2007. november 21., szerda

Buranaberry: Szabad Kurzus a Könyvesboltban

Kedves Hópehely,

Kávé, kávé, kávé. Nincs ennél jobb reggelinek. Mostanában megint kávézom reggelenként az irodában. Olyan nagy örömöt okoz, olyan jó közérzetet kelt bennem! ^_^ Szeretnék hozzá kiflit is enni, de sajnos nincs kifli itt a közelben. (Talán el kellene szaladni kora reggel a pékhez megnézni van-e friss kifli?) Apu biztos nem örülne annak, ha most megállnénk kiflit venni... *puff* Pedig olyan fincsi a kávé kiflivel! Talán holnap, hogy nem megyek munkába Apuval, hanem busszal. A busz amire fel kell szállnom megáll Herediában egy kis pék előtt. Talán ott vehetek magamnak egy kiflit reggelire. Kicsit szegényessen vagyunk (én) pénzügyben, de Apu adott ma egy ezrest taxira, amit nem költöttem el (volt időm és elgyalogoltam az irodáig), hanem elraktam. Azon vehetnék holnap kiflit. ^_^ Jó lenne! Ez a félhónap nagyon nehezzen jött össze. Nem szeretek erről beszélni de ez volt.

Ma kaptam egy e-mailt egy valamilyen "Clayton" figurától aki blogger bloggomat, «Daily Thoughts and Random Ideas» akarta valami fura lapba szerezni. Nem is értettem mit csinált vagy minek akarja beszerezni. Hogy beírhassa a térképébe Costa Ricát? Rengetek a béna és agyalágyult az Internetben. De komolyan. Kihasználva tehát, hogy mar ezen voltam, meglátogattam bloggomat és írtam bele egypár dolgot. Azt hiszem jobban szeretem (de tényleg!), mert egy kicsit elrejtettebb mint ezek itt. Barátom, dankenzon
tart ott is egy bloggot, és habár nem ír sokat (sőt) kicsit többet ír mint az lj-n. Talán majd lassan visszahúzódom oda. Ami visszatart az, hogy arra gondolok, hogy mi lesz majd mindezt oda át vinni! @_@ Itt is sok bejegyzés van, hát meg lockythebunnyban! Na, majd lassan, egyenként... (Igyekszem ezt most komolyan mondani...)

Ennek a blognak a neve Stormberry, de én csak Snyeginek hívom. Angolul írok belé, mint a legtöbbe és... hát szemptember óta nem írtam bele semmit (persze, a másikban, ami a My Spaceben van, abba talán február óta nem írok semmit. Van valami ebben a blogban szintén. Mint a kávé, valahogy jókedvüvé tesz. Ki tudja mi lehet. ^_^ Hogy az emberek milyen kicsivel lesznek boldogak! Tulajdonképpen nem kellenek az embernek nagy, pompás dolgok, valami extravagáns, hogy boldog legyen, csak tudni kell örülni a kicsinek!


Ahogy ezt mondom, gondolok a Gyuszira. Rengeteg mindenről szoktunk beszélgetni, és egyebek közt a boldogságról is. Mitől lesznek boldogok az emberek? Hogy lehet az ember boldog? Tudom, hogy nem lehetünk mindig... "overjoyed", "ecstatic", "extasiated", de lehetünk mindig boldogok, ha megengedjük magunknak, hogy boldogok lehessünk. Nem kell mindig a különlegesre, a nagyra, a nem-mindenkinevalóra célozni és arra biggyeszteni a boldogságot. Persze, hogy televagyunk gondokkal és persze, hogy rengeteg dolog nem úgy megy ahogy szeretnénk, de ha tudunk annak örülni, hogy szép nap van, hogy fincsi a kávé, hogy egy szép virág nyílt, hogy valaki mosolygott, hogy a macska ma olyan szépen aludt kint az udvaron, hogy madarkák voltak kint az ablakon, hogy láttunk két gyereket játszani az utcán, hogy nem volt forgalom, hogy még meleg volt a kenyér, hogy túrós csusza volt ebédre, hogy írt egy barátunk, hogy ma mosolygott a Haiko Zoo Pet-ünk, hogy már kitatáltuk mit adjunk ajándékba barátainknak, hogy már kiagyaltuk hogyan spóroljunk valamin... mindig van minek örülni, csak hajlandónak kell lenni, hogy boldogok lehessünk. A boldogság sok kis dologban testesül meg. Olyan egyszerű dolgok is boldoggá tehetnek, mint egy kis terv, moziba menni, például, vagy csak elmenni egy könyvesboltba nézelődni. Másokkal egy kicsit lenni új embereket megismerni, vagy egyedül lenni, nézni az embereket ahogy a saját dolgukban vannak egy bevásárló központban, vagy teljessen egyedül, az eget nézve, vagy a távoli kilátást. az embernek csak meg kell próbálnia, de miért vannak sokan akik nem próbálják meg?

Van egy barátom a Facebookban aki egyszer elment Liverpoolba, ahol meghallgatot egy együtest és annyira megtetszet neki, hogy megszervezte, hogy Malazsiában is énekeljenek. Na, ez az ember tudja hogyan kell egy álmot létrehozni. És a többiek? Mi mit csinálunk álmainkért? Mit teszünk meg annak érdekében, hogy megvalósuljanak? Semmit? Igen, igen, mindenkinek vannak okai és kifogásai. De hát, ha NEM LEHET, akkor bolgodságunk nem füghet ezektől! Ott kell a boldogságot keresni, ahol meg is tudjuk találni, ahol el tudjuk érni.

__«(¯`•.)»°«.•´¯)»__



Ma délután lesz a könyvesboltban, a Librería Internacionalban egy nyaklánckészítési szabad kurzus amire majd el akarok menni. El kell mennem előbb a bankba kicserélni a betétszámla kártyákat mert már lejártak, de majd elmegyek megtanulni ékszereket csinálni. Nem tudom mi lesz amit majd tanítanak, de engem az érdekel, hogy megmutassák, hogyan kell a kapcsokat felszerelni, vagy lácocskákat készíteni. Van aki tud az ilyenből egy üzletet csinálni, de én sose tudtam. Nem vagyok üzletasszony. Inkább arra gondok, hogy szeretném lemásolni egypár szép nyakláncot amit láttam az internetten. Végül is, ha én csinálom olcsóbb és egyedi lesz. Nem gondolod?

Szeretem ezeket a szabad kurzusokat, nem csak azért, mert ingyen vannak, de azért is, mert ezzel ki tudok kapcsolódni a munkából. Jót tesz. Olyan mint a kötés, amiről jutt is eszembe, horgolnom kell egy fehér sapkát most télre! Szeretnék fehér kesztűt is szerezni, de nem tudom mennyire lehetséges. Még nem tudok kesztyűt kötni, vagy horgolni. Nem tudom hogyan kell. T_T Talán majd várnom kell egy másik kézimunkás kurzusra. Talán javasolni is lehet.
Tudod, részben ezt is szeretem a könyvesboltban: sokat add a kliensekre. Nem minden cég tudja ezt elérni, nem mindengyik igyekszik ennyire a klienseit kényesztetni, úgy dolgokat adni nekik. Az a könyvesbolt minden hónapban kiad egy programot mindenféle dologgal: egészség, könyv bemutatók, kézimunka, pszichológus, gyerekeknek való programok, és mindegyik mindig ingyenes. Jók a könyvek, jók a vásárló programok, és pluszban vannak ezek a kis tevékenységek, ezek a kis összejövetelek, kurzusok amikkel az ember jobban kipihenheti magát. Néhány könyvesboltban kávézó is van és mindegyikben vannak olvasó helységek, gyerek játszó részlegek... Hogy nem imádni őket??

Szeretettel Csókól,

Buranaberry

Nincsenek megjegyzések: