságot vonnak le az emberektől. Most komolyan mi a francnak vegyek ki egy szabi-napot hogy egy munka tevékenységgel töltsem? Nem, ha azt akarják, hogy menjek, akkor azt munkaidőben, mint munkaidőt vegyék. Nem tudom a többiek tudják-e, hogy most egy egész nap a fél nap helyet, de majd megtudják. Közben most jött ide Juan de Dios, a főnököm főnöke, hogy szóljon, hogy holnap elküld egy egésznapi szemináriumra a "Hotel Intercontinental"-ba. A téma? "Új Technológiák". O_O Pontossan... fogalmam sincs. Nem mintha kellene valamire, vagy mintha lenne időnk rá, de hát... szép hotel, Escazú, Multiplaza mellett... remélhetőleg jó kajával...

Miért? Csak azért, hogy ne maradjon itt senki. Rettenetes. Pedig jó lenne korán haza menni, hogy odaérhessek kedvenc sorozatomat megnézni: NCIS.

Kifogyott a munkahelyi kamrám. Kell belevenni mindenből mert nem jó amikor éhesleszek, hogy éllandóak el keljen szaladni valamiért.

Irodai Élelem Lista:

1. Kólas dobozok (6-12-18-24... db ^_^ komolyan!)
2. Reese csoki (12 db hetente)
3. Muskeeters (6 db)
4. Wassa keksz
5. Sós pálcika
6. "soda" keksz
7. Csoki keksz
8. Tejpor
9. Almás-fahéjas kása
10. Kakaópor
11. Nutella
12. Lekvár csomagocskák
13. Cukorkák.

.. ennyi... ideiglenessen.

Buranaberry: Listák

Kedves Hópehely,




Ma kezdtem arra gondolni, hogy ezt a lapot szinte úgy kellene kezelnem, mint más bloggjaimat, ahol egyenessen a lapba írok, semmi bevezetés nélkül. Ebből az jut eszembe, hogy át kellene vitetnem egy másik blog helyre, mint a Blogger, de akkor ugyanaz a problémam lennem mint eleinte: nem tudnék egyszerre mind a kettőben lenni.

Kaptam egy e-mail-t a Gyuszitól amiben azt mondja, hogy ez a Király Gergő szeretne majd találkozni velem. Lehet, hogy ez lenne a belépőm az iwiw-be? ^_^ Jó lenne. Nem ismerem, de szép lesz valaki mást is megismerni. Kár, hogy még egy gyerek. Már jó lenne felnőtebb emberekkel is találkozni.

Megkérdeztem a Gyuszit melyik a mamája kedvenc színe. Nem tudja. Jó, melyik az a szín amit a legkevésbé szeret? Nem tudja. -_- Ez nem segítség! Megkértem a Kattját, hogy csináljon nekem egy rózsafüzért a Gyuszi mamájának. Be kell szereznem az ezüst keresztet (olyan lesz mint amit hordok mostanság) és egy kis medált a Szűz Máriáról. Kattja pedig beszerzi a drótot (amivel a lácot csinálja) és a kis bogyókat. Ma a Kattja adott két "sticker" lapocskát tele Hello Kitty fejecskékkel. ^_^

...Lassan itt van megint az az évszak amikor az ember listákat csinál. Íme a jelenlegi Ajándék Listáim:

Mikulás

~ Piros Celofán - megvan
~ 2 nagy zacskó cukor vagy 6 kicsi
~ 20 kis alma és 5 közepes
~ 2 csomag brownie por
~ 3 rúd vaj (a brownie-hez)
~ 2 csomag kis csoki
~ 10 méter vagy egy tekercs aranyszallag.
~ 25 pici karácsonyi gömb
~ 1 fenyőág. Friss.

Karácsony

~ Anyu és Apu: Scrabble
~ Anyu: nyaklánc
~ Apu: valami hátranézőtükörre akasztható valamit.
~ Ati: Trivia
~ Yuly: varrókészlet
~ Dani: autó + ruha
~ Jetty: egy kötött blúz + egy könyv Hitlerről.
~ Kattja: egy könyv. "Anna Karenina".
~ Mario... fogalmam sincs. Egy könyv... gondolom...
~ Gyuszi: eleinte egy órára gondoltam, de nem tudom... Könyv? Volna egypár amit szerintem szeretné, de nem döntöm el mi lenne jó...
~ Melcsi: nyaklánc
~ Barbi: nyaklánc
~ Melcsi mamája: nyaklánc.
~ Melcsi papája: --- uh... nem tudom. Valami autósat.
~ Zsuzsanéni: fénykép és nyaklánc
~ Jón Gunnar: hamutartó
~ Nagyapi: nem tudom. Egy tokkra gondolok, amibe szortírozhatja tollait és ceruzáit. Egy könyvre is gondoltam, valami történelmit.
~ Marika: nyaklánc.

... Nem sokára megjön az Aguinaldo, de nem fog sokáig tartani, ahogy látom.


~ Szeretettel Csókól,

~ Buranaberry

Buranaberry: Buta Pszichológus

Kedves Hópehely,



Tudtam, hogy nem lesz valami kellemes ez a turné a pszichológusnál. Minden rendben ment, időben odaértem, gyorsan be is hívtak. A doktornő rendelője pici volt, rendetlen és jobban hasonlított egy raktárhoz, mint egy rendelőhöz. Ahogy elképzeltem azt akjarta, hogy meséljem el neki, hogy "mi a bajom". Mi a bajom? Már semmi, köszönöm szépen. Idegesít amikor hülye kérdéseket tesznek fel, vagy olyan kérdéseket tesznek fel amikre már ezerszer válaszoltam.

- Miért van itt?

Rá meresztettem a szememet. O_O Miért? Nem olvasta el a fájlomat? Abba benne kell lennie.

- Mert ide küldtek. (duh)

Mondott valami furaságot doktorin amire rákérdesztem és amire több furaságot mondott majd azt mondta:

- Nem tudja miért van itt?
- Mert februárban agyamra ment a főnököm és kiborultam.

Nem tudtam mit mondjak neki. Most nincs problémám és amim van azon magam dolgotom, afelőt intézkedem. Mit mondjak? Nem kell nekem ő. Nem akartam nyíltan mondani, DE csak azért megyek mert remélem kapok megint diazepanot a pszichiátertől. Nem tudom, valahogy nem voltam vele nagyon megelégedve, és éreztem, hogy csak feszülteb leszek tőle amiért feszült is volt az arcom, és feszülten mosolyogtam. Igyekeztem kényelembe helyezni magamat, de a nőnek olyan negatív... "olcsó" kisugarzása volt, hogy egyserűen nem tudtam elengedni magamat. Tudod, amikor valami nem szimpi és az ember érzi az aggresszivitást, de helyében igyekszik csak mosolyogni, mert, végül is nem vagyunk primitív emberek akik hajbakapnak idegenekkel.

- Tehát akkor miért vagy itt?

Nem igaz ez a nő...

- Mert ideküldtek. - igyekeztem szépen mosolyogni.
- Ja igen, mert nem vagy függő DE azt csinálom amit a többiek mondanak.

Ezt felismerem: haragítani akart, hogy kifacsarjon belölem egy reacókciót.

- Hát én úgy vélem, hogy mindenki tud valamiről. A psichológia nem az én területem, sem a pszichiátria, tehát ha egy pszichológus mondja, hogy mennem kell, ő tudja jobban. Én nem csinálhatok magamról diagnőzist, mert nem ezt tanultam.

Majdnem elővettem Smith Adam munkaelosztási tételét, de nem hittem volna, hogy értette volna miről si beszélék. Ekkor elkezdett olyanokat mondani mint amiket Anais Nin naplójában olvastam, hogy a doki mond neki:

- Nem kényszeríthetem, hogy jöjjön, mivel maga szerint nincs semmi baja, nincs szüksége segítségre vagy nem tudatosul arról, hogy kell egy kezelést fojtatnia.
- Elnézést,- kérdeztem hírtelen. - Nem tudatosulok? Maga szerint nekem kellene egy kezelést fojtatnom? Miről nem tudatosulok?

A nő csak nézet rám és azt mondta:

- VAGY. Azt mondtam VAGY nem tudatosul.

Megértettem, hogy nem lehet vele beszélni. Az ember nem olyan ügyetlen, hogy a beteg előtt felsorolja a tankönyvben előállított lehetőségeket. Körülnéztem megint a helyen. Egy kopott, polcszerű kisházban voltak koszos játékok, gondolom gyerekeknek. Az asztalon mindenféle kivágott kartonok, és karton maradékok, irodai cikkek maradákai nyomódtan egy arra nem kitatált reklám papír ceruzatartóban. Két egyforma reklám merev naptár az asztal ugyanazon a részén, az egyiket eltakarta tőle a reklám papír ceruzatartó. Használt, tintakoszos, poros kék toll, és egy színes, letéphetó csík karton cetli amivel dosszié betéteket lehet csinálni. (A pici kis karton amit a merev műanyag kis zsebekbe tesznek, hogy a lapok föllött lehessen látni hol kezdődik az A, a B, a C...) Egy kopott, fém dosszié szekrény tetején, régi, gyűrődött, rongos dossziék közt próbált fennmaradni egy csoport fénykép kopott keretekben. Nem voltak semmilyen esztétikai szempontból elrendezve, csak ott hányódtak. A kép amit jobban lehetet látni egy túl nagy keretben volt és lehetett látni, hogy a kép eltolódott és mögötte éktelenkedett a keret lyukas, koszos hátsó része. Tekintettem vissza eset a doktornénire. Kipirosodott szőkítet haj, tépdelve álla köré vágva, szemei vastagon, szinte csomóssan kékkel kihúzva. Gyűrött ruha... ezt a nőt nem érdekli a környezete, se önmaga. Minimálissan, szinte szegényessen... "in a mediocre way" megteszi amit kérnek tőle, amit elvárnak.

- Nem tudom mi van magával, nem látom mi a baj. Nem tudok segíteni ha maga nem hoz nekem "goal"-okat amiken dolgozhatunk. De mivel maga szerint semmi baja...

Sose mondtam, hogy semmi bajo nincs. Mondtam, hogy fogalmam sincs mi bajt találhattak bennem. Igyekszem dolgaimat elrendezni. Megvagyok. Jól vagyok, DE én nem vagyok a doki, tehát neki kellene észrevennie, ha van valami bajom, nem? Ráadásul, HA volna egy bajo ami miatt el kellene mennem egy dokihoz, egy pszichológushoz, akkor magán doktor fizetnék.


Szeretettel Csókól,

~ Buranaberry

Buranaberry: Pszichológus

Kedves Hópehely,




Ma pszichológus lesz... délután egykor. Nem tudom milyen tökkelütötnek jut ilyen eszébe. Remélem nem fognak ezer évig váratni, mert azt nem szeretem. A pszichiáternek jutott eszébe, hogy nekem ilyenre kell menni. Minek? Írja már fel nekem a diazepanot és azzal minden rendben lesz, Nem kell nekem egy naplopó mihaszna kis hülye aki majd kioktat abban, hogy nekem mi bajom is van igazán, ami, persze, mindig csak is a családdal függ össze mert ezek a kis idióták csak ezt a egyet tanulták az egyetemen. Persze, feltéve, hogy tanultak és nem csak fizettek és megkapták a jegyet, vagy csak csaltak.

Tulajdonképpen semmi kedvem menni. De igazán, semmi-semmi kedvem menni. Inkább itt maradnék és "dolgoznék", habár ahhoz sincs kedvem mivel olyan sok hülyeséget kell átnézni.

Megyek is... ez rettenetes.


~ Szeretettel Csókól,

♣~ Buranaberry

Buranaberry: Egy gonddal kevesebb

Kedves Hópehely,




Na, ma végre befejeztem a fanfikot amit june_glasschildnak írtam, és feltettem az Internetre, hogy örüljön neki. Szülijére írtam (ami Szombaton volt), és alig tudtam befejezni. Ugyanannak a törtzénetnek volt a harmadik verziója. Az eredeti szinte végeérhetetlen volt. Nem is fogom tovább írni vagy befejezni. Nem tudom még, hogy befejezek-e más fanfikokat, de azt hiszem nem fogok semmi új fikbe belekezdeni. Valahogy már nem érdekel. Nem is "add" semmit nekem. És ha nekem nem "add", mit érdekel mit add a többieknek? Írjanak ők maguknak fanfikkeket. Nekem is magamnak kellett, írjanak most ők. Sok megy bele az ilyenbe és egy időután nem olyan "kielégítő". Nem lehet mások szereplőivel játszani folyton. Alkotni kell a semmiből, valami teljesen újat csinálni, valami ami teljesen az emberé, ahol minden porcika az emberé, ahol nem azt nézik mennyire hasonlít az eredetihez, hanem azt, hogy mennyire jó, mennyire áll meg egy magában.

Na, ez már leperget a vállamról. Ennyivel könnyebültem meg. De azért több könnyebültségen is volt. Persze, a hétvégén nem németeztem, ahogy kellett volna, de ma nekiülök. ^_^ Haladni fogok azzal, is, látni fogod, és azzel is könnyebbedni fog a vállamon a csinálnivalók terhe.

Ma kiderült, hogy a 30.-ai izéhez, munkahelyi bulihoz nem csak, hogy be kell fizetni hatezer colont, de még ki is kell venni fél nap szabadságot. Azt mondtam, hogy nem. Azért kell, mert a főnök-főnök nem fog menni, tehát nem kapjuk meg az egén napi engedélyt. Én így nem megyek. Csak az kell, hogy ezzel is cikizzenek! Nem igaz, hogy eleinte szekírozzák az embert azokkal a szabadsági napokkal amiket az ember választ kivenni, amihez van joga, de ők jöhetnek és kivetethetnek az ember napjaiból amennyit csak akarnak, amikor csak akarnak, mert rájuk nem érvényessek a szabályok amiket at többiekre kényszerítenek. Cukkoltak, hggy valjon az van-e mögötte, hogy randizok Ivannal (aki szintén men megy, de csak azért mert ő egy antiszociális ember), de csak azt mondtam, hogy nem és nem. Tehát már nem megyek, nem kell kifizetnem a hatezret sem. ^_^ Ez jól jöt ki!

Történt valami.

Szomnbaton Anyu jött velem beszélgetni. Mondta, hogy ha bármikor szükségen van segítgségre a hitel kártyákkal, csak szóljak, hogy ők majd segítenek kifizetni. Nem tudom, de furcsa volt. Miért mondott ilyet? Miért most? Tudom, hogy Anyu nem olvassa a naplómat, de honnan tudhatná, hogy kicsit szűkössen járok? Nem akarom elfogani a segítségét. Én ki tudok ebből mászni, és magamtól akarok kimászni ebből. Tudok magamra vigyázni. Persze, néha kell segítség, azért csak ember vagyok, de ezt még bírom. Még tudok egyedül. De azért szeretném tudni hogyan jutott ilyen eszébe.

TENNIVALÓK

o 2 kis Titok barát ajándék (k.b. 3000 CRC)
o 1 nagy Titok Barát ajándék (k.b. 14000 CRC)
o BDPC kártya befizetése (kb 50000)
o Scotiabank kártya extra-fizetés (30-50 ezer) + a rendes befizetés
o Mikulás csomagok
o Karácsonyi ajándékok.
o Rosa csomagja
o Gyuszi Levele
o Németezés

☼ Reptéradó $26

Nem jutt most semmi más eszembe.

(Nem szeretem a Toshiba laptopokat. Rettenetessek!)


~ Szeretettel Csókól,

~ Buranaberry

Buranaberry: Locky A Nyulam

Kedves Hópehely,


Nem vettem észre, hogy nem fejeztem be a tegnapi bejegyzést, és itt maradt mint egy privát bejegyzés. Az a baj, hogy nem is emlékszem már miről is volt szó. Tudom, hogy mesélni akartam arról, hogy szerdán egy kis üveg bogyós karkötőt csináltam magamnak. De hát mi más mondanivaló lenne erről most nekem? Szép, az már igaz. Na, de nem mondom el megint ugyanazt. Nem szeretem ismételni magamat. Csak annyit akarok ezzem kapcsolatban megjegyezni, hogy habár tanultam egy-két dolgot, az nem tetszet, hogy ki volt nekünk mérve a bogyók száma olyan módon, hogy nem lehetet semmi újat kitalálni (pedig igyekeztem), hanem csak az nézet ki jól amit előre a tanárnő talált ki. Bah, ilyen ez.

Ma volt a "titkos barát" második ajandék osztogatása. Egy kis papírblokkot kaptam, egy acél zsinorral pici, átlatszó műanyag zöld csipeszecskékkel. A főnökünk elkezdett gusztustalan szex vicceket és megjegyzésetek csinálni a csipeszes zsinórra, amit nem nagyon szerettem. Amikor már nagyon túlzásba kezdte vinni, mondtam neki, hogy nem szeretem az effajta vicceket. Firtatni kezdte, hogy miért (itt mindenki szereti ezeket a szégyenítő vicc féléket), és nem magyon akartam mondani, de a végén kiejtettem, hogy a sokkal intelektuálisabb vicceket szeretem.

...

Hát minek kérdez akkor!!! Maradt volna csendben és nyugodtan! sak azért mert itt az átlag mocskos agyú, nem azt jelenti, hogy mind azok vagyunk!

Tudod, van a Facebookban egy kis állatkám, Locky, egy nyuszi. Ez az állat állandóan enni akar! Megetetem de továbbra is enni akar! Alig bírok vele. Meg is írtam a programozóknak, hogy már legyenek szívesek rendbe hozni az állatkát! Plusz, ha megetetek más állatokat, nem kapom vissza a kajapénzt, ahogy azt igérték. Rettenetes...

~ Szeretettel Csókól,

~ Buranaberry

Buranaberry: Szabad Kurzus a Könyvesboltban

Kedves Hópehely,

Kávé, kávé, kávé. Nincs ennél jobb reggelinek. Mostanában megint kávézom reggelenként az irodában. Olyan nagy örömöt okoz, olyan jó közérzetet kelt bennem! ^_^ Szeretnék hozzá kiflit is enni, de sajnos nincs kifli itt a közelben. (Talán el kellene szaladni kora reggel a pékhez megnézni van-e friss kifli?) Apu biztos nem örülne annak, ha most megállnénk kiflit venni... *puff* Pedig olyan fincsi a kávé kiflivel! Talán holnap, hogy nem megyek munkába Apuval, hanem busszal. A busz amire fel kell szállnom megáll Herediában egy kis pék előtt. Talán ott vehetek magamnak egy kiflit reggelire. Kicsit szegényessen vagyunk (én) pénzügyben, de Apu adott ma egy ezrest taxira, amit nem költöttem el (volt időm és elgyalogoltam az irodáig), hanem elraktam. Azon vehetnék holnap kiflit. ^_^ Jó lenne! Ez a félhónap nagyon nehezzen jött össze. Nem szeretek erről beszélni de ez volt.

Ma kaptam egy e-mailt egy valamilyen "Clayton" figurától aki blogger bloggomat, «Daily Thoughts and Random Ideas» akarta valami fura lapba szerezni. Nem is értettem mit csinált vagy minek akarja beszerezni. Hogy beírhassa a térképébe Costa Ricát? Rengetek a béna és agyalágyult az Internetben. De komolyan. Kihasználva tehát, hogy mar ezen voltam, meglátogattam bloggomat és írtam bele egypár dolgot. Azt hiszem jobban szeretem (de tényleg!), mert egy kicsit elrejtettebb mint ezek itt. Barátom, dankenzon tart ott is egy bloggot, és habár nem ír sokat (sőt) kicsit többet ír mint az lj-n. Talán majd lassan visszahúzódom oda. Ami visszatart az, hogy arra gondolok, hogy mi lesz majd mindezt oda át vinni! @_@ Itt is sok bejegyzés van, hát meg lockythebunnyban! Na, majd lassan, egyenként... (Igyekszem ezt most komolyan mondani...)

Ennek a blognak a neve Stormberry, de én csak Snyeginek hívom. Angolul írok belé, mint a legtöbbe és... hát szemptember óta nem írtam bele semmit (persze, a másikban, ami a My Spaceben van, abba talán február óta nem írok semmit. Van valami ebben a blogban szintén. Mint a kávé, valahogy jókedvüvé tesz. Ki tudja mi lehet. ^_^ Hogy az emberek milyen kicsivel lesznek boldogak! Tulajdonképpen nem kellenek az embernek nagy, pompás dolgok, valami extravagáns, hogy boldog legyen, csak tudni kell örülni a kicsinek!

Ahogy ezt mondom, gondolok a Gyuszira. Rengeteg mindenről szoktunk beszélgetni, és egyebek közt a boldogságról is. Mitől lesznek boldogok az emberek? Hogy lehet az ember boldog? Tudom, hogy nem lehetünk mindig... "overjoyed", "ecstatic", "extasiated", de lehetünk mindig boldogok, ha megengedjük magunknak, hogy boldogok lehessünk. Nem kell mindig a különlegesre, a nagyra, a nem-mindenkinevalóra célozni és arra biggyeszteni a boldogságot. Persze, hogy televagyunk gondokkal és persze, hogy rengeteg dolog nem úgy megy ahogy szeretnénk, de ha tudunk annak örülni, hogy szép nap van, hogy fincsi a kávé, hogy egy szép virág nyílt, hogy valaki mosolygott, hogy a macska ma olyan szépen aludt kint az udvaron, hogy madarkák voltak kint az ablakon, hogy láttunk két gyereket játszani az utcán, hogy nem volt forgalom, hogy még meleg volt a kenyér, hogy túrós csusza volt ebédre, hogy írt egy barátunk, hogy ma mosolygott a Haiko Zoo Pet-ünk, hogy már kitatáltuk mit adjunk ajándékba barátainknak, hogy már kiagyaltuk hogyan spóroljunk valamin... mindig van minek örülni, csak hajlandónak kell lenni, hogy boldogok lehessünk. A boldogság sok kis dologban testesül meg. Olyan egyszerű dolgok is boldoggá tehetnek, mint egy kis terv, moziba menni, például, vagy csak elmenni egy könyvesboltba nézelődni. Másokkal egy kicsit lenni új embereket megismerni, vagy egyedül lenni, nézni az embereket ahogy a saját dolgukban vannak egy bevásárló központban, vagy teljessen egyedül, az eget nézve, vagy a távoli kilátást. az embernek csak meg kell próbálnia, de miért vannak sokan akik nem próbálják meg?

Van egy barátom a Facebookban aki egyszer elment Liverpoolba, ahol meghallgatot egy együtest és annyira megtetszet neki, hogy megszervezte, hogy Malazsiában is énekeljenek. Na, ez az ember tudja hogyan kell egy álmot létrehozni. És a többiek? Mi mit csinálunk álmainkért? Mit teszünk meg annak érdekében, hogy megvalósuljanak? Semmit? Igen, igen, mindenkinek vannak okai és kifogásai. De hát, ha NEM LEHET, akkor bolgodságunk nem füghet ezektől! Ott kell a boldogságot keresni, ahol meg is tudjuk találni, ahol el tudjuk érni.

__«(¯`•.)»°«.•´¯)»__

Ma délután lesz a könyvesboltban, a Librería Internacionalban egy nyaklánckészítési szabad kurzus amire majd el akarok menni. El kell mennem előbb a bankba kicserélni a betétszámla kártyákat mert már lejártak, de majd elmegyek megtanulni ékszereket csinálni. Nem tudom mi lesz amit majd tanítanak, de engem az érdekel, hogy megmutassák, hogyan kell a kapcsokat felszerelni, vagy lácocskákat készíteni. Van aki tud az ilyenből egy üzletet csinálni, de én sose tudtam. Nem vagyok üzletasszony. Inkább arra gondok, hogy szeretném lemásolni egypár szép nyakláncot amit láttam az internetten. Végül is, ha én csinálom olcsóbb és egyedi lesz. Nem gondolod?

Szeretem ezeket a szabad kurzusokat, nem csak azért, mert ingyen vannak, de azért is, mert ezzel ki tudok kapcsolódni a munkából. Jót tesz. Olyan mint a kötés, amiről jutt is eszembe, horgolnom kell egy fehér sapkát most télre! Szeretnék fehér kesztűt is szerezni, de nem tudom mennyire lehetséges. Még nem tudok kesztyűt kötni, vagy horgolni. Nem tudom hogyan kell. T_T Talán majd várnom kell egy másik kézimunkás kurzusra. Talán javasolni is lehet. Tudod, részben ezt is szeretem a könyvesboltban: sokat add a kliensekre. Nem minden cég tudja ezt elérni, nem mindengyik igyekszik ennyire a klienseit kényesztetni, úgy dolgokat adni nekik. Az a könyvesbolt minden hónapban kiad egy programot mindenféle dologgal: egészség, könyv bemutatók, kézimunka, pszichológus, gyerekeknek való programok, és mindegyik mindig ingyenes. Jók a könyvek, jók a vásárló programok, és pluszban vannak ezek a kis tevékenységek, ezek a kis összejövetelek, kurzusok amikkel az ember jobban kipihenheti magát. Néhány könyvesboltban kávézó is van és mindegyikben vannak olvasó helységek, gyerek játszó részlegek... Hogy nem imádni őket??

Szeretettel Csókól,

Buranaberry

Buranaberry: Jó Reggelt, Sabana Real!

Kedves Hópehely,

Már kora reggel itt ülök a munkahelyemen, sok olvasnivaló lenne, de az elküldött iratok nem is arról szólnak amiről dolgozni kell. VoIP ami nem VoIP hanem VoInternet. Mi a különbség? Csak az amit itt találtak ki: hogy ennek az internettenkeresztüli hangszolgáltatásnak nem lesz semmilyen minőségi mérete vagy garanciája. Egy telefon aminek olyan lesz a hangja, mint an MSN beszélgetéseknek. Azt hiszem mindnyájan tudjuk mennyire darabos és lehetetlen ez, ugye? Miért vesznek ilyen rossz rendszert? Miért nem adnak minőséget a kliensnek? Mert itt minden csak a "magán profitre" megy. Ezt a platformot megvették, de nem is tudták mennyi kliensre méretezzék, milyen szükségletei vannak, mit kívánnak, milyen használat várható el, mennyien használnák, mikor, mi a jelenlegi IP hálózat kapacitása... Megvették mert valakinek megkenték a kezét. Most pedig csinálni kell valamit vele. Idáig nég nem tudják mit akarnak csinálni vele, DE azt akarják, hogy készítsek el neki egy díjat. Hogyan? Munkatársaim, Kenneth és Isaac valamennyit magyaráztak tegnap erről a szolgáltatásról, de ők igazán nem tudnak semmit díjjakról amiért nem tudtak semmilyen jó segítséget nyújtani. Mit mondjak? Két villamos mérnök. Tehát azt döntöttem, (én magam), hogy csinálok egy kis benchmarkingot és magamtól kutatom fel a szolgáltatást, hogy tudjam mit lehet vele kezdeni, hogyan lehet ezt díjjazni. Természetessen erre Skypeval kezdem.

Ma korán keltünk Apuval, csináltam magamnak egy tükörtojásos szendvicset a munkába, ittam egy pohár kólát és rögtön jól éreztem magam! Felkeltem, nem volt olyan mint tegnap, hogy egész nap álmost voltam. Itt a munkában pedig csináltam magamnak egy erős kávét, és minden felszültséget beleolvasztottam. Fincsi volt, kényelmes és... olyan jó! ^_^ Kora reggel, ahogy megjöttem, lassan letelepedtem és elővettem kis kávés üveg edénykémet. Öntöttem egy friss csésze vizet venezuélai bögrémbe, négy kanál kávét a kávés edénybe és lementem az ebédlőbe megmelegíteni a vizet. Két perc után a forró víz a finom, őrőlt kávéval keverődott és tinta-feketévé változott. Ahogy mentem vissza az irodába minden finom kávé illatú let. A vastag porcelán bögre kellemessen átmelegedet és kezeimbe kájha langyosságot sugárzott tenyereimbe. Tudod, Hópikém, egy bögre kávé megteszi a különbséget a világon.

Valahogy ma mindenért sokkal boldogabb vagyok. Minden szép, minden kellemes, mindentől mosolyogni akarok.

Kaptam Kattia barátnőmtől egy tökjó tenyérméretű m&m formájú aluminium zöld dobozkát tele kis m&m csokikkal! Csak úgy. Meglátta az Automercadóban, és vett magának egy kéket, mert a kék a kedvenc színem, és egy zöldet, mert a zöld a kedvenc színem. Már elfogyott a csoki, de megmaradt a kerek kis fém dobozka. Olyan tök cuki!!! Gondolkodom egy kicsit a Mikulásra. @_@ Otthon öt Mikulást kell készíteni és a munkahelyre huszat!!! Jaj de sok!! Hogy fogom mind ezt elintézni! Itt a mikulás nem szokás, de én mégis megszoktam tartani. Valahogy szép, és valahogy mindenki (persze) nagyon örül neki. Olyan, mint a brownie: kicsit azért várjáj és mindig nagyon örülnek amikor megkapják.

Megjött a szabadsági lapom. ^_^ Mehetek, minden rendben, nem kell fizetésnélküli napokat kivennem!!! Beszéltem a HHRR lányokkal és minden rendben. Valamit nem számolnak jól a napjaimmal kapcsolatban, DE ezen kívül minden pompássan megy! Haza tudok menni és ez a fontos, nem?


Szeretettel Csókól,

~ Buranaberry